BERNÁTH ILDIKÓ
BERNÁTH ILDIKÓ
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! A nemzeti fejlesztési tervről vitatkozunk itt reggel óta. Véleményem szerint két szempontot kellene figyelembe vennünk, ha értékelni kívánjuk a benyújtott nemzeti fejlesztési tervet. Az egyik szempont mindenekelőtt az legyen, hogy mennyiben szolgálja ez hazánk, illetve honfitársaink érdekeit, a második pedig, hogy mennyiben felel meg a lisszaboni stratégiai célkitűzéseknek. Ez utóbbival kezdeném.
A lisszaboni stratégia három pilléren alapszik. Az első ebből… (Közbeszólás az MSZP soraiból.) Köszönöm szépen képviselő úrnak a segítségét, de higgye el, magamtól is el tudom mondani. Tehát az első a tudásalapú társadalom megvalósítása, a második a teljes foglalkoztatás, a harmadik pedig a kutatás-fejlesztés kiemelt támogatása.
Nézzük meg, hogy a teljes foglalkoztatás megvalósítása érdekében mit kíván tenni az Európai Unió. 2010-ig, tisztelt képviselőtársaim, 6 millió új munkahely létrehozását tűzték ki célul. Ahhoz pedig, hogy ez a 6 millió munkahely megszülessék, a kis- és közepes vállalkozások erősítését kívánják megvalósítani, hiszen ezek a vállalkozások biztosítják a munkahelyek 95 százalékát. Hazánkban sincs ez másként, hazánkban is a hazai mikro-, kis- és közepes vállalkozások teremtik meg a munkahelyet és adnak munkát a versenyszférában dolgozók kétharmadának.
Mit kellene tenni azért, hogy a foglalkoztatottság emelkedjék és csökkenjen a munkanélküliség? Mindenekelőtt meg kellene hallgatni a gazdasági élet szereplőit, meg kellene hallgatni arról, hogy mi a véleményük, mit szeretnének megvalósítva látni a benyújtott nemzeti fejlesztési tervben. Minden egyes ilyen fórumon, találkozáson, egyeztetésen elmondták, hogy csökkenteni kell a munkaerőt, a foglalkoztatással együtt járó munkabéreket terhelő költségeket, mert elsősorban ezek a költségek azok, amelyek a versenyképességet rontják. A jelenlegi adó- és járulékszabályok ezzel pontosan ellentétesek, és úgy tűnik, hogy ezen a kormány jövőre sem kíván változtatni.
A nemzeti fejlesztési terv nem foglalkozik azokkal az ágazatokkal, amelyek vagy már most sem versenyképesek, vagy pedig belátható időn belül azzá válnak. Nem tudjuk, hogy ezekkel az ágazatokkal mi a célkitűzés, mi az elképzelés. Támogatni kívánja a kormány, hogy még életképesek maradjanak, és ezzel megmaradjon a munkahelyük az ott dolgozó embereknek, avagy pedig fel akarja ezeket számolni? Ahhoz, hogy a mikro-, kis- és közepes vállalkozások versenyképesek legyenek és egyáltalán működőképesek maradjanak, elsősorban olyan hatékony és differenciált támogatásra van szükség, amely ezt elősegíti. Szeretnénk javasolni, hogy a kamattámogatás, továbbá a pályázaton elnyerhető, vissza nem térítendő támogatások szerepeljenek ezekben a célkitűzésekben, mert a hazai vállalkozások legnagyobb problémája több mint tíz éve, tizenhat évet is mondhatnék akár, a tőkeszegénység.
Szintén a hazai vállalkozók többször kifogásolták, hogy nem megfelelő a képzés, a szakképzés és az átképzés. Öt éve mást sem hallunk egyébként az ez előtti és a jelenlegi kormány képviselőitől, mint hogy össze kell hangolni a képzést a munkaerőpiac igényeivel. Ehhez képest ezen a téren gyakorlatilag nem történt előrelépés vagy változás, a ma végzős szakmunkástanulók egyharmada úgy kezdi pályáját, hogy munkanélküli, de a szakmunkások összességét tekintve is körülbelül egyharmad a munkanélküliek aránya. Őszintén irigylem Demszky Gábort, aki olyan látnoki képességgel rendelkezik, hogy meg tudja előre mondani, mire lesz szükség, és ennek megfelelően a fővárosban már csak olyan képzés zajlik, amivel el tudnak majd helyezkedni a fiatalok.
