DOMOKOS LÁSZLÓ
DOMOKOS LÁSZLÓ
DOMOKOS LÁSZLÓ, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Elnök Úr! A beszédet, a többségi véleményt hallgatva engedjék meg, hogy azzal kezdjem, hogy tiszta beszédet ígért a miniszterelnök. Hát akkor beszéljünk tisztán, ha még a kisebbség, az ellenzék nyelvén is.
Talán érdemes akkor rögtön a bikkfanyelv helyett a 2005-ös költségvetés veszteseit számba venni, mielőtt még megtévesztenénk magunkat és az embereket, érdemes megnézni, hogy pontosan mi is történt a számok nyelvén, a költségvetés nyelvén. Érdemes megvizsgálni, amit például a munkahelyteremtő vállalkozások esetében nyugodtan állíthatunk, hogy mind a 2004. éves áfavisszatartások 2005-ös következményei, mind az ebből következő körbetartozások rendszere, a pályázati keretek csökkenése, az adóemelések és az egész gazdaságpolitika bizonytalansága negatívan hatott a munkahelyteremtésre, a foglalkoztatásra, a gazdasági növekedésre. S ezek a problémák valóban, ebben egyetértünk a többségi véleményalkotóval, rendkívül kedvező világgazdasági, európai uniós környezetben történtek, egy rendkívül kedvező konjunkturális időszakban a magyar költségvetés, amelyért a magyar kormány a felelős, súlyos gazdasági terheket, nehézségeket helyezett több szektorra.
Másodikként említem az önkormányzatokat, hiszen valójában egyrészről a kiadási oldalon óriási többletfeladatokat írtak elő számukra - béremelések, dologi kiadások növekményeit -, másrészről viszont ez a költségvetésben csak a béroldalon legalább 60 milliárddal volt alultervezve, és a helyiadó-fizetők pénzéből, illetve soron kívüli hitelekkel tudták az önkormányzatok egyensúlyban tartani a költségvetésüket. De a háztartások tekintetében is nyugodtan mondhatjuk, hogy még a 2004. év adó- és járulékemelésének a mintegy 400-500 milliárd forintos hatása továbbra is fönnmaradt, és a 2005. évet is ugyanúgy terhelte, arra hatott.
Érdemes külön kitérnünk a mezőgazdaság nehézségeire, hiszen nem véletlenül rendkívül sok a megkeseredettség, és nagyon sok nehéz gazdasági helyzetbe kerülő mezőgazdasági vállalkozót, gazdaembert érintett az a helyzet, hogy a 2004-es kifizetések elmaradtak, amik 2005 elején lettek volna esedékesek, és 2005 végére, 2006-ra húzódtak át, így komoly pénzügyi hiányok keletkeztek a napi gazdaság szintjén. Még ha a Pénzügyminisztérium ezzel nem is ért egyet, akkor is ez volt a tény.
De ugyanez volt az egészségügyi szférában is, hiszen az adósságállomány növekedett, a tartozások emelkedő összegű átütemezése történt meg, az adóssággal érintett intézmények száma növekedett 2005-ben, egyébként a 2004-es romló folyamatok tovább erősödtek ebben a szférában 2005-ben is.
Az uniós pályázatok tekintetében is nyugodtan mondhatjuk, hogy veszélyezteti az a rendszer, amelyet a kormány bevezetett, a támogatási rendszer hitelességét, és bizonytalan helyzetet teremtett az úgynevezett kedvezményezettek, tehát az úgymond egyébként kijelölt haszonélvezőik számára is az a gyakorlat, hogy az egyes alapoknál három-kilenc hónapot vett igénybe a benyújtást követően a szerződéskötés időtartama.
Ezért, nem véletlenül, érdemes visszatérni a 2004 őszi vitákra; a 2005-ös költségvetésről az ellenzék, illetve az Állami Számvevőszék és nagyon sok, a gazdaságban elemzőként, érdekvédelmi szervként megjelenő véleményt hozunk. A Fidesz azt mondta, hogy ez a túlélés költségvetése, a kártyavár megalapozása történt ebben az időszakban, és most nyugodtan mondhatjuk, hogy egy túlmisztifikált, az emberek számára ködösített költségvetés, az első nagy átverés a költségvetések rendszerében, ami megtörtént.
