GULYÁS JÓZSEF
GULYÁS JÓZSEF
GULYÁS JÓZSEF (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat keretében első helyen arról vitatkozunk, hogy milyen évet is zártunk tavaly. Az elkészült mérleg, illetve az Állami Számvevőszék véleményének ismeretében azonban érdemes néhány következtetést levonni, mindenekelőtt azért, hogy hasznosítsuk az arra érdemes tapasztalatokat a 2007-es költségvetési törvény megalkotása előtt.
Bármennyire is ellentmondásosnak hat, le kell szögezni, hogy az elmúlt évben a magyar gazdaság összteljesítménye nemcsak hogy vállalható, hanem kifejezetten kedvező volt, szemben a magyar költségvetés-politikával, ahol az egyensúlyi problémák kezelése elmaradt, sőt a magyar államháztartás egyensúlyának romlási folyamatában egy újabb állomás volt a 2005-ös költségvetési év.
Az előterjesztésből tudható - ahogy egyébként a vonatkozó statisztikai adatok alapján korábban is megismerhettük -, a bruttó hazai termék növekedése 2005 egészében az Európai Unió átlagához képest is dinamikus volt, meghaladta a 4,1 százalékot. A növekedés motorja az export, ami szintén kedvező, hiszen az exportfelfutás hátterében az húzódik meg, hogy a magyar gazdaság versenyképes külföldön.
2005-ben tovább nőttek - ráadásul továbbra is dinamikusan - a nemzetgazdaság egészében a reálkeresetek. A reálkeresetek növekedése elérte a 6,3 százalékot, és itt érdemes megjegyezni, hogy az idei év első nyolc hónapjára vonatkozóan ismét további közel 6 százalékos reálbér-növekedésről kaphattunk híreket az elmúlt napokban. Ezek a hírek kedvező, pozitív hírek is lehetnek akár a magyar polgárok számára, ugyanakkor ki kell mondani, hogy felzárkózásunk a fejlett uniós tagállamok átlagbéréhez a reálkeresetek terén a gazdaság teljesítményénél dinamikusabb, az államháztartási deficit évtizedes rossz mutatóinak figyelembevételével az indokoltnál, a megalapozottnál messze gyorsabb, erőltetett ütemű volt. Ennek pedig egyenes következménye az államadósság növekedése. Ilyenkor, a költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslat országgyűlési vitája során alkalom nyílik az államháztartás működésének átfogó jellegű, a makrogazdasági összefüggésekre is figyelmet fordító értékelésére.
Egyet kell értenünk dr. Kovács Árpádnak, az Állami Számvevőszék elnökének azzal a megállapításával, hogy mindez kiemelt feladatunk akkor, amikor a közszféra és az államháztartás korszerűsítése és ezzel összefüggésben a kiadások lefaragása van napirenden. Éppen ezért most a 2005. évi zárszámadási vitában érdemes kimondani, hogy a korábbi évek, a költségvetés gyakorlata - beleértve a tervezés során elmaradt strukturális változásokat - nem tartható. Ki kell mondani, hogy a költségvetés-politika megújítása elodázhatatlan. Az elmúlt években bizony gyakorlatilag változatlan maradt a nagy közösségi ellátó-elosztó rendszerek szerkezete is, ebből adódóan az államháztartás kiadásai fokozatosan, illetve nem egy területen dinamikusan növekedtek.
Tisztelt Országgyűlés! Bízom abban - ahogy az előbb is fogalmaztam -, hogy a zárszámadás és annak vitája több mint visszatekintés: értékelés. Bízom abban is, hogy ez a munka végre hasznosul, és jó néhány tanulsággal is szolgál a nemzetgazdaság fejlődését megalapozó munkához. Most arra van szükség, hogy az egyensúlyi helyzet tartós javulását alapozzuk meg a 2007-es költségvetés előkészítésének, tervezésének időszakában. Ez persze elsősorban kormányzati felelősség. A konvergenciaprogramban vázolt reformstratégián túl konkrét, megvalósításra alkalmas, végrehajtható programra van szükség különböző területeken: az egészségügyi ellátórendszer területén, a szociális ellátórendszer területén, a nyugdíjrendszer területén.
Érdemes felülvizsgálni a juttatások rendszerét, valamint az oktatási rendszer finanszírozását, ahogy egyébként érdemes felülvizsgálni az egész önkormányzati rendszer finanszírozásának a gyakorlatát is, hiszen itt több száz normatíva van jelenleg, és valamennyien tudjuk, akik az önkormányzatokban érintettek vagyunk vagy foglalkoztunk azok gazdálkodásával, hogy a mai rendszerben változatlan formában nem finanszírozhatók az önkormányzatok működési és intézményfenntartási vagy közszolgáltatási feladatai.
Az önkormányzati rendszer reformja sajnos elmaradt a szükséges támogatás hiányában, annak ellenére, hogy a rendszer szereplői között - beleértve az érdek-képviseleti szervezeteket, a szakmai szervezeteket, az önkormányzati érdekszövetségeket vagy éppen akár nemcsak kormánypárti, hanem ellenzéki polgármestereket is - széles körű szakmai egyetértés alakult ki abban, hogy hozzá kell nyúlni a rendszerhez, változtatni kell, és tulajdonképpen a változtatás irányában is egyetértés volt, ennek ellenére a parlamentben nem jött létre a szükséges politikai támogatás a reformok elindításához. Mégis azt gondolom, hogy most, a költségvetés előkészítése előtt érdemes újragondolni ezt a létre nem jött konszenzust annak érdekében, hogy a jövő évi költségvetés finanszírozásánál már olyan szabályozókat léptessünk életbe, olyan elemeket alkalmazzunk és vigyünk be a költségvetési finanszírozás rendszerébe, amelyek működőképesebbé teszik az önkormányzati rendszerünket.
Nem elég a reformirány, hanem a reformok tartalmi fedezetét, a konkrét cselekvési programokat is fel kell mutatni annak érdekében, hogy majd a 2007. évi költségvetés zárszámadási vitájában már ne arról kelljen értekeznie az ÁSZ elnökének, hogy a 2007-es év a helyben járás esztendeje volt. Ehhez azonban már nem lesz elegendő a kormánykoalíció elszántsága, bár ez az elsődleges feltétel. Szükség lesz arra is, hogy az ellenzék konstruktív együttműködésével segítse a költségvetés-politika rendbetételét az alapvető kérdések tekintetében.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti oldalon.)
