DR. KÉKESI TIBOR
DR. KÉKESI TIBOR
DR. KÉKESI TIBOR, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előadója: Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Számvevőszéki Elnök Úr! A bizottságokban kialakult többségi álláspont ismertetését azzal kell kezdenem, mint tulajdonképpen minden beszámoló jelentés vizsgálatát, hogy az abban foglaltak, az abban leírtak vajon hitelesen, jól mutatják-e az adott évben, 2005-ben lezajlódott folyamatokat.
Első lépésként azt kell érzékelnünk, hogy nemcsak itthon, hanem a nemzetközi közvéleményben, az Európai Unióban is figyelnek azokra az adatokra, amelyeket szolgáltatunk. Az expozéban hallottuk is, hogy évente kétszer egy ellenőrzési, notifikációs folyamaton megy keresztül a magyar gazdaság, illetve költségvetés szinte valamennyi statisztikai mutatószáma. Ennek megfelelően a jó hagyományokra... Hiszen eddig mindig megfeleltünk ezeknek a követelményeknek, soha nem kerültünk abba a körbe, ahol sajnos számos uniós tagállam már megfordult, hogy kétségbe vonták volna az adatainkat, és bár a 2005-re vonatkozó számok végső lezárása nyilván a zárszámadási vitát követően, a napokban fog az Unióban is megtörténni, úgy gondolom, a hazai szűrőkön már keresztülment, hiszen a KSH-nak és a Magyar Nemzeti Banknak jóvá kell hagynia, szignálnia kell ezeket az adatokat.
Kicsit érzékelhetjük már ezeknek az adatoknak az elfogadását a közelmúltban és majd ma lezárulóan elfogadásra kerülő magyar konvergenciaprogramban is, ahol, tudjuk, a Bizottság megállapítása szerint reális a környezet, a helyzet leírása, és valós adatokra támaszkodónak ítélték, amely értelemszerűen a 2005. évi adatok elfogadására is utal.
A hazai tisztánlátást segíti, hogy szinte emberemlékezet óta most először ez a törvényjavaslat csak és kizárólag a költségvetés végrehajtásával kapcsolatos beszámolóról szól, nem találunk benne semmilyen más jogszabály módosítására vonatkozó igényt, javaslatot. Úgy gondolom, valamennyi képviselő, valamennyi érdeklődő, aki át kívánja tekinteni ezt a dokumentumot, megnyugvással láthatja, hogy csak arra kell koncentrálnia, amiről szó van.
Ugyanakkor számunkra legfontosabb az Állami Számvevőszék, az Országgyűlés ellenőrzésre hivatott szervének véleménye. Úgy értékelem én is, hogy a költségvetés egészéről alkotott kép, hasonlóan a korábbi időszakokhoz, évről évre javuló teljesítményt, és ebben a tekintetben megfelelő megállapításokat nyer. Összességében, azzal együtt, hogy természetesen hibák mindig vannak a költségvetés elkészítésekor, ezek azonban nem haladják meg a lényegesség küszöbét. Így összességében a zárszámadás végrehajtásáról szóló törvényjavaslat megbízható és valós képet mutat az államháztartás különféle alrendszereinek, rendszereinek 2005. évi gazdálkodásáról.
A költségvetési beszámolót önmagában, a környezet ismerete nélkül elég nehéz értékelni. Nem tekinthetünk el tehát a 2005. évben a magyar gazdaság egészére vonatkozó adatok megismerésétől, hiszen ezekből, ezek összevetésével vonhatunk le következtetéseket, és ahogyan a számvevőszéki elnök úr a figyelmünkbe ajánlotta, a következő esztendők költségvetési tervezési munkájában többek között ezeket a viszonyokat, ezeket az összevetéseket tudjuk hasznosítani.
A gazdaság az előző évben továbbra is egészséges szerkezetben, beruházás- és exportvezérelt módon nőtt. A GDP az európai uniós átlagot a szokásos 2 százaléknál jobban meghaladó mértékben regisztrált módon emelkedett, és csak megjegyzésképpen raktározzuk el, hogy az Unió egységes, a GDP-adatok elmúlt néhány évére vonatkozó teljes körű felülvizsgálata során Magyarország tekintetében például évről évre változó mértékű, de pozitív módon, tehát felfelé módosítva fogja jóváhagyni. Ezt majd érzékelni fogjuk a későbbi időszak statisztikáiból, tehát lesz egy ilyen statisztikai hatása a gazdaságra és a költségvetésre nézvést is, most azonban ezt a 4,1 százalékot tudjuk rögzíteni, regisztrálni.