Bár az is igaz, ha az Állami Számvevőszék elnökét idézem, hogy azok a trükkök, amelyek tulajdonképpen a mai napig is homályosítják a tisztánlátást a költségvetés körül, hogy a kormányzat állandóan átértelmezi a számokat, amiben az államtitkár úr különleges szerepet vállalt, gyakorlatilag már az egyensúly megtartása érdekében 2003 környékén elkezdődtek; az évközi elhatárolások indították el a folyamatokat, a 13. havi fizetés januárra való átcsúsztatása, az áfa, az autópálya-elszámolások, a Gripen-történet, a PPP-kkel való mocorgás, ahogy az ÁSZ elnöke fogalmazott, magyarul mondhatnánk: trükközések. A költségvetési elszámolásoknak a pénzforgalmi egyensúlyát úgy ahogy rendbe tudták tenni, és innentől kezdve elindult a két nyelven való beszélés a költségvetésben, amelynek során előszeretettel mindig a kedvezőbb számokat idézte a kormány, viszont a külső elemzők, az Európai Unió és mi magunk is azt mondtuk, hogy a reális tisztánlátás érdekében egy tiszta, világos elszámolási rendszert kell bemutatni.
2005-ben már olyan mértékűvé vált az úgymond pénzforgalmi szemléletű és az eredményszemléletű költségvetési hiány, ha csak a számait nézzük, hogy 2005-ben 4,9 százalékkal 1067 milliárd, valójában viszont a konvergenciaprogram szempontjából az Európai Unió felé az elszámolási kötelezettségünk a kimutatások tekintetében 7,5 százalék, ami 560 milliárd forinttal nagyobb hiány a valósághoz képest. Ebben valóban benne vannak a különböző elszámolási trükkök, ami két nagy körhöz kötődik: elsősorban a decemberi ferihegyi privatizációhoz kapcsolódóan mintegy 400 milliárd forint, valamint a MOL-lal a speciális megalapozású párnagázeladás, illetve a részvények értékesítésével 80 milliárd forint. Ez a legnagyobb hányada, ami lehetővé tette a kormány számára, hogy azt mondhassa, minden rendben van, minden remek, minden jó, de valójában, amikor mögé néztünk, amikor a kötelezettségeket a kormányzat számba vette, és ha reálisan számba vesszük, akkor ez a mutató sokkal rosszabb, mint amire a kormány lehetőséget teremtett, és amire egyébként a törvény maga lehetőséget teremtett.
(10.20)
Azt gondolom, hogy itt egy nagyon fontos pontnál tartunk, hiszen egy törvénytervezetet tárgyalunk, egy törvényt ítélünk meg. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a kormányzat a költségvetési törvényt átlépte, nem tekintette a maga számára nézve kötelezőnek, és innentől kezdve egy nem jogkövető magatartást indított el - egyébként már az áfavisszatartásoktól kezdve egészen a költségvetés betartásáig -, és ha végigvesszük a költségvetés kritikáját, azt alapvetően a törvények be nem tartásaként, a törvények kiskapuinak a kereséseként és a törvényi csúsztatások halmazaként értelmezhetjük az emberek számára, a költségvetésben élők számára pedig a ki nem fizetett számlák, a késleltetett fizetések, a különböző megalázó adminisztratív procedúrák kiszélesedéseként és egyéb más, a mindennapi életet, a gazdaság működését nehezítő szabályok megjelenéseként értékelhető.
