DR. HARGITAI JÁNOS
DR. HARGITAI JÁNOS
DR. HARGITAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nehéz helyzetben van az országgyűlési képviselő, amikor a 2005. év zárszámadási törvényét kellene értékelni. Ezt mi sem jelzi jobban, hogy sokféle kísérlet történik itt az értékelésre.
Az egyik Tállai Andrásé volt, aki még ráadásul a számokhoz is ért, mégis egy más értékelési módot választott: egyfajta kronológiai sorrendet vetített itt elénk, és anekdotázott arról, hogy mi történt itt 2005-ben, ki hogyan nyilatkozott meg. Az biztos, hogy a televíziónéző - a még nálunk is laikusabb televíziónéző - abból az értékelésből többet értett, mintha követtük volna a parlamentben megszokott gyakorlatot, és megpróbáltuk volna elemezni az elemezhetetlent, azt összehasonlítani a költségvetési törvénnyel, a zárszámadási törvénnyel; mert végül is ezt kellene tennünk, igaza van Gegesy képviselő úrnak, de ez egy nehéz lecke, és ő erre is többször utalt.
Hogy milyen érdekes a világ, én azt láttam, hogy a pénzügyminiszter úr, illetve az államtitkár úr az expozéjában nagyon hangsúlyosan beszélt a gazdaság makroszámairól. Számomra ez teljesen érthető, én is beszélek róluk, mert egyébként nem akarom elvitatni őket, hiszen ez az életnek az a része, amit a kormány akár még valamifajta sikertörténetként is felmutathat, igaz, hogy kevés köze van hozzá. A magyar gazdaság privatizált gazdaság, önjáró, és egy rosszul működő kormány is nehezen tud keresztbe tenni az ilyen gazdaságnak. És óvatosabban és kevesebbet beszélt arról, ami viszont a gazdaságon belül a kormány irányítása alatt van, az államháztartás rendszeréről. Ha Kovács Árpád úr megszólalásait nézem, akkor azt mondhatom, hogy ő szinte kizárólag ezekről a kérdésekről beszélt, és azt gondolom, a mi látószögünkben is ezek a kérdések kell hogy hangsúlyosak legyenek, mert erre van igazán ráhatásunk; a többinek persze örüljünk, ha biztatóan alakulnak ezek a számok. Én a kettő között próbálok a magam laikus voltában majd valamifajta értékelést adni és megfogalmazni a KDNP álláspontját a zárszámadási törvény kapcsán.
Ellenzéki képviselőként persze az ember kritikus is akar lenni. Az más kérdés, hogy ehhez persze nagyon sok muníciót is ad a 2005. év és a beterjesztett törvény. Mégis, ha pozitívummal kezdem, hogy ezen gyorsan túl lehessek, akkor azt mondom, amit Bathó Ferenc főcsoportfőnök úr a költségvetési bizottság ülésén pozitívumként értékelt, hogy az nagyszerű, hogy határidőre sikerült benyújtani ezt a törvényt; ez elvitathatatlan, megfelelt a kormány az államháztartási törvény előírásának.
Pozitívumként értékelhető az is, amire még gyakorlat nem volt - legalábbis amióta én országgyűlési képviselő vagyok, két ciklus óta nem emlékszem ilyenre -, hogy sikerült zárszámadáskor egy úgynevezett tiszta törvényt beterjeszteni. El kell ismerni, hogy ez pozitívum. Ez alatt azt értjük, hogy van előttünk egy olyan zárszámadási törvény, ami nem módosít ezer más törvényt, ahogy ezt mi eddig megszoktuk, tehát nem egy csomag van előttünk, hanem csak egy tiszta törvény. De vajon ha nyáron a parlament tette volna a megszokott dolgát, és a képviselők nem bolondították vagy boldogították volna az állampolgárokat, hanem valahol nyaraltak volna - nem ezt tették, csomagot alkottak -, ha ez a csomagalkotás nem lett volna előttünk, akkor vajon most is egy tiszta törvénnyel lenne dolgunk? Volt egy nyarunk, amikor elvégezhettük azokat a dolgokat, amiket egyébként egy zárszámadási törvény kapcsán is mindig meg szoktunk tenni. Hogy csak egyet mondjak, állandóan módosítjuk az államháztartási törvényt, és a költségvetési törvény számait is módosítjuk, mint ahogy ezt tettük 2005-ben is. Ezt azért nem kellett megtennünk, még egyszer mondom, mert nyáron mással voltunk elfoglalva, és így már egy tiszta zárszámadási törvényt lehetett előterjeszteni. Én ennek tudom be, hogy ezúttal végre ilyen szempontból egy tiszta törvény van előttünk.
