DR. GEGESY FERENC
DR. GEGESY FERENC
DR. GEGESY FERENC, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Egy költségvetés az éppen adott kormány gazdaságpolitikájának a legfontosabb dokumentuma, és amikor azt elfogadja a parlament, akkor dönti el, hogy mely rétegeket, mely csoportokat vagy mely tevékenységeket kívánja preferálni. Amikor ennek a költségvetésnek a zárszámadása folyik, akkor kétféle dolgot lehet számon kérni: az egyik az, hogy amit a célkitűzéseiben előírt és ahogy az megvalósult, az mennyire volt eredményes, illetve hogy ezekhez az előirányzataihoz mennyire került közel. Tállai úrral abban egyetértek, hogy én inkább az utóbbit feszegetem, tehát hogy az előirányzatok, a költségvetési tervben lévő előirányzatok milyen módon vagy mennyire valósultak meg.
Első ránézésre azt lehet mondani, ami itt - egyrészt az Állami Számvevőszékre hivatkozva is - többször elhangzott, hogy formálisan, tehát a mutatók, az adatok pontossága, alátámasztottsága jó, a legfontosabb gazdasági mutatók, mint az többször elhangzott, igencsak jók, és talán a legfontosabb, hogy az államháztartási egyenleg csökken mind a tervhez képest, mind az előző évhez képest. Igen, erre azt lehet mondani, hogy nincsen indok, ami azt indokolná, hogy ezt a zárszámadást ne lehessen vagy ne kelljen elfogadni.
De azért nem ilyen szép a helyzet, ha azt az inkriminált idézetet elolvassuk, amelyet a zárszámadásról az ÁSZ írt: “A zárszámadási törvényjavaslat összeállítását tekintve megállapítható, hogy a dokumentum külső és belső összhangja, pontossága az elmúlt éveket áttekintve egyre kedvezőbb képet mutat, a törvényjavaslat normaszövege és a törvényi mellékletek összhangban állnak, az általános indokolás és kapcsolódó mellékletei, valamint az intézményi beszámolók összesített adatainak egyezőségére vonatkozóan kevesebb a hiányosság.” Tehát nagyon határozottan egy javuló tendenciát mond, és hozzáteszem, hogy végigbogarászva azt a több száz oldalt, olyan állítással másutt sem találkozunk, amely kifejezetten azt állítaná, hogy a törvényesség valamilyen ponton sérült.
Javult tehát, és ezt annak ellenére nyugodtan lehet állítani, hogy ez az állítás csak egyszer szerepel benne, viszont több helyen vannak kritikus megjegyzések. Ez részben abból is adódik, hogy egy ellenőrnek, egy revizori szerepet ellátó szervezetnek az a feladata, hogy minél több kisebb-nagyobb vagy még nagyobb hibát találjon, és amikor ilyet talál, akkor azt felsorolja, és szép számmal van hiba az adatok bizonytalanságát illetően. Én egyet említenék meg, amely nagyon meglepett, ez szintén az Állami Számvevőszéknél szerepel: “A PM és a Kincstár által készített mérlegek főösszegei közötti eltérések a bevételi és a kiadási oldalon a 2005. évben is ugyanazokon a mérlegsorokon jelentkeztek, mint az előző évi zárszámadások során.” És ami kiemelten szerepel: “A Kincstár 2005. évi mérlegében a központi beruházásoknál saját bevétel nem szerepel, a PM mérlegében a saját bevétel összege 754,1 millió forint.” Ez nekem egy eléggé mellbevágó tétel, hiszen itt most a PM és a Kincstár között mintha alá-fölé rendeltségi viszony is lenne, de mindenképpen nagyon szoros munkakapcsolat van köztük, az adatok egyeztetésének idáig már le kellett volna zajlania. Tudom, hogy a statisztika történetében volt olyan időszak, amikor egy olyan fontos adatnál, mint hogy a külkereskedelmi áruforgalom-mérleget a Nemzeti Bank és a KSH másként számolta, és az istennek sem lehetett közös nevezőre hozni, különböző szemlélettel, különböző dokumentumokból indultak ki, és ezek után, ha jól tudom, az lett a végeredmény, hogy az egyik fajta szemléletmódot fogadta el a másik oldal is. Ott két különálló intézmény volt, de itt, úgy gondolom, nem megengedhető, hogy egy ilyen mondat szerepeljen az Állami Számvevőszék anyagában. Félreértés ne essék, nem azt kifogásolom, hogy az ÁSZ ezt leírta, hanem azt a tényt, hogy ilyen hibák vannak.
