BALOG ZOLTÁN
BALOG ZOLTÁN
BALOG ZOLTÁN (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az ügy, melyben felszólalásra lehetőséget kértem, meggyőződésem szerint olyan súlyos és nagy horderejű, hogy az Országgyűlés nem térhet ki megvitatása elől. Azoknak az eseményeknek a rendőri és hatósági kezelésére gondolok, melyek 2006. szeptember 20-án, kedden és 21-én, szerdán éjszaka Budapest belvárosában zajlottak.
A legkülönbözőbb hírcsatornák tudósításai és fénykép-, illetve videofelvételek alapján felmerül az alapos gyanú, hogy a rendőrség nem járt el kellő körültekintéssel. Válogatás nélküli, durva intézkedéseket foganatosított békés járókelőkkel szemben, és a zavargásokkal összefüggésben olyan személyek is előzetes letartóztatásba kerültek, akiknek az esetében meggyőzőnek tűnő bizonyítékok szólnak az ellen, hogy erőszakos cselekményekben vettek részt.
Azóta számos szemtanú, sértett vagy annak hozzátartozója vállalta a nyilvánosságot, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottsághoz is több beadvány, illetve panasz érkezett. Ezek, az ilyen világban nem járatos emberek számára - ilyenek vagyunk, a többség - brutális és ijesztő beszámolók megkerülhetetlenné teszik a kérdést, hogy a rendőrség a fennálló törvényeknek és rendelkezéseknek megfelelően járt-e el abban a több százra becsült esetben, melyekről az érintettek beszámolnak.
(8.40)
Bár az előzetes letartóztatás már nem rendőri hatáskör, de az előterjesztés még rendőrségi funkció, és megállapítható, hogy most kivételesen szigorú jellegű volt. Annak ellenére, hogy a klasszikus törvényi feltételek - ismételt bűnelkövetés, szökés, nyomozás meghiúsítása - többnyire nem álltak fenn, számos letartóztatott fogva tartását hosszabbították meg 30 napra, másokat házi őrizetbe helyeztek, illetve a lakóhely elhagyásának tilalmával sújtottak. Számos érintett, illetve hozzátartozója számolt be az elfogás és az előzetes letartóztatás közötti időben történt hatósági bántalmazásokról, megaláztatásokról. A fogva tartottaknak sok esetben nem vagy csak igen későn volt lehetőségük családjukat értesíteni. Ezeket az eljárásokat számos emberijog-védő szervezet szóvá tette, így a Magyar Helsinki Bizottság, a Nemzeti Jogvédő Iroda, az Amnesty International és a Társaság a Szabadságjogokért szervezet is.
Képviselőtársaim! Magyarországon a 16 éves új magyar demokrácia történetében ilyen tömeges rendőri intézkedést kiváltó események még nem fordultak elő. Mindannyiunk közös érdeke, hogy ezeknek az ügyeknek a kezelése megfeleljen az alkotmánynak, az idevonatkozó törvényeknek és szabályoknak s mindenekelőtt az emberi jogoknak. Ha a fent általánosságban említett, de részben jól dokumentált eseteket nem sikerül megnyugtatóan kivizsgálni és orvosolni, akkor az állampolgárok jelentős részének súlyosan megrendülhet a bizalma a jogállamiságban.
Az alkotmány 62. §-a kimondja: a Magyar Köztársaság elismeri a békés gyülekezés jogát, és biztosítja annak szabad gyakorlását. Ennek a jognak a gyakorlására alig másfél évtizede van lehetőségünk. Nem engedhetjük meg, hogy az említett események keltette félelem a jövőben magyar állampolgárokat visszatartson a békés gyülekezéstől és véleménynyilvánítástól. A politikai kultúra fontos része, hogy az emberek bízhatnak ebben a jogban. Gondolom, senki nem feltételezi rólam, hogy bűnöző, garázda emberek pártját kívánom fogni, bár jogi védelem természetesen nekik is jár. Aki bűnös, kapjon tisztességes eljárásban megfelelő büntetést, de az ártatlanok kapjanak jogi és erkölcsi elégtételt.
Természetesen a rendőrség ellen sem kívánok hangulatot kelteni, hiszen az ő emberi jogaik is védelemre szorulnak, például az élethez és a testi épséghez való jog. Az említett Magyar Helsinki Bizottság első nyilatkozatában ezt is szóvá tette az MTV székháza előtt történtek kapcsán. Szerintük - idézem - a rendőrség vezetése nem tette meg a szükséges intézkedéseket a Szabadság téren történt erőszakos cselekmények megfékezésére, és cserbenhagyta a helyszínen kötelességüket és a kiadott parancsokat fegyelmezetten teljesítő rendőröket.
Azt is tudjuk, hogy egy kiélezett helyzetben az intézkedő rendőröknek esetenként rendkívül nehéz elkülöníteni a zavargásokban tevőlegesen, illetve pszichikai bűnsegédként részt vevő személyeket az érdeklődőktől vagy a hazafelé tartó egyszerű járókelőktől. Az azonban már egyértelműen elvárható a nyomozó hatóságoktól és az ügyészségtől, hogy a gyanúsítottak őrizetének három napja alatt kellő alapossággal megvizsgálva az egyes ügyeket, csak azokban az esetekben kezdeményezzenek előzetes letartóztatást, amelyekben az minden esetben szükségesnek mutatkozik.
Nekünk, az Országgyűlés képviselőinek az a feladatunk, hogy hozzásegítsük a rendőrséget például a gyülekezési törvény pontosításával ahhoz, hogy miközben megvédik a közrendet és biztonságunkat, valóban tiszteletben tudják tartani (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) az emberi méltóságot, óvni tudják az emberi jogokat. Ugyanakkor segítenünk kell a véleménynyilvánítás szabadságával élni kívánó állampolgároknak abban, hogy ezt a jogukat öntudatosan, félelem nélkül, a demokratikus jogállamban, a rendőrségben bízva gyakorolhassák.
(Török Zsolt közbeszólására:) Én nem szóltam még bele az ön felszólalásába, képviselő úr, nagyon kérem, hogy ne tegye ezt; én nem fogom tenni a jövőben sem. (Török Zsolt: Lejárt az idő!) A házelnök úr feladata az, hogy erre engem figyelmeztessen, ő ezt megtette.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)