Ha követem az államtitkár úr okfejtését - és valameddig követni fogom, csak azért, hogy néhány megjegyzést tegyek a makroszámokhoz -, ellenzéki képviselőként is azt kell mondanom, hogy 2005-ben itt imponáló számokról is lehet beszélni; mert ki ne örülne annak, hogy 2005-ben 4,1 százalékkal növekedett a GDP? Ma már tudjuk azt, hogy persze ez a múlté, mert jövőre 2,2 százalékkal fogunk kalkulálni. Tehát a választópolgárnak, aki minket televízión követ, azt is látnia kell, hogy most vissza fog esni a GDP növekedése, és ez összefügg azzal a gazdálkodással, amit a kormány az elmúlt négy évben tett. Tehát egy darabig szárnyalni látszottunk, most átmenetileg fékeződni fog a gazdasági növekedés.
Az export kétségtelenül hosszú ideje ennek a viszonylag szép növekedésnek mindig is a húzója, az export ad ennek lendületet; a 10,8 százalék, amiről számot adhat a kormány, imponáló. Az importnövekedés kevesebb volt, és ezért az áruforgalom hiánya kétségtelenül javult, a kereskedelmi mérleg javulása pedig a fizetési mérlegünk javulásán is látszik.
(12.00)
A beruházásokra is évek óta igaz az, amit az államtitkár úr 2005 kapcsán mondott. A beruházások hosszú ideje dinamikusan növekednek, az a több mint 6 százalékos növekedés, amiről ez a zárszámadási törvény számot adhat, imponáló. Államtitkár úr kiemelte, hogy ebben benne van az építőipar beruházása és azon belül is az autópálya-építés lendülete. 82 kilométer autópálya átadása bizony dicséretes, de itt tegyük hozzá mi, akik járjuk Magyarország útjait, hogy ennek a hátulütője az, amit szintén most fogunk megfizetni, hogy az utak karbantartására legalább két éve semmit nem fordítunk. Tudom, hogy egy kis túlzás az, amit mondok, de gyakorlatilag semmit nem fordítunk.
Mondok önöknek egy Baranya megyei példát. Förtelmes állapotban vannak Baranya megye közútjai. Nemrég azt gondolta a közútkezelő kht. ottani részlege, hogy legalább 250 millió forintot elkölthet majd közutak felújítására - nevetséges összeg Baranya közútjaira 250 millió forint -, de ez 50 millió forintnál megállt, mert a 250 milliónak sem tudta megteremteni a kormány a fedezetét. Az erőltetett autópálya-fejlesztés rendben van, örülhetünk ennek egy darabig, de az az átgondolatlanság, hogy minden forrást elveszünk a jelenlegi közutak állapotának a karbantartásától, évek múlva visszaüt. A közlekedési szakemberek azt mondják, a sokszorosát fogjuk kifizetni annak, amit két éven keresztül elmulasztottunk ezekre az utakra költeni. Tehát amikor az autópálya-építés lendületéről beszélünk, és büszkén veri a kormány a mellét, akkor tegyük hozzá, hogy az életnek van egy ezzel összefüggő árnyoldala is.
A reálkeresetek növekedése 6,3 százalék. Nyilvánvalóan mindenki örül neki. Itt az államtitkár úr kritikus volt, amikor elmondta, az egyensúly romlásába jócskán belejátszik az, hogy a reálkeresetek jobban nőttek, mint a gazdasági teljesítmény. A konvergenciaprogramból tudjuk, hogy jövőre itt is jelentős visszafogásra számíthatnak azok, akik tegnap még reálkereset-növekedéssel kalkuláltak.
