DR. KONDOROSI FERENC
DR. KONDOROSI FERENC
DR. KONDOROSI FERENC igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Amint már a hasonlóan szűk körben tartott expozémban is jeleztem, a jogalkotás műhelyei is felismerték azt a tényt, hogy a vállalkozói körbetartozások, a lánctartozások nyomasztó gazdasági problémát jelentenek.
Az önök előtt lévő tervezet alapvető koncepciója a közbeszerzési eljárás alapján megkötött, közpénzekből kifizetett szerződések esetén a szerződés teljesítésében részt vevő alvállalkozók szerződési pozíciójának erősítése. A viták, valamint a bizottsági fórumok alapján örömmel állapítom meg, hogy a kezdeményezést az Országgyűlés alapvetően támogatja.
Röviden szeretnék reflektálni a körbetartozással kapcsolatosan felmerült, a tervezeten túlmutató általános kérdésekre és néhány, a konkrét javaslattal kapcsolatban kifejtett aggályra.
Az egyik fontos kérdés, hogy milyen területen avatkozzunk be a körbetartozások visszaszorítása érdekében. Attól óvakodtunk, hogy a polgári törvénykönyv zárt rendszerének módosításával avatkozzunk be, úgy gondoljuk azonban, hogy a közbeszerzések területén a közpénzfelhasználás miatt az állam jogosan támaszt bizonyos többletkövetelményeket az alvállalkozók kifizetésével kapcsolatosan. Ezért született az a megoldás, hogy a körbetartozás elleni küzdelemben ez lesz az egyik szabályozási terület, ahol fellépünk.
Gyakran felmerül, hogy a körbetartozások felszámolásának leghatékonyabb eszköze a bírósági munka felgyorsítása lenne. Ezen a téren is próbálunk lépni, jelenleg folyik a minisztériumban a gazdasági perekkel kapcsolatos szabályozás felülvizsgálata, amely lehetővé teszi, hogy a gazdasági perek résztvevői gyorsabban és hatékonyabban érvényesíthessék érdekeiket.
A vitában elhangzott, hogy a kamaráknak, szakmai érdekképviseleteknek jelentős szerepe lehet a körbetartozás elleni küzdelemben. Több pozitív példát hallottunk a követelésfigyelésre, a tagoknak nyújtott jogi tanácsadásra. Ezen a területen bár nem szeretném az állam mint szabályozó felelősségét csökkenteni, az önszerveződés, a szakmán belüli információáramlás legalább annyira fontos tényező, mint a jogszabályi környezet.
Úgy gondoljuk, hogy a jövőben a körbetartozással kapcsolatos szabályozás legfontosabb iránya a nyilvánosság, a kifizetések átláthatóságának erősítése lesz. Ennek keretében első lépésként az államháztartás működési rendjére vonatkozó kormányrendelet módosításával - tehát szeretnénk a kapcsolódó joganyagot is megteremteni - kötelezővé tesszük a közbeszerzésekkel kapcsolatos nagy értékű, százmillió forintot meghaladó kifizetések nyilvánosságra hozatalát. Ezzel természetesen elejét lehet venni, hogy valaki arra hivatkozzon, azért nem fizet, mert például az államtól ő sem kapta meg a pénzt. Ez az értékhatár most meglehetősen magas, de mutatja a szabályozás irányát a nyilvánosság, az átláthatóság erősítése felé.
Szeretnék nagyon röviden rátérni a most előttünk lévő törvényjavaslatra. Amint az a viták során is kiderült, a törvényjavaslat a közbeszerzési törvénynek arra a szabályára épül, amely inkasszójogot ad a fővállalkozónak, ha a szerződésszerű teljesítés után 30 nappal nem kapja meg a teljesítés ellenértékét. A javaslat ezt a koncepciót vezeti tovább: ennek a határidőnek a lejárta utáni 8 nappal az alvállalkozó, majd további 8 nap múlva az alvállalkozó alvállalkozója, a teljesítési segéd is inkasszót érvényesíthet a láncban előtte állóval szemben, ha szerződésszerűen teljesített. Ez a megoldás biztosítaná, hogy a kifizetések végigfussanak a tartozási láncon.
A kötelezettek védelme, valamint a pénzforgalom biztonsága érdekében külön jogszabályban meghatározott értékhatár felett nem lehet inkasszóval élni, erre az esetre a törvényjavaslat kötelező biztosítékot, készenléti akkreditívet ír elő a szerződő felek számára.
A viták során aggályként merült fel, hogy mind az inkasszó, mind az akkreditív intézményével vissza lehet élni. Ennek tudatában vagyunk, és ebben a kérdésben komoly egyeztetéseket folytattunk mind a Nemzeti Bankkal, mind a Bankszövetséggel. Abból indulunk ki, hogy mind az inkasszó, mind az akkreditív olyan jogintézmények, amelyeket a gyakorlatban már alkalmaznak, adott esetben piaci termékek, amelyeket a pénzforgalmi rendelet, valamint az akkreditív esetében nemzetközi szabályok is részletesen rendeznek. Óvakodunk egy olyan megközelítéstől, hogy ezeket az eszközöket - különösen a közbeszerzési törvény keretein belül - megkíséreljük újraszabályozni. A törvényjavaslat arra törekszik, hogy minél pontosabban meghatározza az inkasszó, illetve az akkreditív érvényesítésének feltételeit, ám nem fogalmaz meg a hatályostól eltérő, súlyosabb felelősségi szabályokat. Ezzel a szabályozás valószínűleg hozzájárul ahhoz, hogy az inkasszó, illetve az akkreditív igénybevétele minél egyszerűbb legyen, és minél alacsonyabb költséget jelentsen a piaci szereplők számára.
Ugyanakkor támogathatónak tartjuk azt a módosító javaslatot, amely a biztosítékok körét némileg kiszélesíti, és a készenléti akkreditív mellett a bankgaranciát vagy a biztosítói kötelezvényt is alkalmazhatóvá teszi. Úgy gondoljuk, hogy a biztosítékok piacán a verseny szintén hozzájárul ahhoz, hogy azoknak a szerződéseknek az esetében, ahol kötelező a biztosíték alkalmazása, ez minél kevésbé legyen megterhelő.
Tisztában vagyunk azzal, hogy a szabályozás összetett, és figyelemmel kell kísérnünk, hogyan működik a gyakorlatban. Bízunk abban, hogy a törvényjavaslat elfogadása fontos lépés lesz a körbetartozások visszaszorításában.
Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy szavazatával támogassa a törvényjavaslatot.
Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)