Csak hogy egy kis előretekintést is tegyünk: nyugodtan mondhatjuk, hogy a 2005. évi költségvetés a jövőnket felélő költségvetés, amely 2006-ban teljesedik ki teljes mértékben, amelyről most nyilván nem kell közvetlenül szólnunk, de nyugodtan mondhatjuk, hogy ebben tervezési hibák, pazarlás és folyamatos hátrálás jellemző a kormányzat részéről a költségvetés tekintetében, hiszen emlékezzünk, már néhány hónap után világossá vált, hogy a költségvetés törvény szerinti számait nem képes a kormányzat betartani, sőt az is kiderült, hogy nem is igazából akarja betartani.
Említettem a kreatív könyvelés szabályait. Balatonőszöd után nyugodtan mondhatjuk, hogy ez a kettős beszéd kiváló eszköztára volt, amely a pénzforgalmi szemlélet, illetve az európai uniós konvergenciaszemléletbe tartozó elszámolás közötti különbség állandó csikicsukijához vezetett. Ez viszont megrendítette a bizalmat az állampolgárokban, hogy a magyar költségvetés jó kezekben van. Az Állami Számvevőszék elnöke erre külön is kitért a bizottsági meghallgatáson, s mi nagymértékben egyetértünk abban, és teljes mértékben támogatjuk, hogy egy tiszta, világos, átlátható rendszerre van szükség, egyébként a parlament munkája bohózattá válhat. Ez egyébként több bizottsági előadó kisebbségi véleményében is megfogalmazódott. Hadd idézzem azt, hogy sok tekintetben szakmailag egy teljesen vitatható helyzetű vita előtt állunk ma és az elkövetkezőkben a zárszámadás kapcsán, s engedjék meg, hogy ne csak a szakma szigorúan vett szabályai szerint szóljak, hiszen ha magával a hitelességgel komoly gond van, akkor ennek a helyreállításával kell elsősorban foglalkoznunk.
Tisztelt Ház! A Fidesz álláspontját szeretném összefoglalni, ami a költségvetési bizottság kisebbségi véleményeként is megfogalmazódott. A bizottság kisebbségi véleményének alkotói a zárszámadási törvényt nem tartották általános vitára alkalmasnak. Ennek okai a következők. A kormány nem bánik megfelelően az adófizetők pénzével, továbbra is jelentős hiányosságok vannak az átláthatóság és az ellenőrizhetőség területén. Bizalmi válságot eredményez az az elszámolási-nyilvántartási rend, amely a tájékoztatás többféle síkját és értelmezését adja most már lassan három éve. A kormánynak 2005-ben még kisebb méretű átszervezései és hiányosságai is gondot okoztak az elszámolás, az átlátható kiadási és bevételi bemutatás tekintetében. Megjelent az Állami Számvevőszék jelentésében is, hogy nem hitelesítette, nem fogadta el a Szociális Minisztérium beszámolóját.
Egyébként is jellemző adat - engedjék meg, hogy idézzem -, hogy a helyszíni ellenőrzéssel érintett intézmények és minisztériumok vizsgálata során mintegy 45 százalékban valamilyen minősítéssel vagy figyelemfelhívással élt a kormányzat felé. Tehát mondhatnánk, hogy minél jobban átszervez a kormány, annál átláthatatlanabb és elszámolási nehézségeket bemutató folyamatokat gerjeszt. Ha a kormány 2006-2007-ben is ezt tervezi, akkor reménytelen, hogy az azt követő évek elszámolásait átláthassa a parlament. Nem látjuk, hogy mennyiben fog ettől a hatékonyság nőni, mennyiben lesz ettől takarékosabb az, aminek ürügyén az egész átszervezési mizériát elkezdi, aminek a tényleges pénzügyi eredményességét képtelen volt kimutatni 2005-ben is, sőt többletkiadások és pazarlás mutatható ki az átszervezések kapcsán.