Bővült a foglalkoztatás. Ez örök vitatéma köztünk. Persze biztos, hogy a statisztikák világából ilyen számsorok is kimutathatók, de mi, akik nem a Statisztikai Hivatalban éljük az életünket, hanem egy-egy választókörzetet képviselünk, azt látjuk, hogy a választókörzeteinkben dinamikusan nő a munkanélküliség. Ez igaz az én mohácsi választókörzetemre is, igaz az egész országra is, hiszen tudjuk, hogy a munkanélküliségi mutatókat sikerült újból 7,2 százalékra felküzdenünk. Ugyanakkor valakinek a mondatai között elhangzott az is - nem biztos, hogy ezt államtitkár úr mondta, de beszédes dolog -, hogy beszélhetünk arról, hogy a foglalkoztatás bővül, mégis azt látjuk, hogy ennek ellenére egyre kevesebben fizetnek járulékot. Ez azt jelzi, hogy a rendszer belső összefüggéseiben valami nagy-nagy baj van.
Imponáló szám, amit államtitkár úr említett, hogy 3,6 százalékra mérséklődött az infláció. De a televíziónézők tudják, hogy ez is a múlté, jövőre már ennek a duplájával kalkulálunk. Valószínűleg megint a Nemzeti Banknak lesz igaza, amely a kormány számításainál is néhány tized százalékkal nagyobb inflációról beszél. Megjegyzem, ez is egy olyan teljesítmény, amihez a kormánynak sok köze nincs. Én még emlékszem arra a nagyon éles vitára, amely 2005-ben a Nemzeti Bank és a kormány között a sajtó szintjén is zajlott, ami nyilvánvalóan nem volt helyes, de az, hogy az inflációt viszonylag sikerült alacsony szintre vinni, mind-mind a Nemzeti Bank törekvéseit igazolja. Még egyszer mondom, a kormány mindent megtett annak érdekében, hogy az infláció ne úgy csökkenjen, ahogy azt a Nemzeti Bank elvárta volna. Tehát itt egy olyan teljesítményről beszélünk, amihez a kormánynak túl sok köze nincs.
A fizetési mérleg alakulása: államtitkár úr és minden kormányzati tényező mindig pozitívan beszél arról az 5 milliárd euróról, ami 2005-ben bejött a magyar gazdaságba, arról a külföldi tőkéről, ami bejött az országba, és arról a nem kevés privatizációs bevételről, amivel gazdagodott az ország. Igen ám, de mit fogunk eladni holnap? Illetve tudjuk, hogy mit fognak eladni, hiszen a híradások már erről is szólnak, de még egyszer nem találunk egy budapesti repteret, amit el lehetne adni, mint ahogy az 2005 végén megtörténhetett. Nem biztos, hogy a külföldi tőke ugyanolyan lendülettel fog a következő évben bejönni az országba, mint ahogy bejött 2005-ben.
2005 egy olyan év volt - államtitkár úr tudja a legjobban, miniszterelnök úr a szóba hozott beszédében is utalt erre -, amikor szerencsés helyzetben voltunk. Én nem szó szerint idézem őt, mint ahogy azt tette Tállai képviselőtársam, de hát gyakorlatilag arra utalt, hogy mákunk volt, mert nem csináltunk négy éven keresztül semmit, nem kormányoztunk, de volt egy nagyon kedvező nemzetközi klíma, a világgazdaságban pénzbőség volt, a világgazdasági centrumokban alacsonyak voltak az alapkamatok, a pénz nem pénzből képződött, hanem a pénztőkések azt mondták, hogy jövünk még ebbe a bizonytalan Magyarországba is, mert van ugyan kockázat, de sokkal több pénzt realizálhatunk a pénzünkből. Most azonban az alapkamatok nőnek, ezért a bizonytalan térségek - mi ilyen szempontból Európa beteg embere vagyunk - iránt valószínűleg nem fog ugyanolyan érdeklődést tanúsítani a külföldi tőke, mint ezt tette egy más világgazdasági környezetben. Tehát amikor mondunk egy nagyszerű számot - mert az 5 milliárd tényleg nagyszerű szám -, akkor azt is látnunk kell és látniuk kell a televíziónézőknek, hogy ez a világ is megszűnik számunkra már a következő évben, mert más világgazdasági környezetben élünk.
