PETTKÓ ANDRÁS
PETTKÓ ANDRÁS
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! A Magyar Demokrata Fórum évekkel ezelőtt hívta föl a figyelmet arra az egyre inkább aggasztó jelenségre, amit a nemi, de különösen az életkori diszkrimináció jelent hazánkban elsősorban a munkaerőpiacon, de más területeken is. Ez a jelenség becslések szerint több százezer embert érint nap mint nap. A jelenség tapasztalható az aktív munkavállalók és a munkát keresők körében egyaránt. Jól és sokunk előtt ismertek azok a visszásságok, melyek létszámleépítések vagy akár elvégzett munka elismerése, a különböző munkahelyi juttatások elosztása során nemi, életkori alapon érik a munkavállalókat. A munkát keresők közül pedig szinte mindenki találkozott már nyílt diszkriminációval. A munkanélküliség elmúlt években tapasztalt felerősödésével pedig ezek a negatív folyamatok is sajnos felerősödtek.
Az MDF még 2003-ban elsőként tett konkrét javaslatot arra, hogy a pályakezdők, valamint a 45 év felettiek munkához jutását és a munkában tartását járulékkedvezményekkel kell elősegíteni. Erre konkrét módosító javaslatokat is megfogalmaztunk, ami egy lépcsőzetes, életkorhoz s így az elhelyezkedés növekvő nehézségéhez igazodó munkáltatói járulékkedvezmény-rendszer kialakítását célozta meg.
(11.40)
Egy év kellett ahhoz, hogy a kormány meghallja az üzenetet, és 2004 végén megszületett az a foglalkoztatást elősegítő törvény, amely ha nem is teljes körben, de alapgondolatát tekintve átvette az MDF korábbi javaslatát.
Tisztelt Képviselőtársaim! Évek óta teszünk további lépéseket és javaslatokat a munkavállalókat nemük és életkoruk alapján érő diszkrimináció ellen. Ezért is üdvözöltük, hogy a kormány ugyan jelentős késedelemmel, de 2004 végén egy kormányhatározattal létrehozta az Egyenlő Bánásmód Hatóságot. Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvényt az Országgyűlés 2003 decemberében fogadta el. A jogszabály 2004 januárjában lépett hatályba.
Ugyanakkor a törvény felhatalmazása alapján a kormány csak 2004 december végén alkotta meg az Egyenlő Bánásmód Hatóságról szóló kormányrendeletet. A hatóság így csak 2005. február 1-jén, egyéves késedelemmel kezdhette meg a működését. A hivatal korábban a kormány irányítása és az ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi miniszter felügyelete alatt állt. A költségvetés jogállását tekintve az ICSSZEM költségvetési fejezetében önálló címet képezett, és nem rendelkezett - és sajnos a mai napig sem rendelkezik - az EU-irányelvek szerinti önálló fejezeti jogosítvánnyal. A hivatalon belül a közszolgálati és munkaviszonyban foglalkoztatottak 2005. évi költségvetési létszáma 17 fő volt sajnos. Ráadásul az egyenlő bánásmód felett való őrködésre hivatott országos hatóság 2005-ben mindössze 147,5 millió forinttal gazdálkodhatott, mely erősen kétségessé teszi munkájának eredményességét. Ennyi pénzből ugyanis szinte lehetetlen valóban hatékonyan működő, megfelelő számú alkalmazottat foglalkoztató hatóságot fenntartani.
Részben emiatt is számtalanszor szóvá tettük, hogy a kormány nem biztosította a hatóság működéséhez szükséges forrásokat, és a jövőre nézve sem tapasztalhatunk erre irányuló szándékot, így sajnos továbbra is virágzik a munkaerőpiacon a nemi és az életkori diszkrimináció. A kormány sajnos a mai napig nem látta be, hogy a látszathivatal nem fog tudni eredményeket elérni, hiszen a mindennapokban előforduló diszkriminatív esetek olyan sokaságával kellene felvenni a küzdelmet, melynek sem a személyi, sem az anyagi feltételei nem biztosítottak.
Az Országgyűlés az MDF kezdeményezésére a nyári időszak végén foglalkozott a hivatal működésével. Sérelmeztük, hogy a hivatal miért nem készítette el a törvényben előírt éves beszámolóját. Itt vitatkoznék Teleki László képviselőtársammal, a többi beszámoló nem helyettesíti a hivatal beszámolóját. Annak tartalmát az országgyűlési képviselők miért nem ismerhetik meg? A kérdésre válaszoló, a kormányváltást követően a hivatal felügyeletét ellátó szociális és munkaügyi miniszter megígérte, hogy az őszi ülésszakra elkészítik a 2005. évi tevékenységéről szóló beszámolót, annak tartalma nyilvános lesz, és azt az Országgyűlés megismerheti. A beszámoló a mai napig nem készült el.
