KARSAI PÉTER
KARSAI PÉTER
KARSAI PÉTER, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Államtitkár Úr! A kormány által bemutatott jelentés erénye a legnagyobb hiányossága, tudniillik az elemzés hiánya. Kétségtelen, hogy a bemutatott adatok jól összeszedettek, hivatalosak, egy statisztikai kivonat minden előnyét hordozzák, így első közelítésben bizonyos összefüggések kimunkálására alkalmasak lehetnek. Ugyanakkor közismert, hogy korrekt, akár kormányzati szempontokat tükröző elemzések híján a meghatározó szempontrendszerből kiragadva a puszta adatsor nem mindig ad hű képet a valóságról. Ad absurdum - mondok egy példát - tudjuk, hogy Budapesten alig van gólya, a falvakban már több, de egy főre vonatkoztatva a tanyavilágban a legmagasabb a számuk. S mivel a gyermekáldás is a tanyavilágban a legmagasabb, a magasan képzett elemzők segítsége nélkül előbb-utóbb akad statisztikus, aki fehéren feketén bizonyítja, hogy a gólya hozza a gyereket.
Tisztelt Képviselőtársaim! 2005 egyaránt hozott enyhülést és feszültségek fokozódását, előrelépést és visszaesést, sikert és vereséget; ellenzéknek rengeteg feladott magas labdát, érdemben meg nem válaszolt kérdést; kormánypártnak minisztercserét, soha nem volt nagyságrendű támogatásokról szóló permanens előadást, és a tisztesség kedvéért is tegyük hozzá, a sok-sok megoldatlan kérdés közül néhányat megoldottak, szerintünk persze nem túl jól. Sőt!
Az elemi erejű gazdademonstráció az év elején két dologra mutatott rá: 1. a politika nagyon mélyen betette a lábát az agráriumba; 2. stratégiai jelentőségű és mélységű problémamegoldásra a szereplők nem képesek, vagy ilyen szándékaik nincsenek. Ezt a szemléletmódot végigkövethetjük 2005 “agrárcselekményeiben”, nagyon lényeges stratégiai kérdésekben semmi, a lényeget, vagy ami még nagyobb gond, a megváltozott gazdasági környezetet érintő tárgyban nem született még csak koncepció szintjén sem döntés vagy a politikai szereplők közötti előremutató egyetértés. Így semmilyen szabályozás sem született - az Unióban egyébként egyedülálló módon - a földtulajdonlás, -bérlés, -használat, nemzeti érdekeket előtérbe helyező szabályozás tárgyában. Nem látszik, hogy a kormányzat megértette volna, hogyan is működik az Unió agrárprotekcionizmusa. Sem 2005-ben, sem azóta nem tükröződik vissza a kormányzati tevékenységben az uniós gyakorlat, amely szóban liberális, tettekben a nemzeti gazdaságot minden körülmények között védelmező, óvó, előnyben részesítő gyakorlat. Sajnos ebben is egyedül vagyunk az Unióban.
Így vált 2005, az első uniós esztendő a minden korábbinál több ellentmondást hordozó agrárvezetés első teljes évévé. A termelés kismértékben visszaesett, ám ez a kiemelkedő 2004-es kibocsátás miatt önmagában problémát nem jelentett. Papíron óriási támogatás érte el a termelőket az év végéig. Ellentmondásos ez is. Gyakorlatilag közel egy esztendő támogatása kimaradt pusztán azáltal, hogy a megszokott finanszírozási rendszerről utófinanszírozási gyakorlatra állt át a magyar mezőgazdaság. A bonyolult és követhetetlen módon egymásba fonódott determinációs kifizetések, a második év végén kifizetett vagy elszámolt, ám egy esztendőben betudott kifizetések átláthatatlanná tették, teszik a mindenkori elszámolást. Nem jut el a köztudatba, hogy egy esztendő támogatása szinte gyakorlatilag elmaradt.
