GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A 2005. évi zárszámadás általános vitájának második napján úgy döntöttem, hogy már nem egy összefogó, nagy beszédet tartok, hanem néhány tételt szeretnék kiemelni, amelyet úgy érzem, fontos megemlítenünk, és amelyekről érdemes lenne vitát folytatni itt a Házban.
A zárszámadás elsősorban mindig abból a szempontból érdekes, hogy bemutatja a tényeket, hogy valójában mi az, ami történt az elmúlt évben, és lehetőséget ad az összehasonlításra, hogy hol hibáztunk a tervezés folyamán, ad egy lehetőséget arra, hogy értékeljük, hogy jól költöttük-e el az adófizetők pénzét.
Amikor a tényekkel szembesülünk, nem hagyhatom szó nélkül, hogy bizony ez egy jó lehetőséget kínálna azoknak, akik az előző évben vagy a költségvetés tervezésének időszakában mindenféle híreket röppentettek föl; és ennyiben kapcsolnám a mai politikai vitanaphoz, amivel indított a frakcióvezető asszony, hogy bizony a hisztéria ellen a nyugalom érdekében rendkívül fontos lenne, hogy azok, akik hasonló dolgokat tettek, most azt mondják, hogy sorry, bocsánat, valamilyen rossz adatokból rossz következtetést vontunk le. Gondolok itt azokra, akik azt hajtogatták unos-untalan, hogy az európai uniós forrásokat nem vagyunk képesek igénybe venni, hogy az országnak negatív szaldója van az európai uniós elszámolásokban. Nos, ilyen mértékben részletező, ilyen nagy terjedelmű zárszámadás még nem volt országgyűlési képviselők kezében, mint az a zárszámadási törvényjavaslat, ami előttünk van - én 12 év óta vagyok részese ennek a folyamatnak -, és kuriózum az is, hogy ebben a zárszámadási törvényben kizárólag csak a zárszámadásról van szó, és nincs benne sem más törvény módosítása, sem a 2006. évi költségvetés módosítása, mint ahogy ez korábban szokott volt a gyakorlatban. Azt gondolom, hogy ez helyes és rendkívül fontos.
Néhány gondolat erejéig azért hadd térjek ki arra, hogy mi történt 2005-ben. Lehet azt mondani, hogy egyes célokra még ennél többet kellett volna költeni, de itt ugyanúgy igaz, hogy akkor meg kellene mondani, hogy de mire kellett volna kevesebbet költeni, hogy aki többet akar oktatásra, honnan vette volna el a forrásokat, de ugyanígy mondhatnám az egészségügyet vagy bármely kérdést. És lehet azt a növekedést, amit az egészségbiztosításnál realizáltunk, vagy a nyugdíjnövekedésnél, túlzottnak nevezni. Ugyanakkor mi azt mondjuk, hogy elindult egy felzárkózási folyamat, és még ezzel sem vagyunk elégedettek, de tudjuk azt, hogy nem tudtunk ennél nagyobb fedezetet biztosítani további javító intézkedésekre.
Pozitív dolog, hogy a gazdasági növekedés 2005-ben 4,1 százalékos. Ez azért rendkívül fontos, és mi, kormánypárti képviselők azért vagyunk erre büszkék, mert amikor 2002-ben megtörtént a kormányváltás, akkor a gazdasági növekedés egy elég határozottan lefelé mutató skálán mozgott, egészen 2,3-2,4 százalékig, és ebből sikerült fölemelni. (Révész Máriusz közbeszólására:) Kedves Révész Máriusz képviselő úr, én meg fogom önt hallgatni, de szeretném az ön figyelmébe idézni: 1999-ben közelítette a 6 százalékot, a '98-as kormányváltáskor fölfelé ívelő növekedési pályáról önöknek sikerült leküzdeni ide, és még megállítani sem tudták. (Tállai András: Ennek már tíz éve!) Csak azt szeretném, Tállai úr, hogy ismerjék el, hogy ez a 4 százalék azért egy kicsivel több, mint az a 2 százalék. Nem szeretnék azzal a retorikával élni, amit akkoriban az önök miniszterelnöke előszeretettel mondott, hogy a magyar növekedés azért még mindig a duplája az Európai Unióénak. Na most, ez is az, szeretném csak a figyelmükbe idézni.
(16.00)
Nos, mi áll e mögött a növekedés mögött? Az a szerkezetváltás, amelynek több jó hatása van a magyar gazdaságra. Elsőként én az exportnövekedést emelném ki, mert ez a magyar gazdaság, a magyar vállalkozásoknak egy olyan teljesítményét mutatja, hogy abban a ciklusban megvalósult, hogy az export tömege is, a volumene nagyobb lett, mint az importé. Tehát nemcsak a növekedési ütem nagyobb, hanem a tömege is, ezzel 2005-ben több mint egymilliárd euróval járult hozzá, hogy az áruforgalom hiánya csökkenjen, vagy mondhatom másképpen, a fizetésimérleg-pozíciónk javuljon.
A másik hasonlóan fontos tétel a beruházások. Sajnos, képviselő úr, ezen a területen, ahol költségvetésről beszélünk, bármennyire szeretnénk, én magam is kerülöm a számokat, de néhányat kell hogy idézzünk ahhoz, hogy szembesítsük önmagunkat is, önöket is azzal, ami történt. A beruházások volumene, mert ez is hozzájárult ahhoz, hogy a gazdaság ilyen mértékben tudott növekedni, ebben az út-, a lakásépítés, és a lakásterületen 16 százalékos növekedést realizáltunk. Nem akarok beszélni a keresetek növekedéséről és a fogyasztói árak változásáról, de itt is javulást tudtunk elérni és felmutatni, és nagyon fontos, hogy a működőtőke-beáramlás meghaladta az 5 milliárd eurót 2005-ben.
