DR. VERES JÁNOS
DR. VERES JÁNOS
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az imént elhangzott beszéddel kapcsolatban néhány megjegyzést szeretnék tenni. A beszéd fölvezetése önmagában ismert megközelítéseket tartalmazott, önmagában politikai megközelítéseket értelemszerűen és nem szakmai megközelítéseket. Ezek közül, azt gondolom, nagyon fontos megemlíteni, amiről Kovács Tibor már szólt, hogy téves az a hivatkozás, amely elhangzik, hogy milyen is volt a tanácskozás. Az tény, hogy ellopott beszédről van szó, és ellopott beszéd alapján történik a hivatkozás. Senki nem vitatta ezt a részét a dolognak. Ebbe nem is kívánok különösebben belemenni.
A félrevezető ebben az volt, hogy Orbán Viktor olyan idézeteket kapcsolt össze, pontosabban olyan kérdésekre próbált a beszédből vett idézetekkel választ adni, amelyek nem törvényszerűen kapcsolódnak össze. Nem törvényszerűen kapcsolódnak össze, hiszen az én ismereteim szerint, miután jelen voltam a teremben, és később is hallottam a beszédet, semmifajta olyan összefüggés nem hangzott el a beszédben, amely kapcsán az ön által elmondott idézetek és a költségvetés számszerű tételei említésre kerültek volna. Remélem, ezt visszaigazolja, ha az idézet ott van ön előtt az asztalon, akkor pontosan láthatja ezt is.
Éppen ezért, amikor ön politikai szándékkal ezt a két dolgot összekapcsolja, akkor azt gondolom, hogy legalábbis csúsztat. Nem mondok ettől erősebb jelzős szerkezetet, mert azt gondolom, nem érdemes, de bizonyosan csúsztat. A második állítása ezzel kapcsolatban, hogy ön levonja azt a következtetést, hogy csaltak a költségvetés állapotát illetően. Egyetlenegy olyan tényszerű adatot nem ismertetett itt ma a beszédében, ezt megelőzően sem a nyilvánosság előtt, sem itt az Országgyűlés nyilvánossága előtt egyetlenegy frakciótársa sem, amely bármely időszak bármely hivatalosan közölt költségvetési tényadatának a valóságtartalmát vonta volna kétségbe, és megalapozta volna az önök állítását. Azért tartom fontosnak ezt mondani, mert sokszor használják ezt az általános megközelítést, de erre nézve egyetlenegy bizonyító erejű állítást nem tudtak még tenni.
Amikor ön most szóba hozza, hogy módosultak a KSH adatai, hogy is mondjam, félig-meddig élcelődve, félig-meddig gúnyosan hozzáteszi, hogy bizonyosan módszertani változás következtében. De ha ezt a kifejezést mondja, akkor beszéljünk már erről nyíltan! Tudják önök, hogy hány alkalommal változott a hivatalos statisztikai módszertan az elmúlt években? Tudnak olyan esetet mondani, amikor Magyarország önkényesen az Európai Unió módszertani ajánlásaitól eltérően, saját maga döntése alapján változtatott statisztikai eljárásrendet, módszertani kérdésekben számítási módot? Nem tudnak ilyet mondani, mert nem volt ilyen.
Ezért tehát azt tudom mondani, hogy ezzel lehet élcelődni, csak az a baj, hogy ezzel rossz hírét keltik az országnak, rossz hírét keltik a kormánynak, rossz hírét keltik a magyar statisztikának. (Babák Mihály közbeszól.) Igen, számtalan alkalommal módosult a statisztika az elmúlt időszakban, számtalan alkalommal módosult a statisztika módszertana, és Magyarország ezt mindig követte. Ezelőtt mintegy másfél órával Tállai András itt, ebben a vitában arra hivatkozott, hogy annak idején 2002-ben, miután Magyarország nem volt az Európai Unió tagja, nem voltak rá érvényesek az Európai Unió előírásai, ezért nem kellett betenni a költségvetésbe a költségvetésen kívül elszámolt autópálya-építés költségeit. Tartalmilag ez volt, amit Tállai úr itt állított. Igazándiból nem fogalmazta itt meg senki ezzel az ellenvetését, mert ebben nincs vita egymás között. Tehát senki nem mondja azt, vagy vitatkoznánk azzal, hogy 2002-ben valóban nem voltunk az EU tagjai, és valóban nem voltak ránk érvényesek azok a szabályok. Tartalmilag persze abban megint nincs vita közöttünk, hogy a szabályok érvényesek kellettek volna hogy legyenek Magyarországra is, ha azt a módszertant alkalmazzuk. Önök akkor azt mondták, hogy az ESA 95 módszertanát nem fogják alkalmazni különböző megfontolásokból és különböző okokból.
