LAKOS IMRE
LAKOS IMRE
LAKOS IMRE (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Elöljáróban engedjenek meg egy magánjellegű megjegyzést. Én első alkalommal vagyok egy olyan körben, amikor egy ország költségvetésének a zárszámadásáról tárgyal az Országgyűlés. Nagy kíváncsisággal ülök itt reggel óta, és figyelem a hozzászólásokat, és nagyon sokféle hozzászólással találkoztam, amelyek közül - és itt most függetlenül kormánypárttól vagy ellenzéktől - az ellenzéki hozzászólások nagy részét is úgy értékelem, hogy igazán jó szakmai színvonallal és tárgyilagosan közelítették meg, ugyanakkor azonban tapasztaltam azt is, hogy a zárszámadás ürügyén vagy ennek a napirendi pontnak az ürügyén sokan sokféle dologról kezdenek el beszélni. Számomra ez nem túl szimpatikus, de ez egy magánjellegű megjegyzés.
Egy zárszámadás azonban valóban arról szól, hogy mi volt 2005-ben. Tehát ez a törvényjavaslat, ez az összegzés, a hozzá kapcsolódó elemzések, számvevőszéki jelentés mind arról szól, hogy 2005-öt hogyan értékeljük a számok tükrében. Ilyenkor azt gondolom, hogy az egyes számú alapkövetelmény az, hogy ez a törvényjavaslat, a benyújtott anyag átlátható, tiszta, korrekt, tárgyszerű legyen, és pontos képet adjon, hogy mi történt 2005-ben.
Volt olyan ellenzéki hozzászólás a mai körben, amely még meg is dicsérte ilyen szempontból ezt a törvényjavaslatot. Ha jól emlékszem, úgy fogalmazott az egyik képviselőtársunk, hogy ez az első olyan zárszámadás, mióta ő itt képviselő, ami tisztán arról beszél, ami, magyarul a 2005-ös tényekről, számokról, és azt gondolom, hogy ez a lényeg. Tehát ez a lényeg.
Az egy másik kérdés, hogy milyen következtetéseket lehet levonni egy ilyen számsorból, egy ilyen beszámolóból, hiszen ezek a következtetések szólhatnak arról, hogy valóban a tervhez képest a tények hogyan alakultak, év közben milyen folyamatok alakították ezeket a számokat, és vajon ezeknek a következtetéseknek a levonása után milyen további lépések következhetnek a következő tervezésben, a következő végrehajtásban vagy esetleg szükséges törvényjavaslatok megfogalmazásában.
Csak egy halk megjegyzés: miközben itt kalandozott sok képviselőtársunk vagy kalandoztunk - fogalmazzunk így - a különböző témák mezsgyéjén, aközben kaptam egy SMS-hírt, hogy az Európai Unió pénzügyminiszterei a magyar konvergenciaprogramot elfogadták. Tehát azért itt az Országgyűlésen kívül is zajlik az élet, hál’ istennek, nemcsak itt vagyunk magunkba zárva, hanem az Európai Unió megfelelő fórumai foglalkoznak azokkal az anyagokkal, amelyek a magyar gazdaságot képviselik az Unió határain belül és az ország határain kívül, és azt gondolom, hogyha egy 2009-ig előrelátható programra, egy konvergenciaprogramra itt most az Unió pénzügyminiszterei igent mondtak, akkor van esély arra, hogy ebben a körben mi is tovább tudunk lépni.
(Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Én készültem arra, hogy itt különböző számokkal bombázom a tisztelt Országgyűlés jelen lévő képviselőit, de letettem erről a szándékomról. A központi költségvetés bevételi előirányzatainak teljesüléseit próbáltam abból a szemszögből elemezni, hogy mennyiben tértek el a tervek a tényektől, de végül is ezek az írott anyagokban benne vannak. Látszik, hogy nagyon sok esetben volt alultervezés, nagyon sok esetben volt eltérés a tényektől. Elég nagy nagyságrendek is ezek. Ugyanakkor ebben a szükséges magyarázatok, a hozzácsatolt magyarázatok a törvényjavaslatban mind megtalálhatók, és a számvevőszéki jelentés ezt mind visszaigazolta, hogy ezek a pénzügyminisztériumi magyarázatok, a törvény előkészítése során megfogalmazott magyarázatok tárgyszerűek, pontosak, és azt a gondolatmenetet követik, hogy valóban egy évközi módosítássorozat milyen módon befolyásolta a tényleges bevételeket, kiadásokat.
Azt gondolom tehát, hogy nincs szükség arra, hogy én most ezeket megismételjem, bár szívesen belebonyolódtam volna ilyen típusú elemzésekbe, de végighallgatva itt a vezérszónoklatokat és a költségvetési bizottság összefoglalóit, akár a kormány oldaláról, akár a kisebbségi vélemény oldaláról, tulajdonképpen óvakodnék attól, hogy sorozatos ismétlésekbe bocsátkozzunk. Egy dolgot azonban kiemelnék, és nagyon fontosnak tartok én is, ami a kincstári vagyonkezelő és a Pénzügyminisztérium kapcsolatrendszerében megjelent, ami itt a Számvevőszék elnökének beszámolójában is kiemelt fontosságot kapott: egy állami vagyon áttekinthetősége, az állami vagyon kezelésével kapcsolatos feladataink, amely remélhetőleg egy új államivagyon-rendeletben meg fog jelenni, egy törvényjavaslatban meg fog majd jelenni az Országgyűlés előtt, és talán a helyére teszi mindazon kérdéseket, amelyek nekem is - ha úgy tetszik - piszkálják a csőrömet, mert nem igazán vannak a helyén ezek a dolgok. De a szándék megvan arra, hogy ezt helyre tegyük, és azt gondolom, hogy a kormánypárti frakciók mindenképpen előállnak majd egy ilyen javaslattal. Azt remélem, hogy az ellenzéki képviselőtársaink is csatlakozni fognak ehhez, és lesz olyan törvényjavaslat majd itt a Ház előtt, amit nemcsak a kormányoldal szavaz meg. Úgy gondolom, hogy szükség van erre az államivagyon-kezelés területén.
Összességében azonban azt szeretném mondani és arra hívnám fel a figyelmet, és arra kérem a képviselőtársaimat is, hogy ezt a javaslatot, ezt az előterjesztést a maga tárgyszerűségében, a maga valójában értékeljék, és arról beszéljünk, amiről szól: a 2005. év beszámolójáról, annak az elemzéséről, annak a bemutatásáról. Ha ilyen szemmel nézzük, akkor azt gondolom, egyáltalán nem vitatható az, hogy ez egy tényszerű, tárgyszerű és pontos képet adó beszámoló a 2005. év gazdálkodásáról, és ilyen módon az elfogadását egyértelműen javaslom. Abban pedig csak reménykedek, hogy mindazon következtetések, amelyek ebből a beszámolóból levonhatók, illetve a számvevőszéki jelentésből levonhatók, azok hozzásegítenek minket egy közös munkához, ami jobbá teszi majd a következő év tervezését is.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