Az export nagysága 11 százalék körül, 10,8 százalékos mértékben növekedett, több mint 4 százalékkal haladta meg az import mennyiségét, és bár az energiahordozók árváltozása miatt a cserearány romlott, ez a kedvező arány az értékbeni összehasonlításnál is megvan.
A beruházások 6,6 százalékkal haladták meg a korábbi időszak nagyságát, ami természetesen lényeges, hiszen a beruházások - elsősorban persze itt a nyomon követés szempontjából a tudásalapú tevékenységekben történt beruházások - növelik azt a versenyképességet, amelyet Magyarország - nyilván más típusú előnyök hiányában - az Európai Unióban, de a világ kereskedelmében is hasznosítani tud.
Az infláció a tervezett mérték alatt alakult, éves átlagban 3,6 százalék. Itt a folyamat kedvező volta abból a tekintetből is kitűnik, hogy 2004-ben az uniós csatlakozás által indokolva, de természetesen más hatások következtében is egy egyszeri hatás érte a magyar gazdaságot: jelentősebb, 6 százalék feletti inflációs mértékkel kellett számolni. Ezt követően, a 2005. évi gazdálkodás során szépen lassan visszatértünk az árstabilitás környékére.
A reálkeresetek 6,3 százalékkal növekedtek. Ez összességében természetesen kedvező hír azoknak, akik ezeket a jövedelmeket megszerzik, azonban itt az első figyelmeztetés: most már évek óta a gazdaság egészének növekedését meghaladó mértékű a reálkeresetek, jövedelmek emelkedése.
(9.50)
Ez nyilvánvalóan figyelmeztet bennünket arra, hogy a következő évek már nem tudják biztosítani ezt a folyamatot, hiszen fölborul a költségvetés ezen egyensúlya is, ezért itt összhangba kell hozni a jövedelmek növekedését, változását a gazdaság növekedésének, változásának ütemével.
A foglalkoztatási adatok tekintetében kicsit árnyalódik a kép. Bár a foglalkoztatottak száma 2005-ben is emelkedett, 56,9 százalékra, ez azonban rendkívül csekély mértékű létszámtöbbletet jelent, de önmagában legalább ez megnyugtató, hogy nem csökkent az alkalmazottak köre. Ugyanakkor az inaktívak közül sokan munkát keresnek, ezért a munkanélküliek száma 7,2 százalékra emelkedett.
A gazdasági kapcsolatok nemzetközi értékelésének fontos mutatószámai a kereskedelmi és a pénzügyforgalomban megmutatkozó, az ország szempontjából passzív és aktív mérlegek, így a folyó fizetési mérleg, ami 2005-ben 6,4 milliárd euró értékre csökkent. Ez a GDP arányában számítva 1,3 százalékos, rendkívül jelentős csökkenés, és ezen belül az áruforgalmi mérleg is 1,1 milliárd euróval kedvezőbben alakult, mint a korábbi időszakban volt.
2005 a működő tőke beáramlása szempontjából is egy jeles esztendő: rekordnagyságú, 5,4 milliárd euró értékű működő tőke került az országba vagy került visszaforgatásra a gazdaságba - mindez az akkori, viszonylag erős forintárfolyamon számolva.
Összességében tehát elmondhatjuk, hogy a gazdaság jó állapotban volt, és reméljük, a gazdaság jó állapotban is marad. Ehhez azonban tennünk kell, mert a költségvetési szféra már nem ilyen kedvező képet mutat a számunkra. A költségvetés hiánya - pénzforgalmi szemléletben - 1068 milliárd forint. Ez a módosított előirányzat alatt marad a maga 4,9 százalékos GDP-arányos értékével. Azonban a pénzforgalmi szemlélet mellett, mint tudjuk, különösen az uniós elszámolás, az uniós konvergencia szempontjából számot kell adnunk az úgynevezett eredményszemléletű hiány értékéről is, ami az egyébként alkalmazható korrekcióval 6,1, e korrekció nélkül 7,6 százalékos szinten alakult.
Az első probléma az, hogy zavaró a két, a pénzforgalmi és az eredményszemléletű hiányadat közötti viszonylag nagy pénzügyi híd, ami természetesen ma tudottan az állami vagyon értékesítésének közel 632 milliárdos bevételéből származik, ami a pénzforgalmi hiányt csökkenti, az eredményszemléletben azonban nem mutatható ki egyszerre. Ezek mértéke az évek folyamán természetesen megjelenik, például az említett BA-privatizációs eljárás kapcsán megjelenő bevételek jelentős része a 75 év alatt évente fogja javítani a mérleget, erre az évre azonban ez természetesen nem koncentrálódott, nem koncentrálható. Itt a kérdés másik fele az, hogy be tudjuk-e mutatni ezeket a folyamatokat úgy egységesen, ahogy az szükséges.
