DR. RUBOVSZKY GYÖRGY
DR. RUBOVSZKY GYÖRGY
DR. RUBOVSZKY GYÖRGY (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Olyan napok előtt állunk, amelyek egyszer vannak az ember életében. Az 1956. októberi forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulójára készülünk. Elsősorban nem azért mondhatjuk, hogy csak egyszer adatik ez meg, mert a következő kerek évfordulón valószínűleg már nem leszünk az élők sorában, hanem azért, mert az egykori események élő tanúi még közöttünk vannak, és ők már bizonyosan a mártírok társaságában lesznek a következő kerek évfordulón.
Úgy kell tehát ünnepelnünk, hogy tiszteletben tartsuk az élő hősök érzéseit is, és természetesen azoknak az emlékét is, akik életüket adták a magyar ügyért, vagy hosszabb szenvedéssel fizettek hazaszeretetükért, állhatatosságukért. Sem az élők érzékenységét, sem az áldozatok emlékét nem szabad megsérteni, ez a minimum, amivel minden jó érzésű magyar embernek felelnie kell 1956-ért.
A Kereszténydemokrata Néppárt mindig a magyar nép és a magyar nemzeti érdek oldalán állt. Pártunk 62 esztendeje szolgálja a magyar ügyet, megalkuvás nélkül szállt szembe a nyilasokkal és a kommunistákkal is. Most sem teszünk másként, vállaljuk a saját örökségünket, mert amikor szót emelünk a tiszta ünneplés védelmében, ezt tesszük. Kimondjuk tehát: semmilyen közösséget nem vállalunk azokkal, akik nem 1956, hanem 1957 örökösei.
A forradalmárok emléke tiltja, hogy együtt ünnepeljünk 1956 évfordulóján azokkal, akik akkor a másik oldalon álltak - a forradalom áldozatait nem lehet összekeverni leverésének és elárulásának haszonélvezőivel. A magyar október öröksége azoké, akik híven ápolják a magyar szabadság ügyét, akik nem engednek a magyar szuverenitás szent eszméjéből, akik Ady Endre szavával a magyarságukat nem viselik bújva, akik bújával, piszkával elfogadják, de akik önfeláldozóan tesznek a jobbításért. Az agyonlőttek, a felakasztottak, az összevertek és a bebörtönzöttek, az emigrációba kényszerítettek melletti hűség kötelez bennünket.
1957 örököseivel kapcsolatban engedjenek meg két idézetet Szász Béla Minden kényszer nélkül című művéből, itt is Rajk László temetéséről. “Apró Antal, a Politikai Bizottság tagja, a minisztertanács elnökhelyettese lépett az emelvényre. 'Elvtársaink sírja előtt valamennyi kommunista nevében megfogadjuk, hogy tanulva a múlt hibáiból, mindent megteszünk azért, hogy soha többé olyan szörnyűségek elő ne forduljanak, mint amelyeknek drága elvtársaink áldozatul estek.'“ A következő idézet a beszéd későbbi részéből van. “Sokakban felmerül a kérdés, hogy vajon mi a biztosíték arra, hogy hasonló törvénytelenségek, törvénysértések a jövőben nem fordulnak elő. Ez jogos kérdés. Erre a kérdésre népünk színe előtt kötelesek vagyunk válaszolni. A biztosíték erre a párt. A biztosíték mi vagyunk, kommunisták.”
Tisztelt Országgyűlés! Ebben mi nem vehetünk részt. Nem alantas bosszúvágy, nem valamilyen történelmi reváns vagy megkésett ítélkező indulat beszél belőlünk. Ellenkezőleg. Az igaz történelem mellett tesszük le voksunkat. A forradalom mártírjainak elárulása lenne, ha Apró Antal örököseivel közösen emlékeznénk róluk. Megértjük azok indulatait, akik szóvá teszik, hogy éppen Apró Antal örököse tölti be az egyik közjogi méltóságot, ráadásul hűen ápolja Apró Antal egykori kijelentéseit (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és azt állítja, hogy az általa elkövetett törvénysértések kijavítására éppen ő a legalkalmasabb. Ebben mi nem kívánunk részt venni…
