TUKACS ISTVÁN
TUKACS ISTVÁN
TUKACS ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk levő és mindenki által tisztának tartott, tehát csak és kizárólag a zárszámadással foglalkozó javaslatnak a vitáját látszólag mindenki úgy vezette fel, hogy egyetért annak fő céljában. Egyetért abban, hogy ennek a zárszámadásnak, illetve a vitának az a célja, hogy megvizsgáljuk a 2005-ös költségvetés teljesülését, megvizsgáljuk az elvégzendő feladatainkat ezzel kapcsolatban, megvizsgáljuk azt, hogy vajon helyesek voltak-e az ezzel kapcsolatosan kitűzött célok, és elvégezzük azt, amit egy zárszámadáskor a parlamentnek el kell végezni, valamint hogy levonjunk következtetéseket, mert ezek feltétlenül szükségesek egy zárszámadás vitájakor.
Azért mondom, hogy látszólag ez a célja, és látszólag ért vele mindenki egyet, mert azt gondolom, hogy néhány képviselőtársam másképp gondolja ezt. Másképp gondolja, és másképpen is beszél erről. Különösen megkapóak voltak a zárszámadás adatait és tényeit azon nyomban politikai aktualitásokra lefordító vezérszónoki javaslatok és hozzászólások, merthogy látnivaló, hogy jó néhányan képviselőtársaim közül nem tudtak szabadulni attól a gondolattól, hogy minden - minden! - parlamentben tárgyalt napirend kapcsán beszélni kell arról, amit ők éppen aktuálpolitikáról gondolnak, ad notam, a kormány hazudott, és természetesen nem hagyható ki ebből Balatonőszöd sem.
Hasonlít a helyzet egy csöppet a klasszikus, George Orwell által megénekeltekre, melyben azt állítjuk, hogy az ellenfelünk mindig hazudik, bezzeg mi sosem tettük ezt. Sosem tettük ezt, hiszen ismeretek hiányában beszéltünk arról a választási kampányunkban, hogy körülbelül 2000-3000 milliárddal többet kellene költeni, erről szóltak az ígéreteink, és szemére vetjük a mostani kormánynak azt, hogy a választási kampányban nem tett mást.
Tisztelt Országgyűlés! Szeretnék visszakanyarodni a 2005-ös zárszámadás vitájánál a 2005-ös költségvetés tervezéséhez. Hiszen a kritikák alaphangja gyakorta az, hogy ez a költségvetés túlköltekezett, és olyan feladatokat is vállalt magára, amelyeket a későbbiekben nem volt képes ellátni: olyan feladatokat, amelyeket bevétellel nem volt képes finanszírozni, olyan feladatokat, amelyek aztán a költségvetés hiányát okozták.
Emlékeim szerint a 2005-ös költségvetés vitájakor ellenzékben ülő képviselőtársaink százmilliárd forintnak megfelelő nagyságrendű módosító javaslatot terjesztettek elő anélkül, hogy ennek megfelelő bevételi forrást teremtettek volna. Úgy gondolom, hogy nem kellene elfeledkezni erről az egyszerű tényről akkor, amikor beszélünk arról, hogy hogyan teljesültek a számaink. Különösen úgy nem, hogy nem tudok szabadulni attól az érzéstől, tisztelt képviselőtársaim, hogy a zavarosságra, átláthatatlanságra, trükközésre és egyebekre vonatkozó megjegyzések nem szólnak egyébről, mint annak az elhitetési szándékáról, hogy egy költségvetésben van lehetőség nem az állami feladatokra, a költségvetésben megszabott feladatokra, közös feladatainkra költeni pénzeket, hanem van lehetőség azt például hazavinni és eldugni a szalmazsákba. Nos, miután erre nincs lehetőség, valószínű, hogy azoknak van igazuk, és minden tiszteletem azoké a vezérszónokoké, akik tárgyszerű kritikával illették a 2005-ös zárszámadási törvény tervezetét.