Ezért mondja a Fidesz, hogy nagyon nagy veszélye van az átszervezési reformfolyamatoknak, mert ennek a végeredménye egy eredménytelen, sőt rosszabb esetben többletkiadásokat jelentő - mondhatnánk az emberek nyelvén -, felesleges terheket tesz a magyar gazdaság és a magyar emberek nyakába, ezért az értelme sok esetben megkérdőjeleződik, és ezért tartjuk rendkívül fontosnak azt, hogy az elszámolások hitelességét kell elsősorban helyreállítani, hogy aztán tudjuk, mihez képest akar a kormányzat eltérni, és utána történhet ennek a valódi mérése, értékelése és a bizalmi állapot helyreállítása. Nyugodtan állíthatjuk, hogy ennek a feltételei 2006-ban sem állnak rendelkezésre, ezért indokolt lenne a költségvetés benyújtása előtt az államháztartási törvény azonnali felülvizsgálatával ennek a bizalmi állapotnak a helyreállítását kérni, követelni. Erre a kormányzat javaslata a távoli jövőben hangzott el a bizottsági ülésen.
Mint már mondtam, a bizottsági ülésen konkrét ügyletek is szóba kerültek, például a Budapest Airport és a MOL 480 milliárdos elszámolási trükkjeivel kapcsolatos észrevétel. Ez nem volt előre tervezett, ezért a költségvetés folyamataiból kilóg, mégis a napi folyó költségvetésben való felhasználásról van szó, ezért nagyon komoly szabályossági problémát vet fel, amely nem feltétlenül a törvénytelenség, de a klasszikus kiskapuk keresésének az esete. Ha önök mint vállalkozók vagy magánszemélyek az APEH-nél ilyen módszerekkel élnének, biztos, hogy eljárási bírsággal és más retorziókkal számolhatnának. A hétköznapokban nem mindenki érti ezt az összevissza trükközést ezekkel a hatalmas számokkal, egy átlag állampolgár számára elég veszélyes a mai magyar valóságban, amikor fenyegetik a vállalkozókat, az embereket az APEH különböző fokozott ellenőrzésével.
(Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Külön gondot jelent - ami egyébként már évek óta megjelenik - az egészségügyi alap, illetve a nyugdíjalap, tehát a társadalombiztosítási alap túlköltése vagy alultervezettsége. Nyugodtan mondhatjuk, hogy az Állami Számvevőszék, az ellenzék és minden elemző felhívta a figyelmet arra, hogy ezek a tételek teljes mértékben megalapozatlan bevételi és kiadási számokat hoznak a költségvetésben. Sajnos, a tények is ezt igazolták. Azt kell mondanunk - bár ezt csak egy mondat erejéig érdemes megemlíteni, de később egy külön vita tárgya lehet -, hogy két külön megállapítást lehet tenni: a nyugdíjrendszer átalakítása ma több mint 400 milliárd forintjába kerül évente a költségvetésnek, 2005-ben ennyit kellett a járulékokon felül hitelből és adóbevételekből behelyeznie a költségvetésnek ebbe a rendszerbe. Másrészről az egészségügyi rendszerben az alapellátásra elég a pénz, de miután egyéb más szociális terheket is - amire egyébként Kékesi Tibor is utalt, igaz, szebb szavakkal - ráterhel, ezért az egészségügyi alapban is látszólag a kórházakkal, az egészségüggyel és a gyógyszerrel van probléma, pedig valójában nem az emberek egészségügyi ellátásához kötődik ez a hiány, hanem egyéb szociális kiadások, a befogadott táppénz és más kiadások teszik nehézzé a helyzetet, és ahogy elhangzott, 2005-ben mindenféle különleges nyugdíjakkal is kell számolni, amelyek majd további nehézségeket fognak okozni.
Az Állami Számvevőszék a gyógyszerkasszával kapcsolatban a kifogását fogalmazta meg, de igazából a bizottságokban hangzik el világosan, illetve közérthetően, szakszerűen az Állami Számvevőszék, érthetően pedig az emberek számára, hogy olyan szerződést kötött a kormányzat, amely nem stabilizálta a gyógyszerellátási rendszert, ami gyakorlatilag a 2003-tól kialakított szerződésekből és gyógyszer-finanszírozási rendszerből adódóan mára már szinte tarthatatlan állapotokat hozott létre.
(10.30)
Nem tudta stabilizálni az emberek számára biztonságos ellátást, mondhatnánk, rendkívül kockázatosnak ítélhető ez a rendszer szakmai szavakkal.