Ha rátérünk az igazi, az államháztartást érintő kérdésekre, akkor ezt a dicsőséglistát nem lehet fokozni, sőt alapvetően csak negatív dolgokat lehet mondani, ezért itt az ÁSZ megszólalásainak a logikáját követem, bár itt is hivatkozom az államtitkár úrra. Amikor a kormány a 2005-ös költségvetést elkészítette, már akkor is jól tudta, hogy baj van. Nincs arról szó, hogy képviselt valamit az Állami Számvevőszék, mondjuk, az óvatosságot, a kormány meg egész másként látta a dolgokat. A kormány 2005-ben csinált egy olyan költségvetést, amely mindent annak rendelt alá, hogy választásokat nyerjen. Annak a költségvetésnek úgy kellett készülnie, hogy a valós folyamatokat és a valós számokat mindenáron elleplezze. Nyilvánvalóan azért kellett a bevételeket felültervezni - tudta jól a kormány, hogy ezek a bevételek nem tudnak teljesülni -, a kiadásokat meg szerényebbre fogni, hogy egy megfelelő nagyságú államháztartási hiányt mutasson ki.
A kormány tisztában volt a dolgokkal, hiszen olyan kockázatmérséklési tényezőket épített be - ahogy szintén ön fogalmazott - a 2005-ös költségvetésébe, ami azt jelzi számunkra, hogy tisztában volt a valós folyamatokkal. Ön beszélt arról, s ezek tényleg lényeges dolgok voltak, hogy általános és céltartalékot soha nem látott nagyságban képzett meg a kormány, sőt arról is beszélt, hogy a kiadási kockázatkezelésnek is megjelentek új elemei - bár nem valószínű, hogy ezek újak voltak -, amikor maradványtartási kötelezettségre kárhoztatták a tárcákat.
Itt kell megemlítenem az önkormányzati világot, mert itt látok némi elmozdulást az ÁSZ megszólalása után. Amikor az önkormányzati világot szembesítették azzal, hogy az önkormányzatoknak is meg kell egy ilyenfajta tartalékot képezniük, és ez akkor lesz felszabadítva, ha a makroszámok úgy alakulnak, ahogy a kormány azt a költségvetésben megtervezte, akkor mindjárt elmondtuk önöknek - de ezt önök is tudták -, hogy ez soha nem lesz felszabadítva, hiszen a makroszámok nem tudnak teljesülni. Tehát az önkormányzati tartalékképzés semmi más nem volt - és ez számunkra, önkormányzati vezetők számára nyilvánvaló volt -, mint a forráselvonásnak egy pluszeszköze, egy addig nem látott eszköze. A lehetőség ugyan ott volt, hogy ezt felszabadítják, de minden épeszű ember nagyon jól tudta, hogy erre soha nem fog sor kerülni. Ha a kormány 2007-ben ezzel a gyalázatos technikával nem kalkulál - ilyen mondatokat lehetett hallani a költségvetési bizottságban is, Bathó Ferenc azt mondta, az ő információi szerint 2007-ben az önkormányzati világot ezzel a szégyenteljes technikával már nem fogják megörvendeztetni, mivel az Állami Számvevőszék is ezt az álláspontot képviseli, nos ha ilyen elmozdulás lesz -, akkor az a következő évre valamilyen szinten biztató.
Hogy állunk az uniós pénzek lehívásával? Erről nem akarok hosszasan beszélni. Az Állami Számvevőszék ugyanazt mondja, mint amit a kormány mondott, hogy az egész szaldója bármilyen összevetésben pozitív. Én ezt nem kívánom megkérdőjelezni.
Államtitkár úr az önkormányzatok működése kapcsán is biztató dolgokat mondott. Elintézte azzal, hogy működőképesek az önkormányzatok. Hát nem tudnak nem működőképesek lenni, mert a kormány nyilvánvalóan olyan technikákat működtet, hogy a nehéz helyzetben lévő önkormányzatokat kihúzza a csődből.
(12.10)
Újra hangot adok azon álláspontoknak, hogy önmagában az, hogy 167 lehetséges térségből 157 többcélú kistérség alakult, nem annak jele, hogy az önkormányzatok azt csinálják, amit csinálni akarnak, hanem az önkormányzatokat kényszerek mozgatják. Önök az önkormányzatoktól forrásokat vonnak el, és ezeket a forrásokat vagy ezeknek a forrásoknak egy részét csak akkor hajlandók odaadni az önkormányzatoknak, ha ezt a társulási kényszerüket gyakorolják, amit önök elvárnának tőle. Ez van e mögött. Nem arról van szó, hogy az önkormányzatok, még egyszer mondom, egy új feladatellátási rendet akarnának megvalósítani, hanem önök kényszereket alkalmaznak. Meggyőződésem továbbra is, hogy alkotmányellenes, amit tesznek, de ezt a vitát most ne nyissuk meg. Ne is reagáljon rá, államtitkár úr, majd az önkormányzati bizottságban erről tovább gondolkodunk.