A másik problémám: végigbogarásztam ezt a nagy számtengert, és most felsorolnék néhány nagy eltérést: XI. fejezet, BM, 20. cím, Nemzeti Sporthivatal: előirányzat 793 millió, teljesítés 2697 - ez igazgatási kiadás; vagy XII. fejezet, FVM, 2. cím, szakigazgatás: előirányzat 976 millió, teljesítés 22 milliárd 416 millió; XIII. fejezet, HM, 1. cím 3. alcím, háttérintézmények: az előirányzat 43 milliárd, a tény 53 milliárd. Az Állami Számvevőszék ehhez nem tett megjegyzést, tehát nyilvánvalóan megvan a minisztérium vagy a kormány átcsoportosítási jogköre, csak nekem mint sima parlamenti képviselőnek vagy - másként fogalmazva - mint polgármesternek nagyon nem tetszik az ilyen nagyon széles jogkör. Ezt azonban nem a kormányon kell számon kérnünk, hanem ezt nekünk, parlamenti képviselőknek kell az államháztartási törvény megfelelő kialakításával nem lehetetlenné tenni, de nagyon jól beszabályozni, megadni a lehetőségeit.
(11.40)
Ezek mind igazgatási jellegű dolgok, és feltehetően ott, ahol 1 milliárdról 22 milliárdra nőtt, nem az igazgatási kiadások nőttek, hanem az intézmény ezen az igazgatási kereten belül valami fontos célt valósít meg. Ez jó lehet, de igazából úgy gondolom, hogy el kellene választani az igazgatási kiadásokat a társadalom szempontjából fontos célok finanszírozásától.
Van egy másik ilyen cél, ami biztos, hogy jó cél, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium 25. címében: az energiagazdálkodásnál 45 milliárd tervről 109 milliárd lett a tény. Egészen biztos, hogy ebben vagy támogatás van, vagy valami más, megvan az oka, de egy ekkora előirányzat-növekedést azért jó lett volna év elején, bár biztos, hogy az év elején ez nem volt látható, de év közben akkor, amikor a költségvetés módosításáról volt szó, ezt átvezetni.
Még egy ilyen utolsó: szintén a Nemzeti Sporthivatalnál, a tartalékelszámolásnál kiderül, hogy a Nemzeti Sporthivatal kapott 4,2 milliárdot; nem látom, hogy az előbb említett 2,6 milliárdba ez hogyan fér bele. Biztos, hogy megvan, normál célokra van felhasználva, és az ÁSZ ezt nem kifogásolta, tehát törvényes, viszont a parlament költségvetési bizottságának kellene olyan szabályokat alkotni, ami ezt lecsökkenti. Tehát ezek a formai észrevételeim.
Tartalmi dolog, hogy csökkent a tavalyi tényhez és az idei tervezethez képest is az államháztartási hiány. Ez a legösszefoglalóbb jelzőszám. De itt volt közben egy költségvetés-módosítás, tehát ha az eredeti tervhez viszonyítjuk, akkor az a hiány már növekszik; nem nagyon, de növekszik.
És ami még inkább, tehát ami nagyobb bajt jelent: ezek az egyszeri bevételek. Itt elhangzott a Ferihegy, elhangzott az autópálya, ez olyan 570 milliárd, de az ÁSZ szövegéből látszik a MOL 80 milliárdja is. Tehát olyan nagy tételek, amelyek, ha ezt a pénzforgalmi-eredményforgalmi statisztikát elkülönítjük, itt az is elhangzott, hogy ebből a három tételből kettőt eredményforgalomban másvalakinél elszámolni, és akkor már a tavalyi költségvetési hiány is ez a 7,6 lenne, ami után, mondjuk, nem olyan mellbevágó az ez évi 10 százalékos hiány.
