DR. KÓKA JÁNOS
DR. KÓKA JÁNOS
DR. KÓKA JÁNOS gazdasági és közlekedési miniszter: Tisztelt Országgyűlés! Európában minden évben több ezer ember lesz milliomos valamilyen nyereményjáték révén. Váratlanul sok pénzhez jutnak, jellemzően lottónyereményből, olyan pénzhez, amelyre nem készültek fel, amiért nem dolgoztak meg. Állítólag nagyon sokan néhány év alatt elveszítik mindenüket, oda jutnak, ahonnan elindultak. A jelenség érthető, a lényegét az ismert mondás fejezi ki: nincsen ingyenebéd - akkor sem, ha ez volt a XX. század egyik legnépszerűbb, egyben leghamisabb illúziója. Millió és millió ember nőtt bele abba a kultúrába, hogy kérhetünk és kaphatunk valamit, és nem kell megdolgoznunk érte, hogy jár a garantált munkahely, az ingyenes egészségügy, az ingyeniskola, a millióféle kedvezmény, az olcsó gáz és hasonlók.
Tisztelt Képviselőtársaim! A következő években 8000 milliárd forintot kapunk, erről beszélt a miniszterelnök. Ez a csecsemőtől az aggastyánig személyenként 800 ezer forintot jelent. A kérdés, hogy hogyan viszonyulunk ehhez: úgy, ahogy a lottónyereményhez, amire nem készültünk fel, vagy pedig úgy például, mint Európa annak idején a Marshall-segélyhez, amelyből újraépült az ipar, a kereskedelem, közigazgatás, gyakorlatilag minden.
Ha nem tervezzük meg ennek a pénznek az elköltését, és a jelenlegi rendszerbe öntjük bele a pénzt azért, mert nincs bátorságunk döntéseket hozni és végigvinni jelentős reformokat, akkor a pénz alig hasznosul, annak ellenére, hogy társadalmi szervezetek ezrei rágják végig magukat ezeken a programokon.
Három konkrét területet szeretnék kiemelni, és ezen keresztül szemléltetni, hogy mi a különbség az osztogatás és az okos befektetés között. A vállalkozások támogatása, az energiatakarékosság programja és a közlekedés fejlesztése lenne ez a három dolog. A következő években, ha a közvetlen támogatást vesszük, akkor nagyságrendileg 1000 milliárd forintot tudunk vállalkozások fejlesztésére fordítani. Ha egybevesszük azokat a hiteltőke-támogatási és garanciarendszereket, amelyek a vállalkozások fejlesztésére jutnak, akkor nagyjából 3000 milliárd forintot tudunk mobilizálni a következő években vállalkozások fejlesztésére. Működhet a pénz úgy, mint a lottónyeremény, hogy túlságosan könnyűek a hitelfeltételek, vagy nem is kell visszafizetni őket. Így tudnak épülni kihasználatlan fürdőhelyek, hasznot nem hozó panziók, így tud néhány ezer, a politikának kedves vállalkozás lehetőséghez jutni, másik néhány tíz- vagy százezer pedig teljesen kimarad az ilyen lehetőségekből.
A másik lehetőség, ha nem osztogatunk, ha nem az ingyenebédben bízunk, akkor a támogatás formájába beépülnek a piac szempontjai. Így bankképessé tehetjük a magyar kisvállalkozókat, mikrovállalkozókat. Ezermilliárdokhoz juthatnak, a bankszektorral együtt a családi vállalkozásokat bővíthetjük, foglalkoztatást teremthetnek. Ennek megfelelően kell megfelelően beállítanunk a visszatérítendő és a vissza nem térítendő támogatások formáit.
Az ilyen keretben elgondolt támogatás nemcsak 2013-ig tart, hanem 20-30 évre is szólhat, ugyanúgy, ahogy a Marshall-tervnek vannak bizonyos elemei, amelyek még 50 év múlva is működnek. Fordítsunk pénzt, nagyon sok pénzt kutatás-fejlesztésre, innovációra, modernizációra, a vállalkozások működési feltételeinek javítására, korszerű üzleti környezet megteremtésére. Ösztönözzük a befektetéseket, és tegyük lehetővé, hogy magyar kis- és középvállalkozók a nagyvállalkozók beszállítói lehessenek.
A másik példa a gáz és energia kérdése általában. Három nagyon fontos tételt szeretnék kiemelni. Ma Magyarországon a felhasznált energia, főként a gáz felét-harmadát elpazaroljuk, egyszerűen kiengedjük a rossz minőségű nyílászárókon, elpazaroljuk a rossz minőségű berendezésekkel, miközben 75-80 százalékban függünk a gázimporttól, és eközben a hamis illúziót az is táplálja, hogy nem fizetjük meg a gáz világpiaci árát. Az olcsó, támogatott energia sok tíz éves illúziója ezt az eredményt hozta.
Fordítsunk hát tízmilliárdokat arra, hogy energiatakarékossági programokat indítsunk, háztartások tízezreit juttathassuk ilyen pénzhez!
A közlekedésről a miniszterelnök már beszélt. 1700 milliárd forint - talán soha nem volt ennyi vasútra, közútra, a tömegközlekedés fejlesztésére, elővárosi vasútra, hogy mindenhol a XXI. századnak megfelelő modern közlekedést teremtsünk.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ebben az időszakban intellektuális bátorság kell ahhoz, hogy eldöntsük, mi legyen az Új Magyarország fejlesztési terv két-három kitörési pontja. Ez a bátorság azt is jelenti, hogy nagyon sok dologra nem adunk pénzt. Azt a módszert javaslom önöknek a mai vitanapra, hogy minden ponton, ahol javaslatot tesznek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy egy-egy tételben, egy-egy célterületen hova kellene pénzt emelni, többet adni, tegyék hozzá azt is, hogy honnan kellene elvenni, hiszen csak így lesz egységes a kép.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