Node, amikor Magyarország tagja lett az Uniónak, és érvényessé váltak ezek az előírások, azt követően önök meg nem tudnak olyat mondani, hogy ne alkalmaztuk volna ezeket az előírásokat. (Tállai András: De igen.) Nem tudnak olyan mondani, Tállai úr. Ön még nem mondott ilyet ebben a vitában, nem mondott korábban sem ilyet és más sem a képviselőtársai közül. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Azt tudom erre mondani, hogy amiben vita lehetett, amiben eltérések voltak, azok nem azok a számok, amelyeket itt most Orbán Viktor meghivatkozott, mert ezek a számok általában tényadatok voltak. Amivel vita volt, az az, hogy Magyarország vállalt egy költségvetési pályát, egy hiánycsökkentési pályát, és nem tudta ezt a hiánycsökkentést végrehajtani. Különböző okokból nem tudta végrehajtani. Itt ma már elhangzott a vitában az, hogy többek között azért, mert közösen elfogadtunk annak idején egy száznapos programot, amelyben Magyarország számára fontos intézkedésekre került sor, utólag értékelve valószínűleg többletterhet vállaltunk ahhoz képest, mint amit a magyar költségvetés ezeknek az intézkedéseknek a finanszírozásával képes lett volna későbbi időszakban kifizetni.
Azt gondolom, hogy akkor senki nem vitatja, hogy egy helyes szándékból megfogalmazott döntés volt. Ennek természetesen le kell vonni a konzekvenciáját, és meg kell utána mondani, hogy ezen a pályán nem lehet továbbhaladni. Szerintem erre is sor került; a sajátságos persze ebben az, hogy eltérő időzítéssel került sor. Azt gondolom, mi valamivel hamarabb mondtuk ezt ki, június 10-én mondtuk ezt ki, és azóta követjük ezt a politikát. Önök kimondták ezt az önkormányzati választásokat követően. Ön pártelnökként is kimondta ezt a nyilvános interjúban, amikor azt mondta, hogy szükség van… (Közbeszólásra:) A HVG online-nak adott nyilvános interjújáról beszélek. Azt gondolom, ma ezt idéztük a Házban, tehát nem kell erre emlékeztetni senkit. A dátumát nem tudom megmondani, hogy melyik nap volt, egy pénteki napon adták. Ebből következően elmondják azt, hogy milyen területen kell reformot végrehajtani, és igen, igazat adnak a kormánynak abban is, hogy kiigazításra is szükség van. Persze, tudom, ez már azután történt, miután az Európai Bizottság kifejtette pozitív álláspontját a magyar konvergenciaprogramról, azaz az Európai Bizottság is támogatja ezt az irányt. Támogatja, mert nem látnak más utat Európa más országaihoz hasonlóan, hogy Magyarország ezt a pályát befussa a következő időszakban.
Egy másik olyan dologra hívnám fel a figyelmét, amelyre megint csak érdekes kontextusban kerít itt szót, holott ebben saját felelősségéről is meg kellett volna emlékezzen, ha már szót ejt róla: maradványképzési kötelezettség. Azt mondja a hozzászólásában, hogy 2005. VIII. hóban előír a pénzügyminiszter 544 milliárd forint maradványképzési kötelezettséget.
Tisztelt Képviselőtársaim! Aki ebben a parlamentben költségvetést fogadott el az elmúlt években, mindenkinek tudnia kell, hogy a maradványképzési kötelezettség a költségvetési törvény egy paragrafusának előírása alapján képződik. Azt nem a pénzügyminiszter írja elő, még csak nem is a köztársaság kormánya, hanem a köztársaság parlamentje fogadja ezt el. És miért? (Tállai András: Ez sem igaz.) Parancsol? (Tállai András: Nem igaz.) Olvassa el, 57. § (4) bekezdés. (Göndör István: 57. §!) A költségvetési törvény 57. §-a, (4) bekezdés, olvassa el nyugodtan! (Tállai András: De ki rendeli el?)
