DR. HENDE CSABA
DR. HENDE CSABA
DR. HENDE CSABA, a mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! A hagyomány nagy és szent dolog, a parlamentarizmus működőképességét a minden frakció által tiszteletben tartott hagyományok és szokásos eljárások biztosítják. Azon persze lehet és kell is vitatkozni, hogy bizonyos tizenhat éve gyakorolt elvek és módszerek vajon kiállták-e az idő próbáját, és az alkalmazásuk kezdete óta eltelt hosszabb idő nem arra int-e minket, hogy térjünk le a zsákutcának bizonyult ösvényről. Így a ciklus elején indokolt megvizsgálni az erre is hivatott mentelmi bizottságnak azt a bizottsági és plenáris gyakorlatot, amely az országgyűlési képviselők egymás közti vitáiban elkövetett verbális bűncselekmények, a rágalmazás és a becsületsértés nyilvánvaló elkövetése esetén is rendre kivonja a mentelmi jog fenntartásával az elkövetőket a bíróságok joghatósága alól. Ennek tudatában egyre kevésbé fékezték nyelvüket azok a képviselők, akiket vérmérsékletük és neveltetésük hiányosságai hajlamossá tettek politikai ellenlábasaik gyalázására.
Eltűnődhetünk azon, hogy a képviselői hivatás béka alatti presztízse vajon mennyiben köszönhető annak a rengeteg vaskos jelzőnek és becsületcsorbító állításnak, amelyeket e Ház falai között és azon kívül vágtak egymás fejéhez képviselőtársaink, tisztelet a kivételnek. Nyilván sok oka van annak, hogy az országgyűlési képviselők iránti közmegbecsülés oda jutott, ahol van; erről számos reprezentatív felmérés tanúskodik. De hogy mi is megtettük a magunkét ebben, egyebek közt azzal, hogy kíméletlenül tettünk kárt egymás jó hírében és emberi méltóságában, hol a vita hevében, hol meg jól kiszámított, előre megfontolt nehézsúlyú sértésekkel, nos, ez aligha kétséges bármelyikünk előtt. Mert hogyan is várhatnánk el másoktól, hogy tiszteljenek minket, ha mi magunk sem tiszteljük képviselőtársunkban önmagunk hivatásának becsületét? Mondom, ideje lenne mindezen elgondolkodni, és a szükséges korrekciókat bölcs megfontolás után, kapkodás nélkül, közös akarattal megtenni.
Tisztelt Országgyűlés! Az ügynek, amelyről most tárgyalunk, mindehhez semmi köze sincs, annak ellenére, hogy a bizottság többségi előadója az imént erről próbálta önöket meggyőzni. Egészen másról szól az előttünk fekvő ügy, ezért fel sem merülhet az a kérdés, hogy vajon az imént ismertetett és a konszenzussal való megváltoztatásig értelemszerűen irányadó állandó gyakorlattal összhangban áll-e a bizottság kisebbségének általam ismertetett álláspontja.
Tisztelt Országgyűlés! A különbség először is az, hogy a tárgyalt ügyben nem országgyűlési képviselők egymás közti vitájáról és annak hevében kicsúszott sértésekről van szó. Ez a Tasó László magyar állampolgárt, képviselőjelöltet mocskoló, rágalmazó, őt emberi méltóságában megsemmisíteni törekvő és egyúttal dr. Juhászné Lévai Katalin magyar állampolgárt, képviselőjelöltet szédelgően feldicsérő szórólap egész egyszerűen egy súlyos köztörvényes bűncselekmény megvalósulása. Messze többről van szó tehát, mint egy egyszerű rágalmazásról. Ezt a szennyirományt az érintett Hajdú-Bihar megyei választókerületben megírta, majd több ezer példányban kinyomtatta és szétterjesztette valaki azzal a nyilvánvaló céllal, hogy a választópolgárokat befolyásolja Tasó László ellen és dr. Juhászné Lévai Katalin mellett. Mivel pedig valótlan tényállítások szerepelnek a szórólapon Tasó Lászlót illetően - magyarul, hazugságokat terjesztettek róla -, a megtévesztéssel való befolyásolás szándéka kétséget kizáróan megállapítható. Mindebből pedig az következik, hogy a szórólap megrendelője, kiagyalója, kinyomtatója és terjesztője egyaránt elkövette a Btk. 211. § e) pontjába ütköző, a választás rendje elleni bűncselekményt a rágalmazással és a becsületsértéssel halmazatban. Ezt a bűntettet a törvény halmazati büntetésként négy és fél évig terjedő szabadságvesztés kiszabásával rendeli büntetni. Amennyiben az ügy bíróság elé kerül, a bíró bizonyára észlelni fogja, hogy fel kell hívnia az ügyészt a vádemelés megfontolására, a közvádas bűncselekmény miatti nyomozás lefolytatására.