Általában igaz az egész költségvetésre, kérdezték a bizottsági vitában a szocialista képviselők, hogy hol vannak a trükkök. Legegyszerűbben talán úgy fogalmazhatók alapvetően a trükkök, hogy a bevételeket túltervezték, megalapozatlanul tervezték meg, a kiadásokat pedig alultervezték. Tehát nem a várható nyilvánvaló kiadásokat állította be a kormányzat, és fogadtatta el az MSZP-SZDSZ-es többséggel még 2004 decemberében, hanem ezt eltérítette a valóságtól. Utána, amit aztán majd a tartalékképzés és a tartalékkifizetések kapcsán az Állami Számvevőszék is szóvá tesz a mostani ellenőrzése kapcsán, világossá teszi, hogy olyan többletkiadásokat kellett beállítani a különböző fejezeteknél, minisztériumoknál és alapoknál, amelyek egyébként előre láthatóak voltak, és nem a tartalékkifizetés alapszabályainak megfelelő, az előre nem látható, úgymond vis maior intézkedésekhez kapcsolódó kiadások történtek. Ezt egyébként el is fogadta a kormányzat, és ígéri, hogy már ebben az évben nem használja. Majd egy év múlva újból tudjuk értékelni, hogy ezt a módszert használja-e valójában. A trükkök megengedhetők a kormány szerint, általunk viszont nem, azt mondjuk, hogy az átláthatóság és a bizalom hiánya miatt elfogadhatatlan trükkök része ez is.
A tervezési hibákról: egyébként elég széleskörűen, fejezetenként az Állami Számvevőszék számba veszi ezeket a problémákat. Tudnám ajánlani, ha esetleg elkerülte a kormánypárti képviselőket ez a probléma, hogy külön is foglalkozzanak ezekkel a fejezetekkel, ha nem találták meg még a trükköket. Bár valóban a miniszterelnök úr - és itt szeretnék picit a balatonőszödi beszédről is szólni, hiszen több képviselő és több bizottság is kitért erre - azt mondta, hogy ti nem tudjátok, hogy milyen trükkök százaival tettük a pénzügyi rendszert elfogadhatóvá, legalább valamennyire papíron elviselhetővé. Azért ezekből egy jó néhányat a Számvevőszék feltárt, és elég világosan rá is mutat. Azt gondolom, hogy innen is kérnünk kell bizottsági tagjaink nevében, akik kisebbségben szóltak, de igyekeztünk tiszta nyelven szólni, hogy ettől tartózkodjon a kormányzat, tartózkodjon a kormány. Hiszen ez úgyis kiderül, és a végén helyre kell tenni. Most jön az igazság pillanata, most tartunk ott, hogy az Európai Unió félévente féléves ellenőrzésekkel gyámság alá vette a magyar költségvetést. Gyakorlatilag egy folyamatos - talán még aki visszaemlékszik, valamikor a Világbank '88-90-es időszakára jellemző - külföldi ellenőrzés alá kerül a magyar költségvetés, mert egyszerűen a kormányzat képtelen ezt megtenni.
Joggal fölmerülhet a kérdés, hogy miért történhet ez meg. Rendben vannak-e azok a kontrollmechanizmusok, amelyek a demokráciában a különböző gazdasági független szervezeteknek a véleményeit és álláspontját átléphették? Az Állami Számvevőszék az egyik, de ha a Nemzeti Bankot megnézzük vagy a különböző érdekvédelmi szervezetek, kamarák véleményét, az ellenzék véleményét, ezt minden büntetés nélkül megteheti egy kormány, hogy átlép ezen demokratikus biztosítékok és garanciák felett. Nyugodtan állíthatom, hogy már Balatonőszöd után legalább engedjék meg, hogy azt mondjuk, nem tehetik ezt meg.
