NÉMETH ZSOLT
NÉMETH ZSOLT
NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! (Az elnök csenget.) Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Asszony! A napokban kiszivárgott nagyköveti utasítás, melyet a Miniszterelnöki Hivatal külkapcsolatokkal és nemzetközi ügyekkel foglalkozó szakállamtitkára, Gémesi Ferenc állított össze a mindentől, olykor még a tényektől is független Élet és Irodalomban Vásárhelyi Mária tollából megjelent írás alapján, ez a jegyzék a Magyar Köztársaság nagyköveteit volt hivatott eligazítani, hogy tudniillik miként kommunikálják az október 23-ai budapesti eseményeket.
Ez a fajta, nyugodtan mondhatjuk, posztkommunista reflex (Moraj az MSZP soraiban.), miszerint Gyurcsány Ferenc államtitkára eligazítást ad, nem csupán komoly kérdéseket vet föl az eljárási jog ismerete terén, hanem a jegyzék tartalma arra is enged következtetni, hogy jelen esetben a demokratikus normákat éri súlyos sérelem. Mindenekelőtt szögezzük le: a köztisztviselői törvény szerint a Magyar Köztársaság külképviseleti szerveinek alkalmazottjai a magyar államot képviselik, nem a kormányt és persze nem is az ellenzéket. Ebben az olvasatban tehát finoman szólva is dilettantizmusra vall ott offenzívát indítani, ahol erre semmilyen jogi alap nem létezik.
A helyzet azonban súlyosabb: azzal, hogy a nem mellesleg teljesen koncepciótlan magyar külpolitika a Fidesz elnökét próbálta a bajok alfájának és ómegájának beállítani külföldön, a magyar diplomácia újfent pártirányítás alá került.
(14.50)
A jelek szerint a Gyurcsány-kormány egy vezérfonalat ismer, a hatalomátmentést szolgáló pártelvet, s ennek rendel alá mindent. Számára még mindig a diplomáciai testület is a párt meghosszabbított ökle. Az új miniszterelnökről íródott könyvnek köszönhetően idén mindannyian megtudhattuk, hogy Gyurcsány Ferenc 2002 előtt megkísérelte a köztisztviselői kar bevonásával megbuktatni az Orbán-kormányt. A kiszivárgott körlevélből kiderül: ezúttal a diplomáciai testületen a sor, a kormány, a rendőrség után a külképviseletek átpolitizálásán fáradozik.
Tisztelt Államtitkár Asszony! Úgy tűnik, a külpolitika szálai nem a Külügyminisztériumban futnak össze, az utasítások mintha nem önöktől származnának, a külpolitika területén mintha alárendelt szerepben volna az önök által vezetett ágazat. Véleménye szerint helyes-e, hogy nyilvánvalóan alaptalan és pártpolitikailag motivált állításokat (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) kívánnak a nagykövetekkel elmondatni? Az ön egyetértésével alkották-e a meg a kiszivárgott eligazító jegyzéket?
Köszönöm szépen a figyelmüket. Várom válaszát. (Taps az ellenzéki oldalon.)
