TELLÉR GYULA
TELLÉR GYULA
TELLÉR GYULA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A vitában lévő zárszámadási törvénnyel szemben azt az elvárást támaszthatjuk, hogy egyrészt a 2005-ös költségvetés előirányzatainak a végrehajtására vonatkozó tényadatokat pontosan rögzítse, és azokat hasonlítsa össze legalább két másik adattal, illetve adatsorral, egyrészt a költségvetés eredeti, illetve módosított adataival, másrészt pedig az előző év tényszámaival; s ezeken a számokon, adatokon, azoknak a megfelelő tagolásán és megfelelő mélységű felbontásán keresztül adjon világos, meggyőző képet egyebek közt a kormány, az egyes tárcák, illetve a költségvetésben szereplő egyéb intézmények tevékenységéről. Nos, én most a zárszámadási törvény XXIII. fejezetéhez, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumával foglalkozó fejezethez szeretnék néhány megjegyzést fűzni, bizonyos értelemben értelmezni szeretném ezeket a számokat.
Először is: az előirányzatok teljesítésére vonatkozó 2005-ös összesített tényadatok azt mondják, hogy 104,9 milliárdot költött el a minisztérium, ami az egy évvel korábbi teljesítésnek, a 100,9 milliárdnak kereken a 104 százaléka. Miután 2005-ben a bruttó nemzeti termék mintegy 4 százalékkal - ahogy most hallottam, 4,1 százalékkal - növekedett, ennek következtében a 104 százalékos növekedés, ami az előző számokból kiderül, azt jelenti, hogy a Kulturális Örökség Minisztériuma költségvetésének relatív pozíciója nem változott a GDP-hez képest, sőt az abszolút pozíciója talán valamicskét még javult is.
(17.00)
Csakhogy ez az összehasonlítás a 2005-ös és a 2004-es tényadatok között nem sok jelentéssel bír, ugyanis a minisztérium 2005 elején módosított költségvetésében új feladatok jelentek meg, részint fejezeti átcsoportosítások révén, részint egyéb módokon, és azonkívül még a maradványfelhasználásra vonatkozólag is bekerültek összegek. Ennek következtében a két teljesítés minden további nélkül nem hasonlítható össze szerintem. Ráadásul az előirányzat-növekedés, amely összesen 126 milliárd forintra módosította a költségvetés eredeti előirányzatait, ez hasonlítandó össze a teljesítéssel, azzal a bizonyos 104,9 milliárddal, ez pedig összesen 83 százalékos teljesítés.
Az első megállapítás, amit ennek alapján a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának a munkájáról tehetünk, hogy a rendelkezésére álló források, illetve az elköltött források jelentős mértékben csökkentek.
A második megállapítás, amely legalább ennyire fontos, arra vonatkozik, hogy ennek az elköltött összegnek a belső összetétele hogyan változott. Különösen fontos ebből a szempontból a következő. Azt mondtuk, hogy 104 százalékra emelkedett a tényadat az előző évihez képest, ezzel szemben viszont a személyi juttatások összege 108 százalékra emelkedett. Vagyis a költségvetésben növekedett az aránya, sőt növekedett az abszolút összege is másfél milliárd forinttal. Ha emögé odavesszük a létszámadatokat, akkor kiderül - nem akarok ma itt minden számot elsorolni -, hogy 112 fővel emelkedett a minisztérium, illetve a minisztériumhoz tartozó szervezetek, minisztérium által irányított szervezetek és intézmények létszáma. Ez viszont 2004-hez képest 102 százalékos. Tehát azt látjuk, hogy a létszámnövekedésnél jóval nagyobb mértékben növekedtek a személyi juttatások.
Sajnos, a törvényszövegből nem derült ki, még utalásszerűen sem, hogy mi az oka a személyi juttatások létszámnövekedést drasztikusan meghaladó mértékének és arányának. Így hát csak találgatunk, hogy vajon ez a növekedés nagymértékű elbocsátások és új felvételek egyenlegeként alakult ki, és talán a végkielégítések összege nyomta így fel a személyi juttatásokat, vagy éppen ellenkezőleg, az újonnan felvetteknek vagy valakiknek az ugrásszerűen megnövelt bére jelenti-e az okát ennek, vagy esetleg egészen egyszerűen 2005. választási év volt, és éppen a választás előtti általános közérzetjavítás és hangulatjavítás adataira bukkantunk rá; arra a bizonyos valamire, hogy a hatalmat valami csúnya helyről sikerült visszahozni. A lényeg mindenesetre az, hogy a zsugorodó forrásokon belül egyre nagyobb arányt foglalnak el a személyi juttatások.
Harmadszor - ezzel csak röviden akarok foglalkozni -, a központi beruházások értéke ugyancsak jelentős mértékben csökkent, a módosított megnövelt előirányzatokhoz képest a tényleges teljesítés mindössze az előirányzat 60 százaléka. Jól látható tehát, hogy míg az egyik oldalon a személyi juttatások növekednek, a másik oldalon a költségvetés zsugorításának a nagy vesztesei a beruházások.