Innen is kérjük a kisebbségben maradt bizottsági képviselőink nevében a Fidesz, KDNP részéről, hogy tessenek visszatérni a világos, tiszta elszámolások irányába a trükkmentes költségvetések készítésében. Mert nem gondolják, hogy átmenetileg ugyan átverhetik az embereket - ha már kigondoltam, mondom -, de valójában azért előbb-utóbb eljön az igazság pillanata. '90-en túl vagyunk, sőt 2004-ben az Európai Unió tagjaivá váltunk, és egyébként emeljük ki, hogy ha valami a külső körülmények között nagyon kedvező volt 2005-ben, hogy egyáltalán túlélhette... - mert kérdezhetik az emberek, hogy miért tudta túlélni ezt a kártyavár-költségvetést a magyar gazdaság és a magyar állami költségvetés. Azért, mert az Európai Unió védőernyője alá kerültünk, és egy gazdasági térként jelenik meg ez a 25 ország, amely nagyban önmagában javította a hitelképességét az országnak, így a költségvetésnek is, hiszen mégiscsak egy gazdasági tér részeként ez egy sokkal kedvezőbb helyzet, mint, mondjuk, a kilencvenes években, amikor még a NATO-n is kívül volt egyébként Magyarország. Európa részévé váltunk, hitelképessé váltunk. Nyugodtan nézhetjük akkor, hogy valóban ezeket a hiteleket, amelyeket fölvett a magyar kormány az elmúlt években, hasznos célokra fordították-e, és valóban élni tudtunk-e ezzel a lehetőséggel.
Azt gondolom, az európai uniós támogatásokról szóltak, hogy micsoda remek dolog, hogy pozitív a szaldója, alig 10 százalékkal magasabb, mint amit befizettünk, és mintegy 20-25 milliárdos többlete van ebből a nemzetgazdaságnak. Azért ez nem a Marshall-segély volt. Nem ez volt az igazi kedvező hatás a magyar gazdaságra, hogy az EU-tól sok pénzt kaptunk, mert sokat fizettünk is oda. Sokkal inkább a gazdasági környezet és a hitelfelvételi képesség, a kredibilitásnak a lehetősége volt sokkal magasabb. De ennek pont most éljük föl az utolsó tartalékait, úgy néz ki, hiszen nem véletlenül történik meg a következő évekre egy gyámság alá helyezése a magyar költségvetésnek.
Azért a független magyar parlament képviselőjeként engedjék meg, hogy mi ennek nem örülünk. Lehet, hogy önök ezt elfogadhatónak tartják, mi megértjük, hogy ebben a kényszerek létrejöttek, de számunkra ez nem elfogadható, még ha államtitkár úr ezzel nem is ért egyet, ahogy kifejezi. De neki hivatalból is ez a dolga, hiszen a kormánynak mégiscsak az a feladata, hogy próbálja meg még a védhetetlent védeni, amennyire lehet, hiszen egyrészről amíg ez a kormány működik, ebben érdekelt.
Államtitkár úr, azt kérem a kormánytól is, próbáljanak meg átlátható, tiszta, elszámolható viszonyokat teremteni. Mindenkinek ez az érdeke. Egyszerűbb is lesz és átláthatóbb is lesz ez a helyzet. Ez alapján valóban lehet majd reformokról beszélni, lehet a társadalmi átalakításoknak esetleges vízióiról beszélni, de amíg nem tudnak elszámolni, még egy vállalatnál sem engednek addig hozzányúlni egy intézményi átszervezéshez, amíg nem tudják bemutatni, hogy mi a jelenlegi helyzet, abban egyetértés van, és mi a cél, ami felé haladni szeretnének. A kettő között pedig, hogy a célt valóban el is tudjuk érni, a mérhetőségének a feltételét meg kell teremteni.
Áttérve a bizottsági véleményekre, azt kell mondanom, jó néhány bizottság ezért nagyon nehezen tudta értelmezni a költségvetést. Volt, aki egyszerűen azt mondta, hogy így nem is tudja tárgyalni, hiszen miután trükkök százai vannak benne, nem hajlandó együttműködni a kormány számainak ilyen módon való bemutatásával. Azt hiszem, ez csak alátámasztja azt a kérésemet, amelyet egyébként a bizottságok kisebbségi véleményalkotójaként is elmondtam az előbb.
