GUSZTOS PÉTER
GUSZTOS PÉTER
GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A következőkben szeretnék reagálni néhány elhangzott dologra, és egy picikét visszatérni arra az alapvitára, amit az egységes törvény szükségességével kapcsolatban folytattunk.
Elhangzott az előttem szóló Mátrai Márta képviselő asszonytól az utalás, hogy ez a jogszabálytervezet gyakorlatilag majdnem szó szerint egyszer már a köztársasági elnök vétóját volt szerencsés élvezni. Ezzel kapcsolatban azt azért szeretném felidézni, amit a képviselő asszony biztosan tud, hogy a köztársasági elnök úr egy olyan jogszabályt vétózott meg, amelynek része volt ez a most is tárgyalt javaslat és egy másik javaslat: a fogyatékosok esélyegyenlőségéről szóló törvényben meghatározott határidőkkel kapcsolatban voltak fenntartásai a köztársasági elnöknek. Tehát amiről most vitatkozunk, azt formailag érintette a köztársasági elnöki vétó, mert egy törvényben volt azzal, amit az elnök megvétózott, de tartalmilag a vétó nem ezekre a javaslatokra vonatkozott. Azt gondolom, ezt fontos tisztázni.
A függetlenség témakörében szeretnék képviselőtársaimmal vitatkozni. Azt hiszem, talán Vígh Ilona képviselő asszony volt az, aki idézte az európai irányelvet azzal kapcsolatban, hogy fel kell állítani egy ilyen hatóságot. Ez rögtön választ is ad arra a vitára, amit Salamon képviselő úrral korábban folytattunk, tehát az európai irányelv kifejezetten kimondja, hogy létre kell hozni külön erre a célra valamilyen intézményt. De azt is mondja ez az irányelv, hogy ennek nem kell feltétlenül önálló intézménynek lennie - ezt idézte Vígh Ilona képviselő asszony -, ez megoldható a nemzeti intézményrendszer keretén belül is. Tehát az a megoldás, amit a kormány választott, miszerint egy új közigazgatási hatóságot hoz létre, amely közigazgatási hatóságként működik, az teljesen az európai irányelvnek megfelelő megoldás.
Még egy kis kitérőt hadd tegyek! Ettől természetesen lehet még vitatni, csak azt gondolom, azt nem szabad állítani, hogy ez ellentétes lenne azzal az irányelvvel, aminek egyébként próbál megfelelni.
A civilek tegyenek javaslatot a tanácsadó testületre. Azt gondolom, hogy mondjuk, a médiakuratóriumok és egy-két más esetben már az kiderült, hogy nem biztos, hogy ez megfelelő megoldás.
Nem vagyok abban egyébként biztos, hogy egy ilyen Egyenlő Bánásmód Tanácsadó Testület, amelynek tagjaival kapcsolatban egyébként személyi követelmény - idézem -, hogy a felkért tagoknak minden esetben az egyenlő bánásmód követelményeinek érvényesítése terén nagy szakmai tapasztalatokkal rendelkező személyeknek kell lenniük, hogy pusztán azért, mert ezt miniszterek javaslata alapján a miniszterelnök állítja föl, nevezi ki ezeket az embereket és állítja föl ezt a testületet, hogy ettől önmagában ez ne működhetne szakmai alapon és szakmai elhivatottsággal és függetlenül, azt én nem tudom elfogadni. Hosszan lehetne sorolni a magyar jogi berendezkedésből azokat a példákat, amikor mi, parlamenti képviselők választjuk meg bizonyos szervek vezetőit, amely szervek egyébként a parlamenttől függetlenül kell hogy működjenek a magyar közjog szerint.
Visszatérek egy picikét az önálló testület kérdéséhez. Azt mondtam az imént, amikor elnézést kértem a Répássy képviselő urat érintő tévedésemért, hogy azért nem véletlenül tévedtem meg. Most menet közben előkerestem az alaptörvénynek a 2003-as részletes vitáját, és jól emlékeztem: ott volt olyan fideszes módosító, amelyik a hatóság megszüntetését, a törvényből való kivételét célozta meg. Ott egy tartalmi vita volt. Ha jól emlékszem - jól emlékszem? -, Szabó Erika képviselő asszony érvelt amellett, hogy az ombudsmanokhoz kerüljön ez a fajta eljárás és ez a fajta hatáskör és jogkör. Ezt most csak azért mondom, hogy azért felidézzem azt vagy talán meggyőzzem Salamon képviselő urat, hogy nem egy rosszindulatú tévedés volt az előző, hanem egy jóindulatú és némi emlékekre támaszkodó tévedés.