Megint egyetértve a Számvevőszék ez irányú észrevételével, azt gondoljuk, hogy egységesíteni kell, tehát az eredményszemléletet is egységesen kell érvényesíteni a beszámoló jelentésekben, a zárszámadás végrehajtásáról szóló törvényjavaslatban, ehhez egy egységes számviteli képet, képletet kell kialakítani; bár ennek majd éppen az uniós forrásokra rátérve vannak olyan nemzetközi vonatkozásai is, hogy az uniós elszámolást is egységesíteni kellene, hogy valamennyi tagország úgy tudja bemutatni az európai uniós elszámolásait, ahogy azt majd maga az Unió megmutatja a mi számunkra.
A hiány keletkezésének természetesen több oka is van: kereshetjük azt a bevételi oldalon, és kereshetjük azt a kiadási oldalon. A bevételi oldalon mintegy 320 milliárdos bevételi elmaradás érhető tetten, ami részben tervezési hibára is visszavezethető. Egy tétel, az áfabevételek 87,2 százalékos teljesítése vagy teljesülése már önmagában magyaráz is ebből egy 260 milliárdos összeget, de a következtetés természetesen az, hogy az áfabevételeket mind a folyamatos tervezésben, mind a későbbiekben jóval óvatosabban kell alakítani. A bevételi oldalon tulajdonképpen számos más, apró tétel van, természetesen itt is szóba kerülnek adóbevételek is, de egyéb összegek is, ezek azonban nem olyan lényegesek, hogy részletesen megemlítsem őket.
A kiadási oldal szintén oka a hiány ilyen értelmű keletkezésének. A kiadási oldalon, bár viszonylag jól sikerült kézben tartani a felülről nyitott tételeket, a felülről nyitott költségvetési előirányzatokat, amelyek a központi költségvetésben vannak, ám más tételek gondoskodtak arról, hogy a hiány mértéke azért a szándékozottnál, az elképzelhető legjobb pozíciónál mégsem alakult jobban. A kiadási tételeknél egy 118 milliárdos fogyasztói árkiegészítés, egy 41 ezer lakás építését segítő, 233 milliárdos nagyságrendű lakástámogatási kiadás és a családtámogatási rendszer 320 milliárdos kiadása az, ami említésre méltó.
Látnunk kell azonban, amikor értékeljük ezeket a kérdéseket, hogy a költségvetés szerkezetén belül milyen folyamatok zajlódnak le. A költségvetés százalékos arányú összetételét úgy tudnám szemléltetni, hogy - nyilván nem teljeskörűen, mert vannak funkcióba nem sorolható tevékenységek - néhány funkció változását mutatjuk be. Jelentős a megtakarítás a működési funkció kapcsán, hiszen a korábbi időszak 15,6 százalékos arányához képest 14,9 százalékra csökkentek a működési funkcióra fordított kiadások. Hasonló a tendencia az államadósság-szolgálattal összefüggő tételek vonatkozásában: ott 8,7 százalékról 8,1 százalékra csökkent ez az arány. Pozitív a folyamat a gazdasági funkcióknál, itt emelkedés tapasztalható: 2005-ben 13,4 százalékra nőtt a gazdasági funkciók viszonya a költségvetés egészén belül, a kiadási tételein belül. A maradék természetesen a jóléti funkciók köre: ez változó, van, ahol növekedést, van, ahol csökkenést tudunk regisztrálni, de lényegében 61,5 százalék környékén maradt az arány, és ez egy második figyelmeztető jel, hogy a költségvetés szerkezete, struktúrája kissé konzerválódott.
(10.00)
Nyilvánvalóan, ha azt szeretnénk, hogy a maastrichti követelményeket, a felzárkózás paramétereit teljesíteni tudjuk, akkor bizony ezekhez a rendszerekhez hozzá kell nyúlni, reformok kellenek.
