DR. PUSKÁS TIVADAR
DR. PUSKÁS TIVADAR
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Az egészségügyi intézmények vezetői 2006. október 4-ei dátummal egy pályázati felhívást kaptak kézhez. A pályázat 6,5 milliárd forint elosztásáról szól, és hivatalosan az egészségügyi ellátórendszer struktúraátalakításának támogatására szolgált. Ez akár jó hír is lehetne, hiszen az elmúlt időszak megszorításai, a Gyurcsány-csomagok után végre némi pénz kerül az egészségügybe.
(14.40)
Azonban a részletek sajnos árnyalják ezt a képet. A kórházigazgatóknak kiküldött szöveg nem azonos az Egészségügyi Minisztérium honlapján megjelenttel. Ezenkívül a költségvetési törvényben nem található a pályázat forrásául szolgáló összeg. Félő az is, hogy az intézmények tulajdonosai nem kapták meg a pályázatot.
Még nagyobb baj van azonban az időpontokkal. Az interneten hozzáférhető dokumentum 2006. október 2-án, a Közlönyben október 9-én jelent meg a pályázat, a beadás határideje pedig október 20-a. Tisztelt Miniszter Úr! Az új önkormányzati testületek csak a napokban álltak, illetve állnak fel, az ő garanciájuk is kell az érvényes pályázathoz. Önök tényleg komolyan gondolják azt, hogy ilyen komoly egészségpolitikai döntésekről, összevonásokról, osztályok megszüntetéséről, ágyszámleépítésről megalapozottan lehet dönteni ennyi idő alatt? Könnyen lehet, hogy nem a kapkodás és a hozzá nem értés, hanem a szándékosság van a háttérben.
Azon már meg sem lepődött senki, hogy az átalakítandó kórházakról szeptemberre ígért döntés a mai napig sem került nyilvánosságra, pedig valószínűleg készen van már a Molnár-lista, amely a leépítésekben, beruházásokban érintett kórházakat tartalmazza. Az emberek pedig már hallottak olyanról, amint a Gyurcsány-kormány egyik minisztere azt mondja: “Higgyétek el, tudjuk, mi a dolgunk.” És ha tudják, mi a dolguk, előre borítékolni lehet a döntést, és egy előre meghatározott csoport lehet a pályázatok nyertese. Nem sajnálom tőlük persze, de ha már pénzt osztunk, osszuk becsületesen.
Tisztelt Miniszter Úr! (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Vajon hova e nagy sietség?