Tehát azt tudom erre mondani, miután az Országgyűlés dönt a maradványképzési kötelezettségről: miért dönt az Országgyűlés ilyen kötelezettségről? Emlékezzenek vissza, önök pontosabban fogják tudni, mint én, volt egy kétéves költségvetése az országnak. Ennek a kétéves költségvetésnek a végrehajtása során, az első évében a kétéves költségvetésnek képződött egy többletbevétel. Ezt a többletbevételt akkor az érvényes költségvetési törvény felhatalmazása alapján az akkori kormány felosztotta a különböző tárcák között az év végén; annak az évnek a végén, amikor már a pénz felhasználására, a pénz elköltésére ténylegesen nem nyílt lehetősége a tárcáknak, a költségvetési fejezeteknek. Ennek eredményeképpen az addigi gyakorlat szerinti nagyjából 220 milliárd forintos éves maradvány, amely képződött automatikusan a költségvetési intézmények pénzfelhasználásának a természetes velejárójaként, mintegy 420 milliárd forintosra emelkedett, azaz egyik évről a másik évre lényegében megduplázódott.
Azóta van Magyarországon olyan problémája a magyar költségvetésnek, hogy egy viszonylag magas szinten kell tartani ezt a bizonyos maradványt, ugyanis, ha bármelyik évben ez a maradvány lecsökkenne, mondjuk - a régi, '99-es időszakig volt gyakorlat -, 220 milliárd forintos összegre vagy ennek a nagyságrendjére, akkor értelemszerűen a különbség a tárgyévi hiánynak a nagyságát növelné, ami nagyjából 1 százalékpontos GDP-arányos hiánynövekedéssel járna adott évben.
(17.50)
Azóta nem volt egyetlenegy alkalommal sem az országban lehetőség arra, hogy ezt a hiánynövekedést be tudta volna vállalni Magyarország. Azaz a maradványképzési kötelezettség mint sajnálatos módon és kényszerből alkalmazott költségvetési technika, sajnos a kétéves költségvetés első évének a decemberéhez vezethető vissza, azóta van Magyarországon ilyenfajta probléma, és azóta kell minden évben ilyen jellegű szabályozással élni. És még egyszer mondom, hogy a költségvetési törvény határozza meg ezt a fajta kategóriát, ezért kérem, hogy ezt vegyék figyelembe, és vegyék pontosan, ha már nem hajlandók figyelembe venni ezt a tényt is.
A következő dolog, amire mindenképpen, azt gondolom, érdemes és kell is reagálni. Ön úgy fogalmazott, hogy az önkormányzatok kötelezően végrehajtandó béremelésére hiányzó forrás ennyi és ennyi. Lehet nem egyetérteni, lehet vitatni azt, hogy 2005-ben milyen megállapodás született az önkormányzatoknál, az önkormányzati intézményeknél végrehajtandó közalkalmazotti béremelés mértékéről és időpontjáról. Sokféle vita volt kormánypárti frakciókban is erről, de tény és való, hogy a 2004. év végén ez a megállapodás létrejött az érdekegyeztetés normál fórumain. Azaz az önkormányzati érdekszövetségek és a kormány képviselői tárgyalásának eredményeképpen létrejött egy ilyen megállapodás, létrejött egy ilyen egyezség, amely egyezséget sokan vitattak annak idején is, mert többen gondolták azt, hogy ez viszonylag magas, adott esetben talán az ország teherbíró képességéhez képest is magas bérnövekedést jelent, de mégiscsak volt egy konszenzus, az adott társadalmi szereplőkkel történő megállapodás, nyilvánvalóan a szakszervezetekkel is végigtárgyalt megállapodás, és ennek a végrehajtását jelentette ez a bizonyos béremelési kötelezettség, ami a későbbiek során ezt a fajta hiányt vagy ezt a fajta feszítést jelentette az önkormányzati költségvetésben ebben az évben.
Amit immáron ténylegesen a 2005. évvel kapcsolatban, a 2005. év gazdálkodásával kapcsolatban elmondott, arra pedig a következőt szeretném mondani. Ezelőtt durván két héttel itt a bizalmi szavazás vitájában Boross Péter elmondta - szó szerint nem tudom, de tartalmilag igyekszem idézni -, azt mondta a volt miniszterelnök, hogy aki nem tudta vagy nem ismerte az ország valóságos helyzetét, az nem való a politikába, azt nem tartja megfelelő politikusnak, és óvjon bennünket attól a holnap, hogy ilyen emberek kezébe döntések kerülhessenek.