A hiánynak természetesen - ahogy említettem - vannak más okozói is, a felülről nyitott tételek nemcsak a központi költségvetésben találhatók meg. Ilyenformán szót kell említeni a tb-rendszer hiányáról, ami mintegy 470 milliárddal járult hozzá az eredményszemléletű és a pénzforgalmi hiányhoz is, ebből jelentősebb - de a nyugdíjalap hiányát sem felejtve, ami mintegy 90 milliárd - az egészségpénztár hiánya, ahol döntően a gyógyszerkassza évről évre, a tervezettet jóval meghaladó mértékű többletkiadása az okozója ennek a nem várt, de bekövetkezett hiánynak.
De még lényeges tételként megemlítem, hogy 2005-ben az önkormányzatok is rendesen kiköltekezték magukat, a korábbi 2004. évi 16,5 milliárdról 80 milliárd fölé kúszott az a hitelállomány, amivel gazdálkodtak. Akkor itt a döntő momentum az, hogy természetesen a költségvetésben, ahogy ezt a Számvevőszék is elismerte, alapvetően jó célokra kerültek a közpénzek felhasználásra, jó célokra költöttük el ezeket a pénzeket, azonban egy másik minősítő tényező az, hogy vajon többségében olyan célokra költöttük-e el, felhalmozásokra, fejlesztésekre, beruházásokra, amelyek idővel majd meghozzák, részben vagy egészben megtérítik azokat az áldozatokat, amit most ezzel a túlköltekezéssel, többletkiadással vállaltunk.
A költségvetés adósságszolgálata, már az előbb céloztam rá, arányaiban javult, ugyanakkor a 900 milliárd forintot meghaladó mérték szinten alakult, döntően kamatfizetésből állt. Mintegy 10 százalékkal növekedett az államadósság mértéke 12 766 milliárdra, ami korrekcióval még a maastrichti követelmény alatt alakul, korrekciók nélkül pedig már a 62,4 százalékot éri el.
Néhány gondolat az európai uniós viszonyrendszerről, merthogy ez azért mindenféle értelemben sikertörténet. Nemcsak értékközösségként, hanem érdekközösségként is tekinthetünk az Unióra, hiszen a gazdaságunk fejlődése szempontjából sok támogatást, például jelentős összegű pénzügyi támogatást is kapunk onnan.
2005-ben a költségvetésben önmagában is pozitív a szaldó. Egy 10 százalékos befizetési megtakarítás és egy 10 százalékos bevételi többlet eredményeképpen 187 milliárd volt, amit be kellett fizetni. Itt az Unió felé való fizetési kötelezettségünk egyrészt az árfolyam erőssége, másrészt az Unió szufficites volta, és így nyilván kisebb költségvetési befizetési elvárása miatt keletkezett ez az állapot. Viszont az Unióból érkező támogatások 195 milliárdos szintje - mint mondtam - pozitív szaldót jelent már a költségvetésben magában is.
Ugyanakkor a költségvetésen kívüli tételek rendkívüli mértékben segítették a gazdaságot. Bár itt az évek között van pénzügyileg átfedés, ahogy hallottuk, az Unió szempontjából 2005-ben 146 milliárdos nagyságrendű a pozitív szaldó, azonban az agrárpiaci támogatások és a földalapú támogatások tekintetében egy 307 milliárdos többlet áramlott az országba. Ez a pozitív egyenleg egyben arányaiban is javuló tendenciát mutat a felhasználás tekintetében is. Én is erősíteném a számvevőszéki elnök úr által elmondottakat, hogy például a kohéziós alapok tekintetében mind a három évnyi keret lekötésre került 2005-ben, és így a felhasználás szép reményekkel kecsegtet.
A zárszámadási törvényjavaslat tárgyalásának sajátossága miatt, mivel összevont bizottsági előadás történik a többségi és majd a kisebbségi álláspontról is, most engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy a bizottságok többségi álláspontjából néhány lényegi elemet próbáljak meg ismertetni.
Az alkotmányügyi bizottság az igazságszolgáltatással kapcsolatos szervek működését vizsgálta, és az ügyészség létszámproblémái, valamint a bíróság egyes dologi kiadásainak gondjai ellenére úgy ítélte meg, hogy biztosított és zavartalan volt ezen szervezetek működése.
Az egészségügyi bizottság a sürgősségi ellátás és a mentés fejlesztésének fontosságát és eredményességét hangsúlyozta, és egyetértettek azzal, hogy a gyógyszerkassza, a gyógyszerpiac hosszú távú törvényi szabályozásának eljött az ideje, itt a szükségessége.
Az európai ügyek bizottsága - hasonlóan az általam elmondottakhoz - a nettó kedvezményezetti pozíciót és a kohéziós alapok kedvező kihasználtságát említette.