Nemcsak azt nem látjuk világosan, hogy a létszámadatok és a személyi juttatási adatok hogyan függenek össze egymással egészen pontosan, hanem azt sem, hogy ezek a viszonyok, egyébként a költségvetés zsugorodása, a beruházások zsugorodása hogyan oszlott szét az egyes intézmények között, mindez hogyan érinti a minisztérium irányítása alatt álló egyes szervezeteket. Arról pedig csak igen eklektikus képet kapunk, hogyan érinti őket a források általános zsugorodása. Egészen egyszerűen azért, mert a törvényfejezet a szerkesztők kénye-kedve szerint hol közöl effajta adatokat, hol nem. S ahol közöl is, magyarázatot, indoklást a legritkább esetben fűz hozzájuk.
Nem tudjuk, miért nincsenek adatok a költségvetési előirányzatokról és azok teljesüléséről, a beruházási előirányzatokról és azok teljesüléséről vagy éppen a létszámmozgásokról és a személyi juttatások alakulásáról számos, kulturálisan és politikailag nagy fontosságú intézmény esetében, mint amilyen az Országos Széchényi Könyvtár, az Országos Idegennyelvű Könyvtár, a Magyar Országos Levéltár, a Néprajzi Múzeum, az Iparművészeti Múzeum, a Szépművészeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria, a Magyar Állami Operaház, hogy csak néhányat említsek. Ahol pedig vannak ilyen adatok, még kevésbé értjük, mi történt és miért történt ezek mögött az adatok mögött.
(Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
A Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány előirányzott támogatásából az eredeti vállaláshoz képest csaknem 57 millió forintot vettek el; a Magyar Mozgókép Közalapítványtól csaknem 700 millió forintot; a Magyar Történelmi Film Közalapítványtól csaknem 300 millió forintot; a Művészeti és Szabadművelődési Alapítvány 50 millió forintjából mind az 50-et. A művészeti alkotó tevékenység támogatására szánt 385 millió forintos támogatási előirányzatból 52 millió forinttal kevesebb teljesült. Miközben a Holokauszt Dokumentációs Központ 240 millió forintjából 1, azaz egymilliót nem teljesítettek; a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány 45 milliójából egyetlen forintot sem vettek el; az úgynevezett '56-os Intézet 150 milliójából egyetlen forintot sem vettek el; a Budapesti Fesztiválzenekar Alapítvány 344,8 milliójából egyetlen forintot sem vettek el.
Természetesen egyáltalán nem irigylem azoktól, akik megkapták a pénzüket. Úgy gondolom, hogy jó helyre ment a pénz. Mindenesetre a támogatások zsugorodásának egyáltalán nem véletlenszerű eloszlásából jól kiviláglik Bozóki András volt miniszter úr szűkkeblű és féloldalasan irányított kultúrpolitikája.
Ötödször: nem olvashatunk egyetlen szót sem arról, hogy miben áll a kulturális tárca munkájának hatása a társadalomra. Lettünk-e jobbak, műveltebbek, kulturáltabbak? Merthogy a pénz elosztásának ez volna az értelme. Egyetlen mondat elég lett volna vagy legalább a bevezetőben valami. Elolvastam Bozóki miniszter úr miniszteri meghallgatásakor a kultúráról tett nyilatkozatát, elmondását. Azt kell mondanom, hogy nagymértékben közel áll az a mód, ahogy ő a kultúráról gondolkodik, ahhoz, ahogyan én gondolkodom. Ez a közeliség azonban mindannak a tükrében, amit eddig elmondtam, eléggé abszurd, mert a tényleges politikai folyamatok és mögötte a költségvetési folyamatok és a kultúráról vallott felfogása között szerintem igen jelentős különbség van.
Sokat lehetne még elemezni, hiszen 85 oldalas a fejezet, és még van hozzá vagy száz oldal melléklet. Azt lehetne mondani, hogy a nemzeti kulturális alapprogramtól a Balassi Bálint Intézetig, az egyházi kulturális alap támogatásáig mindent lehetne nézni, úgy látom azonban, hogy azt az általános ítéletet, amit meg lehet ennek az alapján fogalmazni, már ezek után is ki lehet mondani.
Az egyik oldalon mi van? Zsugorodó forrás, abban növekvő személyi juttatások, zsugorodó beruházások és féloldalas intézményi támogatás. Ez a jellemzője ennek a zárszámadási adatsornak. A másik dolog pedig: bizonytalan mutatók, ad hoc közölt vagy nem közölt adatok, nem kellő mélységű magyarázatok bizonyos összefüggésekre, amelyek pedig az igazán fontos és megértendő összefüggések lettek volna.
Mindezzel kapcsolatban sommásan annyit tudok mondani, hogy ami a minisztérium tevékenységére vonatkozó tartalmi vonulatát illeti ennek a zárszámadási törvénynek, az a politikai tartalom miatt nem fogadható el, egyébként pedig maga a dokumentum sem azok miatt a hibák miatt, amelyeket az előbb felsoroltam.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)