Szóval azt mondta Salamon képviselő úr, hogy a köztársaság alkotmánya elrendezi ezt a kérdést, és hogy nem is lenne feltétlenül szükség egy egységes törvényre. Ez volt az álláspont. Mi, liberálisok, akkor is és most is azt mondjuk, hogy nagyon fontos, hogy legyen egy önálló, egységes antidiszkriminációs törvény. Nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy egy törvény részletesen, taxatíve felsorolja azokat az eseteket, amelyek szerinti diszkriminációt tilt a magyar jog, ezért itt idézzük föl, hogy ez egy hosszú taxáció és fontos taxáció. Nagyon fontos, hogy ezt a magyar jog ilyen részletességgel szabályozza. Ez, azt gondolom, az alkotmányos alapelvnek olyan részletes kibontása, ami abszolút megfelel az alkotmány szellemiségének, és elősegíti azt, hogy a különböző típusú, sokszor nehezen észlelhető vagy nehezebben bizonyítható jogsértésekkel, diszkriminatív eljárásokkal szemben a jogorvoslat lehetősége fennálljon.
Azt mondja a taxáció, hogy tiltja a nem, a faji hovatartozás, a bőrszín, a nemzetiség, nemzeti vagy etnikai kisebbséghez való tartozás, anyanyelv, fogyatékosság, egészségi állapot, vallási vagy világnézeti meggyőződés, politikai vagy más vélemény, családi állapot - anyaság vagy terhesség vagy apaság -, szexuális irányultság, nemi identitás, életkor, társadalmi származás, vagyoni helyzet és egyéb helyzet, tulajdonság vagy jellemző alapján történő diszkriminációt.
(12.10)
Azt gondolom, meg lehet fordítani a kérdést. Ha valaki a taxáció létjogosultságát vitatja, akkor lehet, hogy inkább arra kellene válaszolni, hogy ebből a taxatív felsorolásból melyik kitétellel nem ért egyet az, aki azt mondja, hogy ne legyen taxáció. Hiszen ha az alkotmányos alapelveket fontosnak tartjuk, ahogy azt Salamon képviselő úr is hangsúlyozta, hogy ezek nagyon fontos alapelvek, akkor bizonyosan érdemes ezt a magyar jogban részletesen, taxatíve felsorolni, mondom még egyszer, azért, hogy a sokszor nagyon nehezen tetten érhető, nehezen megfogható, sokszor még csak nehezen valószínűsíthető, nemhogy bizonyítható jogsértések ellen eredményesen lehessen fellépni.
Tehát ebben a vitában nekünk határozottan az az álláspontunk, hogy az egységes törvény a fogalommeghatározással, azzal, hogy a közvetett és közvetlen diszkrimináció fogalmát meghatározta, azzal, hogy kimondta az általános tilalmát, és részletesen, taxatíve felsorolta a különböző aleseteket, nagyon fontos feladatot tölt be. Ezért mondtam azt, hogy alapvető jelentőségű törvénynek tartjuk ezt.
Szeretnék még egy dologra kitérni röviden. Salamon képviselő úr említette azt, hogy az elmúlt években többször is módosult ez a törvény. Nem vagyok abban biztos, hogy ez annak bizonyítéka, hogy az eredeti törvény volt úgy selejt munka, ahogy volt. Sokkal inkább arról van szó, hogy egy teljesen új szabályozási területre lépett a magyar jogalkotás. És ismerve a társadalmi viszonyokat, a mindennapi életben előálló különböző helyzeteket, biztos vagyok benne, hogy időnként az elkövetkező években, természetesen nem félévente, nem évente, de valószínűleg az elkövetkező néhány évben lesz még arra alkalom vagy ha tetszik, kényszer, hogy a magyar parlament újra felülvizsgálja ezt az intézményrendszert, és megnézze, hogy mit lehet rajta javítani. Hiszen ez egy új, néhány évvel ezelőtt elindult hatóság. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)