Tehát ez gyakorlatilag egy szerencsésen alakult év. Nyilván a Ferihegynél nem úgy esett be az a pénz az ajtón, hogy nem gondoltunk rá, hiszen a pályázat az év folyamán elég hosszú ideig folyt; de hogy ekkora bevétel származott ebből, az azért, gondolom, mindenkinek meglepetés volt. Tehát helyrejött, de nyilván ezt nem lehet folytatni.
Most két olyan kisebb tételt emelnék ki, ami tartalmi kérdés, és nem igazából tetszik: ez a hitelátvállalásnak, -elengedésnek az évek óta folytatott gyakorlata. Ez most nem két év, ez 12 év vagy akárhány év. MÁV, egészségbiztosítás, társadalombiztosítás, időnként Malév. Ez azon túlmenően, hogy egyre inkább látszik, hogy azok az előirányzatok már a leíráskor sem mennek, azon kívül közvetlen pénzügyi veszteséggel is járnak, mert úgy gondolom, de nem vagyok benne száz százalékig biztos, hogy amikor a MÁV felvesz hitelt, még akkor is, ha államilag garantált, vagy a Malév eladósodik, akkor ő több kamatot fizet, mint ha ehelyett az állam járna el, és az állam venné fel. Tehát nem célszerű ezeket a nehéz ügyeket átvállalni, mert nyilván ezeknek a megoldása nem megy egyik napról a másikra - mióta probléma szinte mindegyik!
A másik ilyen, nekem nem kifejezetten tetsző ügy, ez az alapok. A 90-es években nagyon sok alap volt, 20-30, a 80-as években 50, aztán most lett kettő, és most már megint öt van. Az ÁSZ is leírja, hogy van olyan alap, ahol igazából nincs más befizetés, csak amit az állam odatesz, viszont a pénz egy részét vagy egyre nagyobb részét a kezelő szervezet fenntartása teszi ki. Itt is hozzátehetem, hogy és ha még ezt az alapokban benn lévő pénzt, mondjuk, nem állampapírba fektetik, hanem csak ott van, akkor ez is veszteséget jelent. Tehát igazából az alapok gazdálkodását is át kellene a normális fejezeti előirányzatok közé terelni.
Most még egy területről szólnék, mert én ott vagyok inkább járatos, ez az önkormányzat. Azt nagy öröm volt olvasni az ÁSZ-jelentésben, és nem egyszer, hanem ötször-hatszor, hogy az önkormányzatok gazdálkodása megbízható, valós helyzetet tükröz, és az kifejezetten jólesett, amikor még az Alkotmánybíróság is kapott egy olyan megjegyzést, hogy a szabályozottsága nincs rendben. Tehát ez, hogy az önkormányzatoknál az oda-vissza fizetési kötelezettségek általában 1 százalék alatt vannak, ez nagyon jó eredmény. Különösen akkor, ha az ÁSZ-jelentés megállapítja, hogy már évek óta visszatérően ezeknek a normatíváknak a pontos leírása egyrészt vagy nincs meg, vagy gyakran változik, szóval igen nehéz annak a 3 ezer önkormányzatnak ezeket pontosan követni.
De továbbmegyek: igazából ez a sok normatíva - erre már szintén készült tanulmány - felesleges. Néhány normatívával le lehetne ugyanezt a finanszírozási helyzetet fedni, hiszen ezek a normatívák nem úgy működnek - most a szabad felhasználású normatívákról beszélek -, hogy én kapok az iskolafenntartásra ennyi pénzt, és ebből működtetem az iskolát, vagy bárki is azt hiszi, hogy ebből az iskola működtethető lenne. Nem. Az önkormányzatnak van millió bevétele, saját bevétele, állami bevétele, vagyonértékesítése, ezeket összeteszi, és ebből eldönti, hogy mennyit fordít az iskolájára, mennyit az óvodájára, mennyit a parktisztaságra.
Ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy az állam a személyi jövedelemadó egy vagy két évvel korábbi részéből mennyit ad vissza. Az a költségvetés készítésekor egy fix szám. Nincs igazából szerepe, hogy ezt így különböztessük meg, és az önkormányzati gazdálkodás is jóval egyszerűbb, jóval tervezhetőbb lenne, ha ez a huszonhétféle, vagy nem is tudom, hány helyről jövő pénz leegyszerűsödne. (Közbeszólások az MSZP soraiból: 150!) 150? Akkor még több, én csak a fő csoportokra emlékszem.