Ha az Állami Számvevőszék elnökének álláspontját idézem az államháztartás kapcsán, hogy mennyire nagyok a gondok, és ha költségvetési bizottsági tagként is ezzel kapcsolatban mondhatom az álláspontomat, akkor én is azt gondolom, hogy egy olyan törvény van előttünk, ami nemcsak számunkra áttekinthetetlen. Beszélhetünk mi itt persze magabiztosan a pulpituson, maga az Állami Számvevőszék elnöke mondja a költségvetési bizottság ülésén, hogy neki is nehezen foghatóak ezek a számok. Szó szerint idézem, hogy nehogy félreértés legyen az egészről.
A pénzforgalmi szemléletű és az eredményszemléletű elszámolás keveredéséből vagy összecsúszásából adódóan nagyságrendi eltérések lehetnek a számokban. Ezzel kapcsolatban Kovács Árpád önmagáról a következőket mondja, pedig ő nem akárki ebben a szakmában, hogy a kommunikációban is ez gondot okozhat, az emberek tájékoztatásában. Ne felejtsük el, amikor mi törvényt alkotunk, és főleg egy zárszámadási törvényt alkotunk, akkor tájékoztatjuk is az embereket, ezért történik ez nyilvános ülésen. Azt mondja: “Az egész ügy politikai kezelésében meggyőződésem szerint ez problémát okoz.” - mármint ez a kettős mérce vagy a kétféle számsor. “Az egész állami gazdálkodás hitelességét érintő kérdésről beszélünk.” - mondja Kovács Árpád. “Az, hogy itt kettős szemléletben, pénzforgalmi és eredményszemléletben zajlik az elszámolás, és a kettő között azok a szükséges hidak, amelyek a megértéshez szükségesek, még azon körökhöz is csak elég szűkösen tudnak eljutni, akik ezzel foglalkoznak.” Magyarán, itt a Számvevőszék elnöke virágnyelven a Számvevőszék nehézségeire utal: akik ezzel foglalkoznak, azok is alig találják meg a hidakat a kétféle elszámolás között. Az pedig nekem meggyőződésem, hogy ennek a homályos állapotnak a fenntartása a kormánynak egyszerűen érdeke, mert így lehet elleplezni a gazdaság valóságos fogalmait.
Tovább idézem Kovács Árpádot, több-kevesebb pontossággal. “Munkatársaim engem is hosszasan homályosítottak fel, hogy hogyan kell ezeket a dolgokat összerakosgatni. Tehát nagyon félreérthető adatok jelennek meg ezzel kapcsolatban, úgyhogy nem csodálkoznék azon, ha a zárszámadás után megjelennének olyan információk, hogy itt teljesen más számsorok szerepelnek. Persze, mert ez egy eredményszemléletű elszámolás.” Utána folytatja azzal, felhívja újra a figyelmet, hogy itt valami rendet kellene tenni, és nekik valamilyen javaslatuk is lenne erre. Kíváncsi leszek, hogy ebben a kormányzati ciklusban a kormánynak mennyi ereje lesz ebbe az irányba elmozdulni. Egyébként elmozdulni azért is kell, nem lehet itt azt mondani, hogy mondjuk, ugyanolyan zavaros volt ez az elszámolás vagy lehetett az Orbán-kormány idejében is, mert akkor sem láttunk nyilvánvalóan tisztábban, csak most benne vagyunk egy nagy rendszerben, az Európai Unió rendszerében, és ehhez mi kötve vagyunk.
Sokszor mondanak az emberek kritikát az európai uniós tagságunkra, hogy volt-e ennek értelme. Mondok egy szempontot, amiért biztos, hogy volt. Azért, mert tagjai vagyunk az Európai Uniónak, ezért összehasonlítható, egy európai rendszerben összehasonlítható számsorok is előbb-utóbb napvilágra kerülnek, tisztábban látunk. Ha mi nem lennénk az Európai Uniónak tagjai, a kormány nemcsak az Országgyűlés ellenzéki képviselőit, a saját képviselőit is továbbiakban is sötétben tartaná, mint ahogy tartotta egészen Balatonőszödig, nem is beszélve a választókról. Tehát, ha valamilyen értelme van az európai uniós tagságunknak, akkor az, hogy el kell kezdenünk gondolkodni vagy beszélni egy közös nyelvet. Ha ez így van, akkor számomra felfoghatatlan, hogy a saját belső szabályainkat miért nem igazítjuk egy kicsit lendületesebben ehhez az európai közös nyelvhez, mert ez úgyis kikerülhetetlen.