Itt többször elhangzott ma már a 8000 milliárdos forrás, amelyet majd igénybe fogunk venni. Erről úgy beszélnek kormánytagok és a szocialista képviselők, mintha ez a 8000 milliárd forint teljes egészében felhasználható lenne. Szívből kívánom, hogy ez így legyen, de eddig egyetlenegy országnak, Írországnak sikerült, ha jól emlékszem, a fejlesztési források 75 százalékát lehívni. Ha mi ennek az 50 százalékát sikerrel vesszük igénybe, akkor az már egy nagyon jó produkció lesz. Ehhez persze olyan intézményrendszert kellene kialakítani, ami képes arra, hogy a benyújtott pályázatokat időben elbírálja, megkösse a szerződéseket és folyósítsa a kifizetésre szánt összegeket. Engedjék meg, hogy néhány idevágó adattal megismertessem önöket. Például a humán erőforrás operatív program tavaly: a benyújtott pályázatok elbírálása a benyújtástól kezdve 179 nap, de a döntéstől a szerződéskötésig is sikerült 193-281 napot eltölteni. Ha ebben a fergeteges tempóban fogjuk a rendelkezésünkre álló 8000 milliárd forintot is igénybe venni, akkor ne reménykedjünk még az 50 százalékos sikerben sem.
Ha figyelembe vesszük azt, hogy ezeknek az európai uniós forrásoknak elsődlegesen az a céljuk a régiókat tekintve, hogy területkiegyenlítő szerepet töltsenek be, illetve az esélyegyenlőséget is biztosítsák a leszakadó térségeknek, akkor azt látjuk, hogy erre a nemzeti fejlesztési tervben elég kevés választ kapunk. Ugyanis eddig is az történt, hogy azok a hátrányos helyzetű régiók, mint például Észak-Magyarország vagy az Észak-Alföld vagy a Dél-Dunántúl, saját forrás hiányában nem tudtak pályázatokat benyújtani. Nem kapunk választ arra a kérdésre, hogy vajon mit kíván tenni a kormány azért, hogy ezek a települések is részesei lehessenek a megnyíló fejlesztési forrásoknak.
Ha a foglalkoztatottságot tekintjük, a teljes foglalkoztatottságot mint célt, ami egyébként 70 százalékos foglalkoztatottságot jelent, akkor a jelenlegi helyzet fényévnyire van ettől a célkitűzéstől, mert alig haladja meg az 50 százalékot. Mindazok a pénzügyi források, amelyek felhasználhatóak lennének a munkahelyteremtésre, a munkahelyteremtő beruházásokra, a munkahelyek megőrzésére, elsődlegesen az önök által is oly sokszor emlegetett hazai mikro-, kis- és közepes vállalkozásokat kell hogy illessék. Erre pedig nem kapunk választ a benyújtott nemzeti fejlesztési tervben, hogy ezt a célt hogyan kívánják elérni. Pedig ez a legfontosabb, mert csak így tudjuk a munkahelyeket megteremteni, csak így tudjuk a foglalkoztatottságot növelni, és csak így tudjuk az állami költségvetésben a bevételeket adó- és járulékok formájában növelni. Nem az a megoldás, hogy egyre kevesebben egyre többet fizessenek, hanem az a megoldás, hogy egyre többen dolgozzanak, és így egyre több járulék folyjon be a költségvetésbe, és akkor végre lehetőség lesz arra, hogy csökkenjenek ezek az adó- és járulékterhek.
(13.30)
Ha ezek a célok megvalósulnának, illetve szerepelnének a nemzeti fejlesztési tervben, akkor minden bizonnyal egyetértenénk önökkel, de mivel ez nem így van, ezért ezt most sajnos nem tudjuk így támogatni.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
