DR. FODOR GÁBOR
DR. FODOR GÁBOR
DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Két héttel ezelőtt e Ház falai között is a vitában elhangzott az a gondolat, hogy vajon méltóak vagyunk-e arra, hogy megfelelően megünnepeljük 1956-ot.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ne áltassuk magunkat: ma olyan mély különbségek vannak közöttünk az 50 évvel ezelőtti forradalomhoz való viszonyunkban, hogy nem lennénk őszinték, ha együtt ünnepelnénk. Félreértés ne essék természetesen, nem magáról a forradalomról van szó, hiszen itt, e képviselőházban is és a politikai erők között is valamennyien azt gondoljuk, hogy az 1956. október 23. és november 4. között történtek a magyar történelem legjelentősebb eseményei közé sorolhatók, és a magyar nép szabadságharcáról és forradalmáról volt szó.
Valamennyien hősöknek tartjuk a forradalom mártírjait és résztvevőit, és valamennyien úgy gondoljuk, hogy nagyszerű emberek voltak köztük, a kivégzett felkelők között és a kormánytagok között is. Valamennyien azt gondoljuk, hogy gyilkosok voltak azok, akik börtönbe zártak tizenéves fiatalokat, és megvárták, míg elérik azt a kort, míg ki lehet őket végezni. Ebben nincs köztünk eltérés.
Viszont amiben jelentős eltérés van köztünk, az a múlt és a jelen viszonya, mert mást gondolunk 2006 és 1956 kapcsolatáról az ellenzéki pártok részéről és a kormánypártok részéről. Ugyanis vannak köztünk jó néhányan, akik azt gondolják, hogy a magyar politika ma is idegen hatalmak ügynökei által irányított, és ezen idegen hatalmak ügynökei és a magyar nemzet konfliktusaként írható le. Ezt gondolta Csurka István több mint egy évtizeden keresztül, és ma úgy tűnik, Orbán Viktor is egyre inkább ezt gondolja. Aki így gondolkodik, az nyilván úgy vélekedik, hogy a Kossuth téri tüntetés az '56-os szabadságharc egyenes folytatása; aki hazafi, annak ott a helye, és nem ünnepelhet együtt a szocialistákkal.
Mi, szabad demokraták erről másként gondolkodunk. Mi azt gondoljuk, hogy a magyar társadalom számára 1956 a múlt. S azt gondoljuk, hogy Magyarország függetlensége több mint egy évtizede helyreállt, és Magyarország ma ugyanolyan független állam, mint, mondjuk, Ausztria és Hollandia. Mi, magyar liberálisok azt gondoljuk, hogy Magyarországon másfél évtizede megszűnt a kommunista diktatúra, még annak a kádári puha változata is.
Mi azt gondoljuk, hogy Magyarországon demokrácia van ma, ugyanúgy, mint Németországban és Olaszországban. Mi azt gondoljuk, hogy a köztünk lévő vitákat demokratikus módon kell megoldani - és az ország problémáira keresünk természetesen megoldást -, ugyanolyan demokratikus módon, mint ahogy teszik ezt a franciák és a svédek a maguk politikai vitáiban.
Mi azt gondoljuk, hogy együtt kellene ünnepelnünk a nemzeti ünnepünkön, ahogy ezt, mondjuk, a franciák teszik a forradalomhoz való viszonyukban, vagy a németek teszik a nemzeti ünnepükön. Fogadjuk el azonban, tisztelt képviselőtársaim, hogy vannak, akik e Ház falain belül is és a magyar politikai erők részéről nem ezt gondolják, amit én az előbb elmondtam, hanem másként vélekednek. Ezen nem tudunk változtatni - emeljenek akkor külön emlékművet, ha így gondolják, tartsanak külön ünnepségeket. Nem tehetünk mást, el kell fogadni tőlük, még akkor, ha helytelennek tekintjük ezt a gyakorlatot.
Egyet azonban nem szabad elfogadni (Sic!), tisztelt képviselőtársaim, méghozzá azt, hogy ma ennek az országnak szabadon választott parlamentje van, ma Magyarországon 15 éve demokrácia és szabadság van. Ma Magyarországon legitim, parlament által választott köztársasági elnök és miniszterelnök van. Minden polgártársunktól és képviselőtársunktól elvárható, hogy tartsa tiszteletben azokat az ünnepeket, amelyeket legitim módon szervez a Magyar Köztársaság. Ezeken az ünnepeken először is vegyen részt; tisztelje meg jelenlétével ezeket az ünnepeket, ugyanúgy, ahogy a magas rangú külföldi vendégek megtisztelik ezeket az ünnepeket; tartsa tiszteletben őket, és ne zavarja meg; tisztelje meg jelenlétével a felemelt, hivatalos emlékművet is.
Arra kérjük politikustársainkat és képviselőtársainkat, hogy maguk is szólítsanak fel mindenkit, a Kossuth téri tüntetők közül is, hogy tegyék szabaddá ezt a teret a méltó megünnepléshez. És kérjenek fel mindenkit arra, hogy ne zavarja meg semmilyen módon az 1956-os forradalom megünneplését.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)
