KARSAI PÉTER
KARSAI PÉTER
KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Az első költői kérdést magamnak teszem fel, hallva itt az elmúlt 40-45 perc kétperces adok-kapokját, miért jutott eszembe az a népi szólásmondás, hogy bagoly mondja verébnek, de nagy a feje. Ezt a kérdést magamnak tettem fel, és azért magamnak tettem fel, hogy erre ne nyomjanak kétpercest a képviselőtársak, ha kérhetem őket. Természetesen nem azért kértem szót, hogy ezt a kérdést feltegyem, hanem inkább azért, mert mindannak, amiről beszélünk, van egy számszerűleg kifejezhető oka. Tudom azt, hogy a 2005. évi költségvetésről és annak végrehajtásáról kell most szólnunk, de ezt nem tehetjük meg anélkül, hogy magát azt az évet belehelyezzük abba a közgazdasági környezetbe és abba a politikatörténetbe, ami ezt a 2005. évet jellemzi - mert a cseppben a tenger jelen van. Ezért természetesen, miközben a 2005. évi költségvetésről beszélek, kitekintek jobbra is, balra is, vissza is és előre is.
Nem hiszem, hogy ebben az országban és ebben a parlamentben van olyan képviselő, aki az elmúlt napok, hetek történéseit és az ott felvetett kérdéseket ne próbálná megválaszolni. De még mindig nem azokat a válaszokat hallottam, és ennyiben hadd utaljak vissza a költői kérdésemre, hogy mi is a bajok igazi forrása, eredője. Kérem szépen, sok mindenben másként látom ezt, illetve talán a Magyar Demokrata Fórum is másként látja. Itt első okként áll az a 14 000 milliárdnyi államadósság, amelynek csak a kamata ma már több, mint a személyi jövedelemadó összege. Ez megközelítőleg ezermilliárdra rúg, benne természetesen a 2005. évi számadatokkal. Ez egy olyan irdatlan összeg, olyan irdatlan teher, hogy ehhez képest most arról vitatkozni, hogy elvettek 30 százalékot, vagy nem adták meg a 13. havi nyugdíjat, és hogyan adták meg, ebben a helyzetben, azt gondolom, már nem lehet kérdés, illetve ebben a helyzetben már sokkal nehezebb a kérdés.
Játsszunk el egy gondolattal, tisztelt képviselőtársaim! Úgy emlékszem, 2000-ben volt még az a pillanat, amikor majdhogynem mindenki, a közgazdászok, a hozzáértőbb emberek is abban nagyjából egyetértettek, hogy az euró bevezetésének várható időpontja 2006. Gondoljanak bele, most 2006 végén járunk, ha most benyúlunk a zsebünkbe, és elővesszük az eurót, mert akkor még erről volt szó, akkor ez volt a realitás, akkor ma az államháztartás hiánya 3 százalék, az infláció 3 százalék alatt van, a bruttó adósságállományunk 60 százalék alatt van, és mindaz, amiért itt ma egymásnak válaszolgatnak önök, nem úgy van. Akkor van egy stabil, kiszámítható euróval fizető polgárunk, illetve van egy olyan országunk, amelyik a rendszerváltó éllovasból nem küzdötte le magát a rendszerváltók sereghajtójává. És ha ma van itt ember, aki meg tudja mondani, hogy egyébként az eurót mikor fogjuk bevezetni, kérem, próbálja meg. Én már azt hallottam, hogy 2013 és 2015 között nyílik erre lehetőség.
Mik is azok a maastrichti kritériumok? Még egyszer: 3 százalékos infláció, 3 százaléknál nem lehet több a költségvetési hiány, és 60 százaléknál nem lehet több a bruttó adósságállomány. Kérem szépen, ez az Európai Unió nemzeti minimuma. Most ezt így fogalmazom, hogy jól értsék. Az MDF hányszor, de hányszor elmondta, próbáljunk megegyezni nemzeti minimumprogramban. Például tegyünk magunkra szájkosarat; ez egy szájkosár azon felelőtlen politikusokon, vagy akár kormányzatokon, akik még akkor is, amikor már szakad az ég, és az egekben jár az adósságállomány, felelőtlen ígéretet tesznek, sőt olyat, amit meg sem tesznek.