A foglalkoztatási bizottság az átlagos reálbér-emelkedés 6,3 százalékos mértékét hangsúlyozta, ami a versenyszférában 4,6 százalékos, a közszférában, tekintettel a 13. havi jövedelmeknek 2005-ben történt kifizetésére, 9,7 százalékos emelkedését domborította ki.
A gazdasági bizottság a néhány területen tartósan fennálló és az ÁSZ által is rendszeresen kifogásolt probléma megoldását szorgalmazta. Így ők is a gyógyszerellátás és az önkormányzatok finanszírozásának általános gondjaira hívták fel a figyelmet, de megemlítették az Ökotám-rendszer ez évben kiteljesedett vizsgálati eredményeit, illetve ezeknek a speciális problémáit.
A honvédelmi és rendészeti bizottság szerint lényegében teljesült a minisztérium és az alárendelt szervek számára a meghatározott, a számukra adott tízéves program 2005-re szabott feladata, a tárgyévi struktúra és létszámváltozás, folytatódott a laktanya-rekonstrukciós program.
Az ifjúsági és szociális bizottság a változatlan struktúrában továbbműködő nagy elosztórendszerek, mint például a nyugdíjrendszer ilyen értelmű reformját hangsúlyozta, példaként citálva, hogy az elmúlt évben, 2005-ben 18,3 százalékkal emelkedett az előrehozott öregségi nyugdíjba menők száma, ami eléggé érdekes adat, és előrevetíti a nyugdíjalapok finanszírozási problémáit. Véleményük szerint egy igazságos és korszerű támogatási rendszer létrehozása, illetve a rendszerek ez irányú átalakítása szükséges.
A környezetvédelmi bizottság az év során kialakult egységes zöldhatóság - mely a következő esztendőtől, tehát ez év elejétől kezdte meg működését - létrehozását emelte ki. A környezetvédelemmel összefüggő bevételek rendkívül változatos voltára hívta fel a figyelmet, a bírságok két-, két és félszeres emelkedéssel, a termékdíjak pedig a papír, reklámhordozók esetén többlettel, az elektromos, elektronikus eszközök és különösen a gumiipari hulladék tekintetében pedig alulteljesítéssel zárták az évet, ami figyelmeztető jel ezeknek a hulladékoknak a kezelése, illetve a termékpálya figyelése szempontjából.
A kulturális bizottság szerint a programok közötti átcsoportosítás mellett is elérte a kormányprogram kitűzött céljait a költségvetés, tehát közelítettünk a kulturális esélyegyenlőséghez, a művelődési feltételek javulásához és a kulturális szolgáltatások elérésének köre is bővült.
(10.10)
A külügyi bizottság megemlítette, hogy a legpéldamutatóbb gazdálkodók egyike a külügyi fejezet, a Külügyminisztérium, és a csökkenő saját bevételek ellenére is végrehajtották azokat a feladatokat, amelyek a határon túli magyarság, illetve a nemzetközi kapcsolatok szempontjából a 2005. évre szükségesek, elérendő célok voltak; így megnyitott a csíkszeredai főkonzulátus, a belgrádi nagykövetség podgoricai hivatala, és elkezdte működését a pristinai összekötő iroda is.
A mezőgazdasági bizottság a kezdeti nehézségeken túljutva, 2005-ben teljes egészében a közös agrárpolitika szerint működő ágazatra, illetve az amögött lévő intézményrendszerre fókuszált. Növekedett a szektorban az üzemi eredmény, a jövedelem, enyhültek a likviditási gondok, növekedésnek indultak a mezőgazdasági beruházások, ahogy említettem, stabilizálódott az intézményrendszer. Különösen pozitív, hogy ismét javuló a mezőgazdasági ágazatban a külkereskedelmi mérleg.
Az oktatási bizottság az oktatás területén általánossá vált demográfiai adatokból következő létszámfogyásra és az ezzel ellentétes, a különleges gondozást igénylők körének bővülésére hívta fel a figyelmet, tartalmilag pedig a felsőoktatási, kísérleti jelleggel elindult kétfokozatú képzésre, a szakképzés munkaerő-piaci igényekhez való közelítésére és a legnagyobb visszhangot kiváltó eseményre, a kétszintű érettségi bevezetésére.
Ezzel a gondolattal zárva (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) jelezném, hogy a költségvetési és valamennyi többi bizottság többsége a zárszámadást támogatta, általános vitára alkalmasnak találta, elfogadásra ajánlja az Országgyűlésnek.
Elnök úr, köszönöm a szót. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