Tisztelt Országgyűlés! A leglényegesebb sajátossága az előttünk fekvő ügynek az, hogy dr. Juhászné Lévai Katalin képviselőtársunk a mentelmi bizottsághoz benyújtott 2006. október 9-i saját kezűleg aláírt nyilatkozatában a leghatározottabban tagadta, hogy ehhez a szórólaphoz bármi köze lenne, ezért jelenleg nem tudható, vajon kik kívánták Tasó László képviselőtársunk becsületét sárba tiporva őt a képviselői mandátumtól elütni. Gyötör minket a kétség, vajon kik lehettek - a hottentották, a bergengócok, netán a marslakók? S aztán már csak azt a fránya rejtélyt kellene megfejtenünk, hogy vajon a hottentottákat, a bergengócokat vagy a marslakókat milyen érdek fűzte dr. Juhászné Lévai Katalin megválasztásához. Pedig nagyon fontos volna tudnunk az igazságot, s távolról sem azért, mert kíváncsi embernek születtünk.
Az igazság, tisztelt Ház, nem többségi elven működik, arról nem az igen tisztelt kormánytöbbség dönt. Az igazság kiderítése alkotmányos rendünk szerint az igazságszolgáltatás feladata.
Engedjék meg, hogy összefoglaljam, milyen érdekek és érvek szólnak az adott ügyben amellett, hogy szabad folyást engedve az igazság kiderítésének, a képviselőnő mentelmi jogát felfüggesszük. Lássuk tehát!
1. Elemi érdeke Tasó László képviselőtársunknak, hogy a független bíróság mondja ki, valótlanok a rászórt rágalmak. Tasó Lászlónak ugyanúgy vele született alkotmányos joga van az emberi méltósághoz és annak részeként jó híréhez, mint bármely más magyar állampolgárnak.
2. Elemi érdeke dr. Juhászné Lévai Katalin képviselőtársunknak, hogy a független bíróság felmentő ítéletével tudja igazolni, neki ehhez a bűncselekményhez semmi köze sincs. Az, hogy ki rendelte, írta, nyomtatta ki, szórta be minden postaládába a rágalmazó irományt, vagy kiderül az eljárásban, vagy nem. Miután azonban dr. Juhászné Lévai Katalin ártatlanságát nemcsak ő saját maga állítja váltig, hanem azt a törvény is vélelmezi, viszonylag könnyű helyzetben van: ártatlanságát nem kell bizonyítania. Ezzel szemben a vádat képviselő személynek kellene kétséget kizáróan bizonyítania azt, hogy dr. Juhászné Lévai Katalin akár tettesként, akár felbujtóként vagy bűnsegédként elkövette a bűncselekményt. Mindezek fényében igen csodálkozom dr. Juhászné Lévai Katalin azon nyilatkozatán, amelyben a mentelmi joga fenntartását kérte. Bizonyára nem mérlegelte kellő alapossággal saját helyzetét és valódi érdekeit. Nincs más magyarázat a kérésére, hiszen arra még csak gondolni sem merek, hogy netán félnivalója lehetne egy korrekt bírósági eljárástól.
3. Elemi érdekük a hajdú-bihari választóknak, hogy megtudják, igazak avagy valótlanok-e a Tasó Lászlót érintő állítások. Hát hogyan bízzanak meg a képviselőjükben, és hogyan szavazzanak rá legközelebb nyugodt lelkiismerettel, ha a tisztességében szemernyi kételyük lehet?
4. Elemi érdekük a választóknak az is, hogy dr. Juhászné Lévai Katalin személyét, jellemét illetően tisztán lássanak, hiszen neki alighanem nemcsak politikai múltja, de sokak reményei szerint jövője is van.
5. Elemi érdeke az Országgyűlésnek és egész demokratikus közéletünknek, hogy világossá váljék, képviselőink sorában nincsenek olyanok, akiknek a mandátum, a hatalom megszerzése érdekében semmi sem drága, átgázolnak ezért politikai vetélytársaik becsületén, emberi méltóságán. Hazudnak reggel, hazudnak este, hazudnak minden hullámhosszon. Lám csak, most veszem észre, hogy a hév engem is elragadott, és egyre inkább én beszélek úgy, mint aki a Marsról pottyant ide.
6. Elemi közérdek az is, hogy adott esetben fény derüljön a hamisan vádaskodók üzelmeire. Nehéz helyzetbe kerülhet mind erkölcsi, mind politikai, mind jogi szempontból Tasó László képviselő úr, ha súlyos vádjait nem tudja bizonyítani.
7. Elemi érdeke az MSZP-nek is, hogy sorozatos botrányai után megmutassa, a tiszta erkölcsöt, a korrekt magatartást követi és megköveteli tagjaitól is. Egyben megvédi őket a hamisan vádaskodóktól az egyetlen lehetséges módon: lehetőséget nyújt számukra, hogy patyolatfehér ártatlanságukat a független magyar bíróság mondja ki.
Tisztelt Országgyűlés! Hét érvet hallottak. Mindebből az a következtetés adódik, hogy elemi érdeke mindnyájunknak, de különösen dr. Juhászné Lévai Katalinnak és a kormánytöbbségnek, hogy a szóban forgó ügyben a képviselőnő mentelmi jogát függesszük fel.
Köszönöm figyelmüket és türelmüket, de az ügy súlya megérte ezt a néhány percet. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)
(18.10)