Sokan említették már a kedvező makrogazdasági mutatókat a 2005-ös évben; volt, aki úgy is, hogy persze ezeknek a kedvező makrogazdasági mutatóknak nem volt igazán köze a kormányzat munkájához. Állításom szerint egyébként volt, hiszen azok a reálkereseti adatok, amelyek 6,3 százalékos reálkereset-emelkedésről szólnak, nem lennének értelmezhetők egy alacsony infláció nélkül, és az alacsony infláció természetesen nem lenne értelmezhető kormányzati intézkedések és a költségvetésben szereplő tételek nélkül. Csak egyetlen ilyen tényezőre hadd utaljak: árkiegészítések. És természetesen nem lenne igazán értelmezhető az a 10,8 százalékban bővülő export, amelyről nagyon sokan emlékeztek meg a hozzászólásaikban.
(12.50)
Mégis szeretnék kiemelni egyetlen mozzanatot a költségvetés teljesüléséből: azt az óvatosságot, amely óvatosság később, márciusban beavatkozásban is testet öltött, és biztosította a költségvetés teljesülését is.
A másik vezérmotívumról is szeretnék szót ejteni, éspedig ennek a költségvetésnek, illetve a zárszámadásnak, mármint az adatainak a hitelességéről. Az az állításom, hogy ezt nem politikai vitában kell eldönteni, hiszen aki vitatja ezeket, az Állami Számvevőszék megállapításaival vitatkozik, és ezek azok a tételek, amelyekre nekünk valóban figyelemmel kell lennünk, mármint arra, hogy mit állít az Állami Számvevőszék, mit állít az alkotmányosan létrehozott szervezet ennek a költségvetésnek a teljesítéséről. És megállapításaival, valamint azokkal a javaslatokkal, amelyek arra irányulnak, hogy javítsák a későbbi költségvetések tervezését és a zárszámadások elvégzését, úgy gondolom, az Állami Számvevőszék megállapításaival egyet kell értenünk, ez az, ami valóban hitelesíti ezeket az adatokat.
Szeretnék néhány gondolatban még az önkormányzatokról szólni, azokról az önkormányzatokról, amelyek 2005-ben természetszerűen nagyon nehéz helyzetben végezték a dolgukat, de néhány adat mégis arra utal, hogy az önkormányzati szféra, az önkormányzati világ lehetőségei azért mégsem voltak olyan korlátozottak. Nemcsak az, hogy összességében 9 százalékkal több jutott az önkormányzatoknak, hanem az az adat, amely a helyi adókról szól, és úgy jelenik meg, hogy 8,4 százalékkal növekedtek, ennyivel adtak többet az önkormányzatoknak. Ez két dologra utalhat: egyrészt arra, hogy az erre alkalmas településeken a helyi adózók valójában fejlődtek, a gazdaság működött, többet tudtak befizetni az önkormányzati közösbe is, másrészt utal arra, hogy az önkormányzatok gyakorta teremtették meg saját forrásaikkal és persze hitellel is a helyi gazdasági működés alapjait, és természetesen a 8,4 százalékos iparűzésiadó-emelkedés az ebből való profitálást is mutatja; nemkülönben az, amely megállapítás arra utal, hogy az önkormányzatok folyó bevételeik egy részét fejlesztésekre fordították.
Szeretnék szólni arról a 68 milliárdnyi állami fejlesztési támogatásról, amit az önkormányzati világ megkapott, kiegészítve természetesen a saját forrásaival, hiszen - nem lebecsülendően - nemcsak a vagyonuk nőtt meg ezzel, hanem az a lehetőség is, amely a helyben foglalkoztatást, munkahelyet és természetesen a helyi élet minőségének a változását is jelentette.
Végül, zárásként szeretnék szólni arról, hogy a többek által emlegetett államháztartási tartalékképzés vajon a következőkben szükséges-e vagy sem. Mindazok véleményével azonosulok, és mindazok véleményét támogatnám, akik azt mondják, hogy a következőkben ezt - egyetértve a kormány már előzetes szándékával - nem kellene az önkormányzati szférában alkalmazni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! Kívánok a zárszámadási törvényről mindannyiunknak tárgyszerű vitát a következőkben is.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
