GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Megpróbálok szűk keretek között a költségvetési zárszámadási vitánál maradni, ha némi kitekintést teszek, akkor az az előttem hozzászólóhoz való kapcsolódásként értelmeződjék, azt kérem önöktől.
Azt hiszem, a legalapvetőbb az, hogy azok a források, amelyek itt most a tárgyalás, a vita témáját jelentik, azok jó célokra, megfelelő módon, gyakorlatilag kellő hatékonysággal használódtak-e fel, és az ÁSZ-nak a jelentése is gyakorlatilag ezzel kapcsolatos. Azt gondolom, hogy mindaz, ami visszaigazolható és látható, azt támasztja alá, hogy egy áttekinthetőbbé vált zárszámadásról adhatunk szót, ami csakis a zárszámadással foglalkozik. Ha emlékképeim nem csaltak meg, akkor voltak a korábbi esztendőkben olyan zárszámadási jelentések, ami sok minden egyéb mással is vegyült, ez most tisztán zárszámadással foglalkozik. Nyilván ez segíti a tájékozódást is.
Ha összegezni kellene egy mondatban, akkor nyilván azt lehetne mondani, hogy a zárszámadás megbízható képet mutat, és a megbízhatósága mellett gyakorlatilag valós képet ad a források felhasználásának a mikéntjéről. Azt gondolom, hogy ez igen fontos. Igen fontos, mert emellett megállapítható az is, hogy a költségvetési címek, fejezetek vagy épp az igazgatási címek, alcímek adatainak megbízhatósága az előző éviekhez képest egyértelműen javult. Ha az előbbi példákra utalok vissza, akkor azt kell hogy mondjam, hogy a központi költségvetés bevételeinek és kiadásainak alakulása pontosan azt a képet erősíti, hogy a bevételek tekintetében nem túltervezés, a kiadások tekintetében nem alultervezés mutatkozott meg, ez az egyenlegből is kiolvasható, hiszen a központi költségvetésnek a hiánya a tervek szerint, az előzetesen megjelent 813 milliárd forinttal szemben 547 milliárd forinttal valósult meg. Gyakorlatilag azok az aggályok, amelyek itt a korábbi kétperces hozzászólások kapcsán felvetődtek, ilyen értelemben annullálódtak.
Én inkább most a hozzászólásom keretei között az elkülönített állami pénzalapok felhasználásával kapcsolatosan szólnék, legkiváltképp azon belül is a Munkaerő-piaci Alappal foglalkoznék, hiszen a háromszáz-egynéhány milliárd forinton belül a Munkaerő-piaci Alap az, ami gyakorlatilag egy 275 milliárd forintos nagyságrendű részarányt tesz ki. Itt is az mondható el, hogy a 2005. évi törvénymódosításhoz mérten a 2005. évi teljesítés gyakorlatilag szinkronban van, 276 milliárd forintos teljesítéssel számolhatunk el, ez a bevételi része, a kiadási oldalon pedig mintegy 4,4 milliárddal kevesebbel, azaz szufficites az alap. Azt kell hogy mondjam, hogy az elkülönített állami pénzalapok működése jogszabályi, törvényi előírásokon alapul, az adott éves költségvetési törvény gazdálkodására vonatkozó további követelményeket is támaszt ezekkel az alapokkal kapcsolatban az államháztartási egyensúly megteremtése érdekében. Az alapok, az elkülönített alapok ezt a követelményrendszert teljesíteni tudták.
(Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
De amit én ettől fontosabbnak tartok, az az, hogy a 2000. évi beszámolójának és mérlegének az auditálása során a könyvvizsgálók mindegyik alapnál, így tehát a Munkaerő-piaci Alapnál is megadták a hitelesítést, vagyis a beszámolók vagyoni, pénzügyi, jövedelmi helyzetről megbízható és valós képet adnak. Azt gondolom, ez igen fontos dolog.
S mindezek mellett azt lehet elmondani, hogy a 2005-ös esztendőben akár a jóléti funkciók, akár a szociális ellátásra fordított pénzügyi kondíciók, a bruttó nemzeti termék GDP-arányos számottevő emelkedéséről lehet számot adni, csak a példa kedvéért mondom, 2004-ben 30,8 százalékos, 2005-ben pedig közel 31,8 százalékos mértékű volt GDP-arányosan a jóléti funkcióra fordított nagyságrend. Itt az 1 százalékok nyilván jelentős mértékű, nem egymilliós, nem tízmilliós, hanem több milliárd forintos nagyságrendű tételeket jelentenek.
A gazdasági funkciók terén is, ha ugyanezt a mérlegelést tesszük, tehát ha a bruttó nemzeti termékhez viszonyított arányos változást nézzük, akkor azt lehet látni, hogy egy intenzív expanzió, egy intenzív növekedés következett be, hiszen 2005-ben a gazdasági funkciók terén 14,5 százalékos mértékű volt a növekedés üteme, tehát az expanziója. Ez a növekedés gyakorlatilag azt jelenti, hogy mintegy 10 százalékos növekedéssel ér fel az összes állami kiadás részarányához viszonyítottan. Fontosnak tartom mindezek mellett megemlíteni azt is, hogy az adósságkezelésnek a részaránya az összkiadáson belül a 2005-ös esztendőben csökkent.
És akkor néhány gondolatot engedjenek meg a 2005-ös esztendőhöz illesztetten a munkaerő-piaci sajátosságokkal kapcsolatosan. Mielőtt ezt megtenném, azelőtt, bár már nincs közöttünk, de Karsai úr hozzászólásához illesztetten annyit szeretnék elmondani, hogy meghivatkozta, hogy 2000-ben arról esett szó, hogy majd 2006-ban euró is lehet Magyarországon. Igen, csak hát a 2000-es esztendőt követte egy 2001-es és 2002-es, amikor is a gazdasági növekedés üteme mértékadó csökkenést mutatott, gyakorlatilag a 2-2,5 százalékpontos mértékű növekedés igazolódott vissza, ami a korábbi évek gazdasági növekedési üteméhez mérten messze alacsonyabb volt. Ez még nem a Medgyessy-kormány, nem, ez még az azt megelőző kormány időszakára esik.