Persze, államtitkár úr, már látom a reakcióját, majd azt mondja, hogy a statisztikai rendszerek ilyen szempontból összemérhetők. Ez rendben van. Valószínűleg így is van, ezt megint nem akarom én elvitatni. Csak azt látom, hogy a költségvetési törvény gondolkodási logikája, a mai, a zárszámadási törvény gondolkodási logikája, a konvergenciaprogram valahogy nem áll össze semmilyen szinten, és erre egészen konkrétan Kovács Árpád is utalt a parlamenti megszólalásában. Ha más tanulsága nincs ennek a vitának, akkor legyen legalább annyi, ha már most nem láthatunk teljesen tisztán, akkor az elkövetkezendő évek költségvetését, beleértve már azt, ami előttünk lesz, ilyen szellemben próbáljuk megalkotni.
Önkormányzati vezetőként is hadd mondjak egy rövid gondolatot erről az ökotámos problémáról. Azért lássuk azt, hogy itt 1,3 vagy 1,6 milliárdról - még nem tudom, hogy mi lesz a pontos szám - beszélünk. Ha ezt átgondolatlanul akarjuk visszatapsolni az érintett önkormányzatoktól - remélem, nem így tesszük, Jauernik képviselő úr is garancia erre -, akkor ez azért nagyon sok önkormányzatnál gondot jelenthet. Az, hogy ez az Ökotám-rendszer ilyen szépen ki tudta nőni magát az országban, ennek azért mi valahol felelősei vagyunk, mert jogszabályokat lehetett így is, meg úgy is értelmezni ezek szerint, és ők a számukra kedvezőbb megoldást választották, amivel nyilvánvalóan az Állami Számvevőszék nem ért egyet. Hogy a világban vagy az országban milyen sokszínű döntések vannak, én tudok bírósági döntésekről, ahol nem az APEH-nak adnak igazat, bizony, az Ökotám-rendszer kérdései kapcsán nem az APEH-nak adnak igazat ezekben a jogvitákban, hanem az Ökotámot képviselő ügyvédek nyerik meg a pereket. Azt kérem tehát az Országgyűléstől, hogy kellő empátiával nyúljunk ehhez az ügyhöz, mert mi hibásak vagyunk azért, hogy 1,3 milliárd visszatapsolása napirenden lehet, és ezt úgy akarjuk tenni, hogy ezek az önkormányzatok ne dőljenek be.
Van még néhány kérdés, de ezekbe már nem érdemes belekezdenem, mert az időm körülbelül letelt.
Összefoglalóként a következőt gondolom, hogy megkönnyítsem a televíziónéző munkáját - újságírókét nem kell, mert ők kiigazodnak rajtunk -, hogy mit gondolok én erről a 2005. évről és a zárszámadásáról, mert itt végül is a 2005. évről ítélkezünk. Én is azt gondolom, hogy ez a magyar politikatörténetben biztos, hogy a nagy trükkök, a trükközések, a kreatív könyvelés költségvetéseként fog megjelenni és bekerülni, és ugyanakkor a nagy megégések éve is, mert az Európai Unióban most szembesültünk először azzal, hogy egy kicsit olyan görögös mentalitással mi is bevittük a rendszerbe a legrosszabb tulajdonságainkat, és az Európai Unió rendszerén ilyen szempontból megégtünk.
Továbbra is gondolom, hogy mindent a választásoknak rendeltek alá, ezért már csináltak egy olyan költségvetést, ami indulásnál sem volt igaz. Abban is igaza van Tállai képviselő úrnak, ezt megerősítem én is, hogy az, ami kormányzás címszó alatt volt, az egy látszatkormányzás volt. Ezt akkor is éreztük, amikor a száz lépés dinamikus helyben járását tettük itt a parlamentben, azóta pedig a miniszterelnök úr egyértelműen megfogalmazta, hogy ezt ő is így gondolja. Na, ezt a gyakorlatot kellene nagyon gyorsan elfelejtenünk, és az elkövetkezendő időszakban valami racionális költségvetést készíteni azért, hogy utána egy tisztességes elszámolás is lehessen annak végeredménye!
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