Tisztelt Képviselőtársaim! Van tehát egy hivatal elégtelen létszámmal és költségvetéssel, amelynek működését a nyilvánosság egyelőre nem ismerheti, hiszen a beszámoló sem készült el. Ennek megfelelően nem csoda, hogy a tapasztalatok szerint a helyzet sajnos semmit sem változott. A szaktárca nem tud eredményeket felmutatni. Ma Magyarországon hiába létezik egy törvény az egyenlő bánásmódról, a munkáltatók nem félnek a szankcióktól, a munkavállalók pedig kiszolgáltatottak. Tőlünk nyugatabbra sem egyszerű a helyzet, ám ott jóval kevésbé vállalják a nyílt diszkriminációt.
Ennek bizonyítéka egy 2004-es GKI-kutatás, amelyben 1670 cégvezetőt kérdeztek meg arról, hogyan kezelik a 45 év feletti munkavállalókat. A cégvezetők nem titkolóztak sokat, nyíltan vállalták diszkriminatív véleményüket. A felmérésből az is kiderül, hogy a 45 év feletti munkavállalókat a vállalatok nagy része csak akkor veszi fel, ha nem talál az adott pozícióra fiatal munkavállalót. Az 1670 cég vezetőjének bő harmada elismerte, hogy a munkaerő felvételekor egyértelműen a fiatal korosztályhoz tartozókat preferálják. A felmérésből az is kiderült, hogy minél idősebb valaki, annál kisebb az esélye a munkaerőpiacon. A 45 év felettieket még esetleg, az 50 éveseket nem szívesen látják munkavállalóként, az 55 éven túliak pedig egyetlen vállalatnak sem kellenek.
Ha azt vizsgáljuk, hogy az Országgyűlés előtt lévő javaslat elfogadása után hatékonyabb lesz-e a diszkrimináció elleni állami fellépés, akkor azt kell megállapítanunk, hogy sajnos nem. A javaslatnak vannak támogatható és indokolt elemei, vannak olyan elemei is, melyekhez módosító javaslatokat fogunk benyújtani. Ugyanakkor meg kell állapítani, hogy ez a módosítás a jelenlegi helyzeten, a hivatal helyzetén, működésének feltételein érdemben sajnos nem fog változtatni. Sőt, bizonyos feladatkör-bővülést is jelent, amit a kormányzati létszámleépítéssel várhatóan csökkenő létszámállomány nem fog tudni ellátni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Csak megismételni tudjuk az e tárgyban megfogalmazott legutóbbi javaslatainkat. Hisszük, hogy ezek a kiegészítések segítenék a diszkrimináció elleni harcot, amelyre megkésve és szerény anyagi ráfordítással vállalkozott a Gyurcsány-kormány.
Első javaslatunk: szankcionálni kell azokat a sajtótermékeket, amelyek nyíltan alkotmány- vagy jogszabályellenes diszkriminatív tartalmú álláshirdetéseket közölnek.
A második javaslat: az egyenlő bánásmódról szóló törvénynek érvényt kell szereznie. Ez a hatóság feladata, amely nem támaszkodhat csak a lakossági bejelentésekre, a Magyar Demokrata Fórum ezért ellenőri csoport felállítását javasolja. Ehhez a hivatal létszámát, forrását bővíteni szükséges.
A harmadik: az országos kampánynak kell a lakosság figyelmét felhívni jogaikra, melyekre az egyenlő bánásmódról szóló törvény ruházza őket fel. Minden munkavállalónak tudni kell, hová fordulhat, amennyiben diszkrimináció éri. Ehhez a hivatal működését sokkal szélesebb körben kell megismerhetővé tenni, a beszámolót végre el kell készíteni. Az emberek jelentős többsége a hivatal létéről sem tud ma Magyarországon.
A negyedik javaslat: a fentieken túl pedig meg kell teremteni a lehetőségét annak, hogy a hivatal aktív mediációs tevékenységet végezzen. A hivatal egyik elsődleges funkciójának kell tenni a békéltetést, a konfliktusok feloldását. Az MDF részéről ismételten fel kívánjuk hívni a kormány figyelmét arra, hogy az egyenlő bánásmód és az esélyegyenlőség hiánya százezreket érintő probléma, amit ennek megfelelő súllyal kell kezelni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)
Itt lenne az ideje, hogy ez a hivatal ne csak nevében létezzen, a benyújtott, sok tekintetben egyébként támogatható módosítás azonban ehhez kevés. El kell végre dönteni a kormánynak, hogy komolyan gondolja-e ezt a feladatot.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.)