A kiadási oldalon a kormánynak nagyon komoly erőfeszítéseket kellett tenni annak érdekében, hogy a hiányt olyan mértékben tudja tartani, ahogy azt tervezte. A pénzforgalmi hiány 4,8 százalékos 2005-ben, ehhez természetszerűleg hozzájárultak azok a kötelező tartalékok, amelyeket év közben intézkedéssel a kormány bevezetett. Beszélnünk kell arról, hogy a bevételek területén elmaradtunk a tervezetthez képest szinte minden adónemben. Külön hozom szóba azt, hogy az adóterhelés csökkent. Ebből a zárszámadásból ez is kiderül, tehát mindazok, akik egész időszakban arról beszéltek, hogy hányszor történt adóemelés... - de itt lehet látni, hogy a végeredmény összességében az adóterhelés csökkenése. És nem tudom, mert én az első vitanapot végigültem, senki nem mondta el ebben a Házban, hogy való igaz, hogy az adótörvényekben lett egy átrendeződés, de összességében, ahogy említettem, csökkent a terhelés.
Szeretném megemlíteni ezen a területen, és csak ezt emelem ki, a kis- és középvállalkozások körét. Ha valaki figyelmesen megnézi az adóalap és az adó közti összefüggést, akkor kiderül, hogy Magyarországon az átlagos adókulcs ebben a körben nem éri el a 10 százalékot. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez mutatja azt, hogy a szocialista-szabad demokrata kormány vagy a koalíció ezen a területen változtatott, és - megint kötődöm a délelőtti vitához - akik azokat a tételeket hiányolták, hogy közvetlen tőkejuttatást vállalkozásoknak, igen, ez egy egészen más gazdaságfilozófia, itt nem direkt nyújtottak zsetonokat a kiválasztott tízezer vállalkozásnak, mint a Széchenyi-tervben tették, hanem egy versenysemleges támogatási rendszer valósul meg az adórendszeren keresztül, amit minden adófizető vállalkozás igénybe tudott venni.
Engedjék meg, hogy néhány gondolat erejéig kitérjek a két nagy rendszerre, az egészségügyi és nyugdíjrendszerre. Szeretném az önök figyelmébe idézni, hogy az Állami Számvevőszék már a 2002-es zárszámadáskor megállapította, vagy feladatul szabta a kormánynak, hogy tekintse át a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak akár a kiadási, akár a bevételi oldalát. Ugye, emlékeznek arra, amit Varga Mihály is oly sokszor elmondott, és a kampányban is sokszor elhangzott, ma is szerepel az önök programjában a járulékcsökkentés. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha valaki az általunk elmondottakat vitatja, én tisztelettel ajánlom a figyelmükbe az Állami Számvevőszék idevonatkozó jelentését, mert szó szerint meg lehet benne találni, hogy a kiadások gyorsabban növekedtek, mint a bevételek, és a bevételcsökkenés oka a járulékcsökkenés. Tehát már 2002-ben, a kormányváltás időszakában olyan örökséget tetszettek hagyni, ami ennek az ollónak a nyitását eredményezte.
Tisztelt Képviselő Úr! Ennyiben érzem a saját felelősségünket, hogy nem tettünk korábban lépéseket annak érdekében, hogy az egyensúly megteremtődjön. Ezért mondtam azt, hogy egy zárszámadás nemcsak a tények, hanem a jövőre is jelent mindannyiunk számára is a patkóban feladatokat, mert azt gondolom, hogy amikor itt megkezdjük a jövő héten az egészségüggyel kapcsolatos törvényjavaslatok vitáját, vagy a 2007-es költségvetés tervezésének szakaszában igenis kell arról beszélnünk, hogy hogyan tudunk egyensúlyt teremteni akár az Egészségbiztosítási Alapban, akár a nyugdíjalapban.
Én szeretnék idézni önöknek Matolcsy úrnak néhány nappal ezelőtt megjelent nyilatkozatából. Ezt ő még a 2001-es időszakra mondta: “A közeledő választásokhoz politikai választ kellett adni, de teljesen természetes lett volna, hogy 2002 őszén ezt egy kiigazításnak kellett volna követni.” Én ebből csak a következőkre hivatkoznék. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon sokszor bíráltak bennünket a lakástámogatási rendszer kapcsán. Mi a zárszámadásban bizonyítani tudjuk, hogy milyen lényeges növekedést vagy milyen kiadásnövekedést okozott ennek a programnak a fenntartása még az átalakított új rendszerben is, de valójában itt derül ki, hogy bizony mi kaptunk egy időzített bombát 2002-ben.
De mondhatom a 2006-os állapotot is. Matolcsy úr szó szerint a következőket mondja: “Valóban túl sok volt az ígéret, mindenkinek meg akart felelni, annak ellenére, hogy a program készítésekor tisztában voltunk a valós helyzet körvonalaival. És el kell dönteni, hogy 2007-ben mely területeken és mennyivel költünk majd kevesebbet a négy alrendszerre.” Néhány nappal ezelőtt napirend előtt már beszéltem ezekről a dolgokról, szeretném az önök figyelmébe idézni és továbbra is kijelenteni, továbbra is nyitottak vagyunk akár az államigazgatás, közigazgatás reformjában, az egészségügy, az oktatás, a nyugdíjrendszer, sőt az adórendszer átalakításában is; ez mint ötödik tétel most már újként jelenik meg Matolcsy úr dolgozatában. De számunkra ezek a kérdések oly mértékben érdekesek, hogy nyitottak vagyunk ezekről tárgyalni a 2007-es költségvetésben, mert számunkra is fontos az, hogy az adófizetők pénzét lehetőség szerint úgy osszuk el, hogy az szolgálja az ország fejlődését.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
