DR. HARGITAI JÁNOS
DR. HARGITAI JÁNOS
DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Sajátos helyzetben van az Országgyűlés, sajátos helyzetben vagyunk mindannyian - hogy folytassam azt a hangütést, amit Göndör képviselőtársam elindított -, kétségtelenül beszélhetnénk arról, hogy ősszel mit kell tenni a parlamentben. Hogyha ez a sajátos helyzet nem lenne, akkor azt mondhatnám, hogy az ősz attól izgalmas, hogy adótörvényeket alkotunk, ezekkel megalapozzuk a költségvetést, aztán majdan decemberben elfogadjuk a költségvetést. Igen ám, de idén egy olyan évünk volt, amikor egy nagyon erőteljes bemelegítést tettünk, nem is most alkotjuk az adótörvényeket, sőt ez nem is bemelegítés volt, hanem mindjárt egy heves küzdelem: nyáron adócsomagot fogadott el az Országgyűlés, mert erre rákényszerültünk.
Ma már, bevallom önöknek is - és ezért mondok néhány önkritikus mondatot is, az akkori mondataimat is korrigálom -, egy kicsit megértőbb vagyok önökkel szemben. Ugyanis akkor, amikor az adócsomagot önök elfogadták, és mi azt vitattuk, akkor nem voltunk minden információ birtokában. Én szerettem volna hinni képviselőként a kormánynak, annak a kormánynak, amely végig, még a tavasz folyamán, a nyár elején is azt kommunikálta, hogy a költségvetés folyamatai rendben vannak, a költségvetés makroszámai úgy alakulnak, ahogy azt az Országgyűlés, ahogy azt a kormánytöbbség megtervezte. Igaz, hogy a választások után mindjárt azzal szembesítettek minket, hogy semmi nem igaz abból, amit elmondtak, mert az államháztartás hiánya minimum a duplája annak, mint amit a költségvetésben megterveztek. Elemzők akkor is azt mondták, hogy önök még akkor sem mondanak igazat, mert a baj ennél is nagyobb. Na, ezt azért én sem hittem el, én akkor hinni akartam a kormánynak, és ezért nem értettem, hogy az az adócsomag, amelyet mi annak idején meghoztunk, az miért ilyen egyoldalú, miért csak a bevételek növelésére koncentrál, és miért nem figyel semmi másra. És itt kell elmondanom, hogy ma már nagy empátiával gondolok vissza arra az időszakra. Annyira elrontottak mindent az elmúlt négy évben, hogy - ma már látom - egyszerűen nem volt más mozgáslehetőségük, az ország és önök kényszerpályán voltak, az Európai Unió, a nemzetközi befektetői világ, a tőke, a külföldi tőke, amely a mi államadósságunkat finanszírozza, egyszerűen elvárta önöktől ezt a reakciót.
Most azonban mégis azt mondom, hogy ősszel lehetőségünk van arra, hogy higgadt fejjel valamifajta korrekciót tegyünk azokon a folyamatokon, amelyeket itt a nyáron önök, az önök többsége elindított.
(8.30)
Miért gondolom, hogy korrekció szükséges? A tényeket ugyanis senki nem vitatja. Mióta látunk tisztán? Amióta szeptember elején megismertették velünk a konvergenciaprogramot. Azóta minden világos. Ott végre azok a számok vannak, amit a Nemzeti Bank is képvisel, és amit önök eddig végig vitattak. Azóta látjuk azt, hogy ha nem hozták volna meg az adócsomagot, akkor az államháztartás hiánya idén 11,6 százalék lett volna. Bődületes szám, kimondani is szégyenletes, és a csomaggal is csak 10,1 százalékra lehetett ezt levinni.
Azt is tudjuk azóta - de csak azóta tudjuk -, hogy a bruttó államadósság 68,5 százalék. A költségvetési bizottságban mindig elvitatta minden kormányzati tisztviselő, hogy, mondjuk, 60 százalék fölött lett volna valaha is.
Ennek a csomagnak az az eredménye - és ezt senki nem vitatja -, hogy csökkenni fog a gazdaság növekedése, 2,2 százalékot prognosztizálnak önök a konvergenciacsomagban, nőni fog a munkanélküliség, a reáljövedelmek egyértelműen csökkenni fognak, mínusz 1,7 százalékkal kalkulálnak, vagyis a versenyképességünk összességében csökken. Ezért gondoljuk mi azt, hogy itt az ősszel legalább két irányba kellene elmozdulnunk, és mondom: ezen a csomagon vagy a csomag által indított folyamatokon két irányba legalább korrekciót kellene tenni.
Az első irány kapcsán hadd hivatkozzam egy alkotmányos szakaszra. Az alkotmány 70/E. §-a azt mondja, hogy a Magyar Köztársaság polgárainak joguk van a szociális biztonsághoz. Bármilyen helyzetben legyen az ország, megkérdőjelezhetetlen az emberek szociális biztonsága. Márpedig mi, a kereszténydemokrata frakció továbbra is hangoztatjuk azt, amit a nyár folyamán mondtunk, hogy ez az adócsomag százezrek szociális biztonságát veszélyezteti. Ha itt nem történik valami korrekció a fogyasztóiár-támogatás rendszerének átgondolásával, különböző támogatási rendszerekkel, ezt nem fogják ősszel túlélni sokan.
A másik irány, ahol változtatást gondolunk, és itt hivatkozom egy önökhöz nagyon közel álló laphoz, a tegnapi számában azt látom, hogy a nemzeti fejlesztési tervről minden gazdasági szereplő, aki megnyilatkozik, azt mondja, hogy ebben nincsen gazdasági stratégia. Mi ezzel egyetértünk. Ezért azt gondoljuk, hogy a változtatás másik irányának abba az irányba kellene elmennie, hogy elsősorban a kis- és középvállalkozások a megszorítások után levegőhöz jussanak, tőkéhez jussanak, mert azt gondoljuk, hogy csak megszorításokkal az ország nem tud kilábalni ebből a mély válságból, amit az elmúlt négy év eredményezett.
Ezért azt kérem a kereszténydemokraták nevében, hogy fontolja meg a kormány ennek a kétirányú változtatásnak a szükségességét, és Göndör képviselőtársamhoz csatlakozva erről beszéljünk ősszel a parlamentben, most ennek van itt az ideje. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
