DR. NAVRACSICS TIBOR
DR. NAVRACSICS TIBOR
DR. NAVRACSICS TIBOR (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Jól ismert gondolatokat hallhattunk már, hiszen sokszor hallottuk ezeket a mondatokat, nevezhetjük éppenséggel hangkonzervnek is őket, hiszen az elmúlt négy hónapban, amióta ez a kormány megkezdte a működését, azóta rendszerint ugyanezeket a gondolatokat halljuk viszont. Ugyanezeket a gondolatokat halljuk viszont úgy, hogy tetteket nem látunk azóta sem; elképzeléseket lehet hallani, válságokat lehet látni, válságjelenségeket lehet látni. Azt lehet látni, hogy az a miniszterelnök, aki áprilisban azzal kampányolt, hogy azért szeretne bizalmat kapni, mert akkor már április 24-én nagy ívű reformokat vezet be, és lendületből folytatja a kormányzást, nem folytatja a kormányzást, nem tesz semmit, nem készülnek el anyagok. Most már minisztériumi dolgozók panaszkodnak arról, hogy áll az államigazgatás, teljes a fejetlenség, nem működik az államgépezet; nemcsak nekünk. Ha csak nekünk panaszkodnának, az még alátámasztaná Gyurcsány Ferenc korábbi rémálmait bizonyos árnyékállamokról, és arról, hogy a Fidesz hogyan telepíti be titkosügynökeit az államigazgatás gépezetébe, de a sajtónak panaszkodnak, mert nyilvánosságra akarják hozni most már elégedetlenségüket.
Tisztelt Házelnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, jelen időszakban egy kormánynak három alapvető feladata van, amit meg kell teremteni sürgősen a közeljövőben: a stabil költségvetést, az államigazgatás stabil működését és a közszolgáltatások stabil üzemelését kell biztosítani. A stabil költségvetés tűnhet az első és legfontosabb feladatnak, hiszen a 2007-es költségvetés vitája napokon belül itt, a Házon belül is felszínre fogja hozni az esetleges ellenérveket, meg fogjuk vitatni, ki hogyan látja a 2007-es évet. Ajánlom a kormányoldal figyelmébe a már május óta, korábban önök által sem ellenzett intézményünket, a költségvetési tanácsot, ott van most is az előterjesztés. Az önök által olyannyira óhajtott szigorú költségvetési politika egyik legbiztosabb, legfüggetlenebb intézménye lenne a költségvetési tanács, amelyet ha méltóztatnának komolyan venni, adott esetben támogatnának is a választási kampányban tett kijelentéseikhez híven, akkor talán előre tudnánk lépni a költségvetési politika szigorításában és fegyelmezettségének betartásában.
Ajánlom figyelmükbe a miniszterek anyagi felelősségét a költségvetési irányzat túllépéséért, amely, akárcsak a gazdasági életben bevett megoldások szerint, úgy gondoljuk, hogy az eddigieknél szigorúbban tudná érvényesíteni a költségvetési előirányzatokat. Mindannyiunknak, azt hiszem, az a célja, hogy egy egyensúly közeli költségvetés legyen a jövő időszakban már a domináns; amikor költségvetést alkotunk meg, akkor nagyjából a bevételek és a kiadások egyensúlyban legyenek. Ehhez azonban szükség van ahhoz, hogy az államigazgatás stabilan működjön, szükség van arra, hogy a minisztériumok átalakítása, amit elkezdtek öt hónappal ezelőtt, végre befejeződjön, lehessen már tudni, hogy melyik köztisztviselő hol dolgozik, melyik feladatkör hova tartozik, és az adott jogalkotási feladatokat is éppen melyik minisztériumnak kell ellátnia.
De jó lenne tudni például azt is, hogy a konvergenciaprogram végrehajtása kapcsán a konvergenciatanács kap-e valami feladatot, egyáltalán a konvergenciatanács létezik-e még vagy már megszűnt, illetve mik lesznek a jövőben a hatáskörei. Jó lenne tudni azt, hogy az államigazgatás valóban igényt tart-e a társadalmi párbeszédre. A napokban hallottuk, hogy a II. nemzeti fejlesztési terv operatív programjainak a társadalmi vitája már meg is kezdődik, úgy, hogy csak holnap lesz a parlamentben magának a nemzeti fejlesztési terv II-nek az általános vitája, vagyis önök úgy kezdik el az operatív programok vitáját már a társadalmi párbeszéd keretében, hogy igazán az ellenzékkel vagy más politikai pártokkal még meg sem vitatták az NFT II-t, illetve annak célkitűzéseit. Tudjuk, hogy az lesz majd az ellenérv, hogy már nincsen idő arra, hogy bármit is átalakítsanak benne.
És szükség van stabil közszolgáltatásokra. Arra kérem önöket, amikor az elképzeléseiket megfogalmazzák, ne az országot szabják a kormányzati elképzelésekhez, hanem ha lehet, a kormányzati elképzeléseket az ország adottságaihoz. Ez egy aprófalvas ország, vannak olyan területek, ahol kimondottan jellemző az aprófalvas településtípus. Ne vonják össze ezeket a falvakat, ne vonják el onnan a közszolgáltatásokat (Az elnök csenget.), ne zárják be a kórházakat a posták és az iskolák mintájára!
Köszönöm szépen a figyelmüket.