Nézzük a bizottságok véleményeit! Én aszerint próbáltam összeszedni, hogy milyen gondokat jelez egy-egy bizottság a maga részéről. Például az alkotmányügyi, igazságügyi, ügyrendi bizottság: mondhatjuk azt, itt egy PPP-konstrukció van a börtönre vonatkozóan, az Állami Számvevőszék is azt mondja, magas kockázatú, illetve a bizottság azt mondja, hogy drága beruházás. Nem egy takarékos megoldás volt, ennyit a szakbizottságnak a rá eső legfontosabb, pénzügyileg is kiemelendő véleményéről.
Nézzük az egészségügyi bizottságot! A tervezési hibák súlyosak már az általam előbb említett egészségügyi alapnál is és a nyugdíjalapnál is. Az egészségügyi alapnál mintegy 60 milliárdos a tervezési hiba, az alap hiánya pedig 375 milliárdos, 34-gyel magasabb, mint a tervezett volt.
(10.40)
Azt fogalmazza meg az egészségügyi bizottság, hogy az APEH járulékbeszedési tevékenységének átláthatatlansága miatt homály fedi a bevételi oldalt. Azt nyugodtan mondhatjuk, hogy ez egy kockázati tényező, hétköznapi nyelven mondhatjuk, hogy felelőtlenség, hogyha ezt a megállapítást tovább bontjuk. Előnytelen megállapodásokról szól a gyógyszer-megállapodások kapcsán, erről már szintén szóltam.
Az emberi jogi, kisebbségi, vallásügyi bizottság a hitelességét veti fel. Az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium az Állami Számvevőszék megállapítása szerint is a lényegességi szintet meghaladó hibát tartalmaz: a beszámoló jelentésben szereplő adatok, fejezeti kezelésű előirányzatok a pénzügyi és vagyoni helyzetről nem nyújtanak megbízható, valós képet. Ezt mondhatnánk a vállalatok nyelvén úgy, hogy nem jegyezték ellen, avagy nem felel meg a mérleg a valódiságnak, amiről nyugodtan mondhatjuk, hogy ez egy elutasító záradékkal is meghozott döntés. Ez egy átszervezett minisztérium volt egyébként.
Az európai ügyek bizottsága: elmaradások vannak egyrészt a kifizetésekben, ami majd 2007-2008-as finanszírozási gondokat jelenthet az I. és II. nemzeti fejlesztési terv egyszerre való finanszírozásában. De különösen a jogbiztonságot veti fel, hiszen a gyakran változó jogszabályok, a folyamatos alkalmazkodás a kedvezményezetteknél többletköltségeket és bizonytalanságot jelentett, mondhatnánk, pazarlást jelentett.
A foglalkoztatási bizottságnak csak az összegző véleményét emelném ki. 2005-ben is változatlanul stagnált a foglalkoztatottság, a gazdasági növekedés ellenére nőtt a munkanélküliség; a bevezetett foglalkoztatáspolitikai eszközök gazdaságpolitikai eszközök nélkül nem képesek változtatni ezen a helyzeten. Egyébként jó néhány szabálytalanságra is felhívja a figyelmet.
A Gazdasági Minisztériumnál hasonlóan, mondhatnánk: szabálytalanság szabálytalanság hátán, kátyú kátyú hátán, hogy a minisztérium szaknyelvét idézzük.
A rendészeti bizottság a honvédelmi költségvetésnél túlteljesített elbocsátásokról beszél, ami többletkiadásokat jelentett.
Összegezve azt mondhatnánk: a zárszámadásnak rengeteg vesztese van, és a magyar költségvetés a trükkök ellenére nem lett a nyertese. 2006 még nehezebb, még rosszabb időszakot jelez, amire majd a későbbi elszámolásnál térünk vissza.
A Fidesz elutasítja ezt a zárszámadást. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)
