DR. ASZÓDI PÁL
DR. ASZÓDI PÁL
DR. ASZÓDI PÁL (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőház! A magyar nép évezredes történelmében 1956. október 23-a a csodálatos eszmélés napja volt. Október végére pedig győzött a forradalom, és november 5-én a munka felvételére készült az ország. Az ezt megelőző napon azonban, 1956. november 4-én a szabadságharc megkezdődött, és végül a forradalmat leverték.
A törvénytelen munkás-paraszt forradalmi kormány megbékélést hirdetett, működött azonban akkor is a kezdetektől fogva a hazugsággépezet. 1956. október 6-án, emlékezzünk, Rajk László kegyeleti temetésének szónoka Apró Antal volt, aki fennen hirdette, hogy soha többé a múlt törvénysértései nem ismétlődhetnek meg. Egy hónap sem telt el, és Nagy Imre, a törvényes miniszterelnök már fogoly lett az ő jóvoltukból. Összeállt a megtorló halálbrigád, Kádár János, Münnich Ferenc, Apró Antal, Marosán György és a többiek. Harcosok ezrei, a kivégzettek százai, az üldözöttek tíz- és százezrei lettek a forradalom áldozatai. Tamási Lajos költőtől csak egy gondolatot idézek (Általános zaj. - Az elnök csenget.) november 4-ével kapcsolatban: “Piros a vér a pesti utcán, munkások, ifjak vére folyt.”
A rendszerváltoztatás számos téves döntéseinek eredményeként a módosított alkotmány nem ítélte el a megszálló hatalmat kiszolgáló nemzetellenes politikát. Így történhetett meg, hogy a forradalom vérbefojtói vagy azok jogutódai, a kádári diktatúra haszonélvezői nemcsak a gazdasági, hanem a politikai hatalmat is megszerezték, és most ők magyarázzák nekünk a demokráciát, a jogállamiságot és 1956 igazságát. (Moraj az MSZP soraiból.) Jött a “Na és?” korszak, ezt követte a D-209-es titkos ügynök, és még mindig nincs vége, megkaptuk a következőt: a “mi az, hogy, nagyon is!” KISZ-vezért.
E kormányzati tevékenységek közül két dátumot emelek ki. 2004. december 5-ét: megtagadták a határon túli magyar testvéreinket (Dr. Lamperth Mónika: Szégyellje magát!), ők vállalták 1956-ban az anyaország forradalmát, és nem féltek a súlyos megtorlásoktól sem; nekünk idegen testek lettek - az önök jóvoltából. A másik dátum 2006. október 6-a: ismert Gyurcsány Ferenc miniszterelnök elhíresült balatonőszödi beszéde. Ez akár a párt belügyeként is értékelhető, a hazugság azonban kitudódott, ezáltal országos közügy lett. Következett 2006. október 6-a; az 1848-49-es szabadságharc kivégzett tábornokai emlékének történelmi gyásznapját gyalázták meg ebben a csodálatos épületben, az ország házában. A 207-ekről van szó, az MSZP-SZDSZ képviselői nemcsak bizalmat szavaztak a betegesen hazudozó Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek, de meggyalázták szeretett magyar hazánkat, amikor azonosultak a balatonőszödi beszéd azon kijelentésével is, amely szerint becstelen jelzővel állították, hogy ez az ország… - a tisztelt Házban nem mondom ki, milyen ország. (Dr. Lamperth Mónika: Szégyellje magát! - Moraj a kormánypárti padsorokban.)
Önök, 207-ek, ezzel a becstelen eszközzel önmagukat tették magukat becstelenné. Megszegték esküjüket (Közbeszólások az MSZP soraiból: Merthogy? - Moraj az MSZP soraiból.), a mosolyok ellenére, megsértették az ország lakosságát, de leminősítették a saját szavazó állampolgáraikat is.
Emlékezni kell! Azt mondta a kormány, vége november 4-én. Hiller István a Ságvári-emlékmű avatásakor azt mondta, szükség van arra, hogy tudjuk, a fasiszta elnyomás veszélye ellen kötelességünk harcolni, nem felejtjük Ságvári Endrét és azokat az egykori ifjakat, akik mellette harcoltak. Büszkén vállaljuk ma is velük közösségünket, ez a mai magyar baloldal kötelessége és felelőssége. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Így van! Így igaz! - Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Szíves engedelmükkel mi Nagy Imrére és mártírtársaira, az elesett (Az elnök ismét csenget.) szabadságharcosokra, Mansfeld Péterre és társaira emlékezünk. (Az elnök ismét csenget.)
