LENDVAI ILDIKÓ
LENDVAI ILDIKÓ
LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Valóban lezárult egy szakasz. Rossz is és jó is, hogy lezárult. Rossz, hogy most már akárhogy is, de az évforduló napjai nem úgy kerülnek be a történelemkönyvekbe, hogy az ország méltóképpen emlékezett, hanem egészen másképp. Rossz, hogy már annak is örülni kell, hogy november 4-én nem volt nagyobb incidens. Rossz, hogy vannak, akik folytatni akarják. Rossz, hogyha azt hallom például egy rádióinterjúban a Fidesz elnökétől, hogy még a bírósági ítélet előtt bekarikázzák a rendőrök arcát a fotókon, és közzéteszik nevüket mindazoknak, akikről ők - és nem a független bíróság - vélik úgy, hogy rosszul cselekedtek. Mindez rossz, és beszélni kell róla.
De jó az, hogy már nem csak erről lehet beszélni. Jó az, hogy az ország békét akaró többsége megállta a próbát. Nem kormánytöbbség volt, de országtöbbség, a nyugalmat akarók többsége.
Jó az is, hogy azt remélhetjük, a miniszterelnök úr napirend előtti felszólalásaiban most már nemcsak arra fog kényszerülni, hogy elmondja, mi volt a múlt héten, hanem arra is, elmondja, mi lesz, mit tervez az ország, és mi lesz az országban, mi lesz a jövőnk. Mert a béke nem azért kell, hogy kevesebb legyen a vita, hanem azért, hogy több, hogy a rendzavarók hangzavara ne nyomhassa el a normális emberek hangját. Ehhez nekünk is újból neki kell futnunk, nekünk, a parlamenti többségnek. Fussunk neki újra az értelmes parlamenti vitának! Higgyék el, megéri.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)