Ilyen értelemben nyilván minden kormánynak, színétől függetlenül, felül kell gondolnia azt, hogy mit is tud tenni abban a kérdésben, amiről az előbb beszéltünk. Az elhalasztott lehetőségek sokaságát nem akarom én most felsorolni a 2000-es, 2001-es esztendőre vonatkoztatva, csak jelezni szerettem volna mindezt.
A másik ilyen kitekintés, ami azzal az 1,4 millió forintos egy főre vetített teherrel kapcsolatosan jelenik meg: én emlékszem arra is, hogy, mondjuk, négy évvel ezelőtt ennek a mértéke nem nulla forint egyenértékkel bírt, hanem közel volt az egymillió forintos nagyságrendhez. Magyarul, ezzel azt szeretném mondani, hogy nem másfél évnek, nem négy esztendőnek a termése az, hogy egy főre vetítetten 1,4 millió forintos teherrel kell számolni fejenként, hanem bizony ez 16 esztendő termése. No, a 16 esztendő termésével eddig Magyarországon egyetlenegy politikai erőnek, egyetlenegy miniszterelnöknek nem volt bátorsága szembenézni. Gyurcsány Ferenc az a miniszterelnök Magyarországon, aki ezt vállalta a maga kockázatával együtt is, mert úgy gondolja - megítélésem szerint helyesen -, hogy a szükségszerű kiigazításokat meg kell tenni, az egyensúlyt biztosítani kell, hiszen ha ezt nem tesszük meg, akkor olyan fejlesztési forrásoktól is eleshetünk, amelyek Magyarország számára mértékadó mozgáslehetőséget adnak a későbbiekre vonatkoztatva.
A munkaerőpiac 2005-ben: 2005-ben ez a munkaerőpiac úgy működött, mint az előtte levő esztendőben, magyarul: beengedő, befogadó jellegű volt, nem arra törekedett, hogy kiszorítson. Emlékszem én arra az időszakra is, ami a 2000-es, 2001-es időszak volt, amikor a regisztrációban levő munkanélküliek számának a csökkentése volt az elsődleges cél, és nem az, hogy gazdaságilag aktívvá tegyenek embereket. Én azt gondolom, sokkal inkább jó az, ha megengedő, beengedő, befogadó jellegű egy ellátórendszer, még akkor is, ha a regisztrációs számok adott esetben magasabb értéket mutatnak, ha a regisztrációs rátaérték 7,2 százalékos, már csak azért is, mert mindezek mellett a régióban, a környezetünkben levő országok tekintetében egyébként ez a legkisebb regisztrációs munkanélküliségi rátaérték.
(15.40)
Hozzáteszem, hogy azok a források, pénzek, amelyek akár a Munkaerő-piaci Alapon keresztül - az a 275 milliárd forint -, akár a HEFOP, a humán erőforrás-fejlesztési operatív programon keresztül 2004-2006 között mintegy 183 milliárd forinttal kerülhetnek felhasználásra, mind-mind egyrészt preventív, megelőzési jelleggel vannak jelen, másrészt pedig az olyan helyzetbe sodródott embereknek, akiknek kezet kell nyújtani, adnak megoldási alternatívákat. Ha ezek a források nem lennének benne a tárházban, akkor gyakorlatilag azzal lehetne számolni, hogy durván az a 250-300 ezer ember, aki az aktív eszközök révén érintetté válik egy adott esztendőben, időszakban, sokkal kisebb eséllyel tudna a munkaerőpiacon elhelyezkedni.
Hozzáteszem azt is, hogy mindezen sajátossági jegyek mellett, ahol 7,2 százalékos a munkanélküliségi ráta értéke 2005-ben, mintegy 0,1 százalékos mértékű foglalkoztatásbővülés következik be, és tapasztalható az is, hogy Magyarországon is a nem teljes munkaidős foglalkoztatás tekintetében 4-5 százalékpontos mértékű növekedési ütem rajzolódik meg, ami megítélésem szerint helyes, mert lehetőséget és módot ad arra, hogy azok is, akik nem feltétlen módon akarnak 8 órás foglalkoztatásban részt vállalni, szerepet kaphassanak a munkaerőpiacon.
Talán még két apró, pici tételt hadd idézzek fel. Ez az esztendő is az az esztendő, amikor a bérek tekintetében 8-9 százalékos mértékű bruttó bérnövekedés következik be. Ez is része annak a négyéves időszaknak, amiről említést tettem, ahol is 53-54 százalékos mértékű bérnövekedés mutatkozott meg.
A másik tétel pedig, hogy ebben az esztendőben mintegy 54 ezer fővel nőtt a gazdaságilag aktívak száma. Azt gondolom, ez igen fontos, mert az emberek egy része a munkaerőpiacon jelent meg, másik része pedig legalább egy lépéssel közelebb került a munkaerőpiachoz.
Az utolsó mondatom pedig arról szól, hogy úgy gondolom, hogy a munkaerőpiacon belül lévő aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök felhasználási arányát a későbbiekben még tovább kell növelni, és a decentralizációnak még inkább helyt kell adni azért, mert azt hiszem, hogy a forrásfelhasználások hatékonysága, a forrásfelhasználások minőségbeli előretolódása így erősíthető még tovább az elkövetkezendő időszakban.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