Itt az állami számvevőszéki jelentésben van egy kitétel erre az államháztartási tartalékra, hogy ez egy rossz lépés, és ez csak ahhoz vezet, hogy az önkormányzatok ennyivel több hitelt vesznek fel. Na, itt nem értek egyet a jelentés készítőjével, hiszen kétségkívül számszerűen biztosan igaza van, 30 milliárd az egyik, 30 milliárd a másik, de nem erről van szó. Biztos, hogy van olyan önkormányzat, amelyik, ha az államháztartási tartalékképzési kötelezettség megjelenik az ő költségvetésében, úgy gondolja, hogy akkor, ha törik, ha szakad, ezt a beruházást megcsinálja, és hitelt vesz fel, de van, aki egyébként is hitellel működik, tehát nem tud emiatt többet felvenni.
(11.50)
Tehát ez az államháztartási tartalékképzés egy kicsit a porhintés kategóriája, mert amikor az ember hasonlítgatja, hogy az előirányzat a tavalyi évhez képest hogy alakul, akkor nagyobbnak mutatódik az a szám, ami ténylegesen kisebb, mert - minden gyakorló polgármester tudja - a kötelező tartalékképzésből az év végére nem lesz semmi pénz.
Még egy önkormányzatokat érintő megjegyzést vetnék fel, ami minket nagyon-nagyon rosszul érint. Végigmegy az összes ilyen normatívafelhasználáson, és a közcélú munkavégzésnél írja le, hogy ezen a normatíván, mint ahogy az előző évben is, az igényekhez képest kevesebb volt az előirányzat. Ezt érzékeltem, úgy értve, hogy az önkormányzat is, de ilyen szemszögből még nem, hogy tulajdonképp itt van a költségvetés, és abban nagyon-nagyon sok átcsoportosítás volt, lett volna rá lehetőség, és erre az előirányzatra nem volt pénz.
Ezt három szempontból tartanám nagyon fontosnak. Az állam szempontjából az, hogy, mondjuk, munkanélküli-járadékot, rendszeres szociális segélyt, munkához jutást elősegítő támogatást ad, vagy közcélú foglalkoztatásra ad támogatást, szerintem egyre megy; az önkormányzat szempontjából már nem, mert olyan munkákat tud elvégeztetni, amelyekre egyébként nem lenne pénze, vagy késztetése. Az egyén szempontjából, aki azt a jövedelmet, amiből valamilyen szinten meg tud élni, hogy segélyként ingyen kapja, vagy valamilyen munkavégzés eredményeként, óriási a különbség. Tehát az illető szempontjából is nagyon fontos lenne, hogy amikor ezt itt mi nagyon fájlaljuk - mert abban mindenki egyetért, hogy ezek a munkanélküliszámok, ha még viszonylag jók is európai szinten, mert tudom, hogy jók, de még mindig nagyon sok embernek ez nagyon fájdalmas problémát jelent -, akkor nem lenne szabad ezen a ponton visszafogni a kifizetést.
Annyiban foglalnám össze, hogy abban a tekintetben, hogy milyen előirányzatot - munkahelyteremtés, energiaracionalizálás, vagy nem is tudom még, milyen felvetések hangzottak el -, mit kéne jobban csinálni, hamarosan előttünk áll, gondolom, egy hónap múlva már az új költségvetésben erről fogunk vitatkozni. Arra szeretnék visszatérni, ami elhangzott, hogy valamilyen formájú együttműködés talán van az ÁSZ és a PM között ennek az államháztartási beszámolórendszernek a pontosításában, mert igazából ezeknél a költségvetési folyamatoknál, amelyeknél most igyekeztem elkerülni mindenfajta ideológiai töltetet, nagyon fontos, hogy napra pontosan követhetők legyenek, és tényleg arra menjenek, ami az ország vagy az ország többsége szempontjából a legfontosabb.
Én a magam, illetve az SZDSZ-frakció részéről a zárszámadás-tervezetet elfogadásra javaslom. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