Hab a tortán, hogy a 2003. évi egyszeri kivételes alkalomtól eltérően a kormányzat még viszonyszám szintjén sem hajlandó közlést adni arról, hogy szektoriálisan milyen mértékben alakultak a kifizetések. Amíg a sajátos magyar gyakorlatnak megfelelően belső, hazai versenyre kényszerülnek a szövetkezetekből alakult nagyobb gazdaságok és az európai mintájú kisebb gazdaságok, addig különös jelentősége van annak, hogy a nemzet rendelkezésére álló erőforrásokból milyen arányban részesülnek. Ez alkalommal is felhívom miniszter úr és a kormányzat figyelmét arra, hogy a bizalmat jelentősen fokozná a nyilvános, teljes, követhető és ellenőrizhető elszámolás, merthogy ilyen azóta sincs, és ez is része a bizalmi válságnak.
Most megállok egy pillanatra, és szeretnék utalni arra, hogy tegnap örömmel vettem a kezembe a Napi Világgazdaság lapszámát, amelyben Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos a következőt mondja: nem tartom elfogadhatónak, hogy az MVH nem tesz eleget közzétételi kötelességének. Magyarán arról van szó, hogy amiről beszéltem, az eddig nem történt meg. Az Európai Bizottság több tagja még a nyáron felvetette, hogy minden országot kötelezni kellene a nyilvánosságra hozásra. Ez is fontos. A Magyar Demokrata Fórum és jómagam az elmúlt ciklusban tizenegy alkalommal kértük a tárcát, hogy ezekkel a számokkal legyen szíves elszámolni. Erre 2005. december 19-én az volt Gráf miniszter úr válasza, hogy a maga részéről teljes egészében támogatja ezt a kérést, lehetőség szerint adjunk be erre egy módosító javaslatot, törvényjavaslatot, és ő azt minden körülmények között támogatni fogja. Ehhez képest sajnálattal olvasom ugyancsak a Világgazdaságban, hogy az FVM jogászai mintha vitatnák Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos szakszerű megállapításait. Remélem, hogy ezt a kérdést jövőre már nem kell feltennem több alkalommal a parlamentben, és rendelkezésre fognak állni ezek az adatok.
2005-ben ismét csökkent a foglalkoztatottak száma. Nagyon érdekelne egy olyan elemzés, amely a folyamatos és 2005-ben is jól érzékelhető leépülés mellett - mint amilyen többek között az oktatásra fordítandó csökkentett kiadások és a csökkenő termelői létszám, valamint a minden esztendőben fajlagosan csökkenő agrárjövedelmek - bemutatná az ilyen viszonyok között elérhető versenyképességünket akár a közeli jövőben is.
(14.10)
Mindezt különös tekintettel arra, hogy az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló, ma már többször idézett 1997. évi törvény kifejezetten előírja a kormányzatnak olyan viszonyok megteremtését az agrárágazatban, amelyek mellett azok szereplői lépést tudnak tartani a nemzetgazdaság egészével.
A 2005. évi tevékenység ennek a törvényi előírásnak a számok szintjén sem felel meg. És történt még valami: ebben az évben elkezdődött egy folyamat, amely az Unióban példátlan, és ami akár végzetes lehet a magyar gazdaságra. Kibontakozott és napjainkban is egyre mélyül egy olyan, vidékellenességet tükröző társadalmi magatartás, amely nemzeti konfliktusnak tekinthető. Túlmutat a politikai ellentéteken, a vidék-város vagy még inkább: vidék-főváros ellentétben fejlődik napjainkban.
A médiában naponta kérdőjelezik meg a magyar parasztság, a magyar gazdák munkáját. Megkérdőjelezik a mélyen az uniós szint alatt folyósított támogatás létjogosultságát. Nincs még egy olyan nemzet az Unióban, ahol ilyen mértékű szembenállás alakult volna ki. Leképeződött hát az agráriumban ez az ostoba politikai szembenállás, és ezt természetesen nem tükrözi a statisztika, nem mutatják be a számok.
2005 egyetlen nagy tanulsága csak egy lehet: soha többet ne fordulhasson elő, hogy az agrártárca szembehelyezkedjen a rábízott agrártársadalommal.
Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