Azt gondolom, nehéz arról vitatkozni, hogy ki pontosan mikor és mit ismert. Egy dolgot állítok most is, mint ahogy a korábbi vitákban is állítottam: az ország tényleges és valóságos helyzetéről a pontos adatszolgáltatás minden alkalommal megtörtént; megtörtént a Pénzügyminisztérium, megtörtént a Nemzeti Bank részéről, megtörtént a Központi Statisztikai Hivatal részéről. Nehéz abban vitatkozni szerintem, hogy ezek az adatok nem valóságosak voltak, hiszen önök most a 2005-ös zárszámadás kapcsán sem tudtak egyetlenegy olyan állítást tenni, hogy az év közben a minisztérium által, év közben a kormány által közölt információk, közölt tényadatok a későbbiek során bármilyen tekintetben ne bizonyultak volna valós adatoknak, ami adatközlésként a kormányhoz köthető volt ebben az időszakban.
Ezért én azt hiszem, hogy fel kellene hagyni, szakítani kellene azzal a gyakorlattal, hogy azért, mert vállalt, de nem teljesített számértékek nem teljesítését - hogy mondjam - fölróják a kormánynak, vagy vádolják a kormányt, összekeverni azzal, hogy nem valós adatközlésekre került volna sor. Szerintem ez teljes mértékben félrevezeti a jövőt illetően is azt az irányt, amelyet, azt gondolom, közösen kellene nekünk itt és most majdan meghatároznunk.
Erről a közös irányról két mondatot. Úgy vélem, hogy akkor, amikor a Fidesz kommunikációjában az elmúlt tíz napban bekövetkezett egy érdemi változás - bekövetkezett, hiszen Matolcsy György egyértelműen nyilatkozik az elmúlt napokban arról, hogy igen, szükség van azokra az intézkedésekre, amelyek az egyensúlyt javítják, igen, szükség van azokra a reformokra, amely reformok a konvergenciaprogramban rögzítésre kerültek, amely reformoknak a törvényjavaslatai az Országgyűlés elé beterjesztésre kerültek már részben, a továbbiak pedig még jönni fognak az Országgyűlés elé -, ezért azt gondolom, hogy sokkal fontosabb lenne, hogyha ebben a kérdéskörben és erről a kérdésről úgy cserélnénk itt eszmét, hogy próbáljuk azt megtalálni, hogy ezek a reformok hogyan valósíthatók meg minél nagyobb egyetértésben, minél célszerűbben és minél jobb technikai megoldásokkal azért, hogy az ország közös jövőjét közös felelősséggel megfelelő irányba tudjuk vinni.
Szerintem sokkal jobb ez a megközelítés, semmint az, hogy ma, amikor már lényegében mindenki elismeri, ma már nincs jobboldali vagy baloldali, vagy liberális szakértő az Országház falain kívül, aki azt mondaná, hogy ezekre nincs szükség, a politikusok döntő többsége is azt mondja, hogy szükség van, akkor szerintem arról kellene beszélni, hogy hogyan lehet ezeket jól megcsinálni, hogyan lehet ezeket viszonylag jelentős társadalmi támogatottsággal, ha úgy tetszik, akkor bizonyos pontokon társadalmi konszenzussal is megvalósítani. Szerintem ez sokkal inkább az ország érdekében áll, sokkal inkább érdekében áll a mai parlamenti erőknek, semmint az, hogy megint visszatérjünk egy olyan gondolatkörhöz, ami azt jelenti, hogy ki hazudott így, és ki hazudott úgy.
Mindannyian fogunk találni a másikra olyan mondatokat, amelyek nem voltak valósak. Mindig lesz ilyen mondat a politikusok egymás közötti vitáiban. Nem hiszem, hogy ez előrevinné azt a fajta gondolkodást, ami az ország jövője érdekében szerintem a parlamenti képviselőknek közös felelőssége. Azt gondolom, hogy ez lenne a helyes viselkedés, ehhez kérem a partnerségét azoknak, akik itt vannak, az ellenzéknek is és természetesen a kormánypárti képviselőknek is.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