Egyébként Gyurcsány Ferencre nem azért neheztelek, mert Balatonőszödön “igazat mondott”, hanem azért, mert amikor odaállt a kormány rúdjához, és látta azt, hogy kérem szépen, itt nagy a baj, akkor nem tette meg azt, amire felesküdött. Én ebben a parlamentben több miniszterelnököt hallottam esküdni, legelőször Antall Józsefet. Miután Antall József megtette esküjét, utána elmondta frakcióülésünkön: jegyezzétek meg, mi kamikaze kormány leszünk, és erre rá fog menni a pártunk, de nem tudunk mást csinálni; azért, mert felelősen látta az ország előtt álló óriási problémákat. Tessenek visszaolvasni Bokros Lajos tegnapelőtti Népszabadság-beli nyilatkozatát! Azt mondta, Bokros Lajos mondta, hogy ebben az országban még minden kormány füllentett, kivéve az elsőt. Akkor értettem meg, hogy Bokros Lajos miért volt ott 1991-92-ben a frakcióülésünkön. Akkor értettem meg, eddig nem tudtam. De ez csak egy kitérő.
Amikor az ember az okait keresi annak, hogy idáig jutottunk, hogy 14 000 milliárd nyomja minden magyar állampolgár vállát, ez 1 millió 400 ezer forint a csecsemőtől az aggastyánig, akkor elkezdi nézegetni, hogyan jutott ide. Milyen okok vannak azon kívül, hogy felelőtlenek vagyunk? Kérem szépen, 2000 óta 12-szer lehetett módosítani az államháztartási törvényt, amelynek következtében 5 százalékra engedték meg a kormánynak a szabad mozgásteret? Tudják, mennyi volt ez 1990-ben, az Antall-kormány idejében? 0,4 százalék. Ez éppen 12-szerese már annak. Ez most aktuálisan 750 milliárd forint, amelyet a kormány a legjobb úri jókedvében úgy költ el, ahogy akar, aztán majd beszámol róla. Hát idáig jutottunk?
És akkor, Szabó képviselő úr, ne haragudjon meg érte, de hogyan mondhat ilyet itt ön, hogy az állam túlköltekezett?! Bocsánatot kérek, az állam egy módon költekezik túl, amikor egy költségvetési törvényre önök az igen gombot megnyomják, onnantól kezdve felhatalmazzák a kormányt, hogy túlköltekezzen. Azaz túlköltekeztünk, és ezt a felelősséget nem lehet megkerülni, mert önök 2002 óta rendszeresen megszavazzák a költségvetést, az igen gombra teszik az ujjukat. Nem emlékszem rá, hogy az elmúlt négy esztendőben bárki is egyszer mellé nyomott volna. Mint ahogy arra sem emlékszem egyébként, hogy a már talán több tízezer módosító javaslat közül, amit hol innen, hol onnan, hol ez a frakció, hol az a frakció beadott, egyetlenegy érdemi javaslat is átment volna. Hol a felelősség a 14 000 milliárd dolgában?
Sokáig lehetne folytatni. Azért nem tehetem, mert még egy képviselőtársamnak szeretnék időt hagyni. Nagy baj, hogy 2000-ben a nemzeti minimumban például az euró bevezetésében nem sikerült megegyezni. Ha akkor ezt megtesszük, amikor ez még realitás volt, akkor ma nem kellene szembenéznünk azzal, hogy akár forintválság fenyegethet, az a gazdasági csődhelyzet, ami most előállt, és amiért most egymásra mutogatunk, nem következett volna be. Nagyon bánom, hogy ma önöknek a pénztárcámból nem egy eurót tudok elővenni és bemutatni, hogy lám, ezért váltottunk rendszert 1990-ben, hogy azok a pártok, amelyek a zászlajukra tűzik a nép boldogítását, bocsánat a szóért, azt komolyan veszik, és amikor az elszámolás jön, mint a 2005. évi, akkor nem kell mindazokat a negatívumokat elsorolni, azokat az okokat sorjázni, amelyek miatt ma ide jutottunk.
(15.30)
Elnézést kérek, hogy túlterjeszkedtem a 2005. évi adatok értékelésén, de azt gondolom, hogy mint ahogy a cseppben a tenger, a 2005. évi költségvetésben mindaz benne van, ami miatt most az emberek a Kossuth téren vannak, és mindaz benne van, ami miatt minden felelős politikus aggódik.
Köszönöm, hogy meghallgattak.
