DR. PERSÁNYI MIKLÓS
DR. PERSÁNYI MIKLÓS
DR. PERSÁNYI MIKLÓS környezetvédelmi és vízügyi miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kezünkben lévő program műfaji kérdéseiről, úgy vélem, eléggé sokan nyilatkoztak már. Sokan keveslik benne a konkrétumokat, de hát ez egy ilyen műfaj. Ezek nem az operatív programok, amelyekben valóban minden megye igényelheti, hogy az ő projektje például valahol fel legyen sorolva.
Elhangzott olyan is, hogy vajon sok-e vagy kevés adott esetben a leírt szöveg. Például az előttem szóló képviselő úr is azt hiányolta, hogy nem elég hosszú itt a környezetvédelem és energetika operatív program leírása. Hadd mondjam azt, hogy itt minden oldal mögött több ezer másik oldal is áll, hiszen ez egy sokéves folyamat, amelynek eredményeként végül is összeállt ez a tartalom.
(13.10)
Nyilván, amikor ennek a programnak az egyik kiemelt prioritásáról, a környezeti ügyekről beszélek, akkor gondolnunk kell arra is, hogy eleve az egész Új Magyarország fejlesztési tervnek mi a fő funkciója. A fő funkciója nyilván az ország fejlesztése, amelyet az Európai Unió támogatásával valósítunk meg, és jól megtalálni a prioritásokat nem egyszerű.
Egy kicsit csalódott vagyok az eddigi vitáról hallottak alapján, mert nemigen foglalkoztak a felszólalások azzal, hogy akkor mit kellene jobban, mi helyett kellene jobban, hogyan volna érdemes a megközelítést erősíteni. Nagyon kevés mag volt az eddig elrágott gyümölcsökben sajnos, de úgy vélem, abból kell kiindulnunk, hogy amikor az ország európai uniós tagállammá vált, akkor kötelezettségeket vállalt, elvárásoknak akar megfelelni, európaivá akar teljes mértékben válni, és ehhez támogatást kap az Európai Közösségtől. Ez magyar szükséglet; magyar szükséglet a kohézió minden területén, magyar szükséglet a humán területeken és a gazdaság minden egyéb területén.
Tehát nem az Unió miatt kell gyakorlatokat elvégeznünk, és a környezetügyben sem az Unió miatt kell ezeket megtennünk. Nekünk magunknak, a mi gyerekeinknek, a mi utódainknak, az ország állampolgárainak fontosak ezek a fejlesztések. Ők lesznek egészségesebbek, élnek kellemesebben, jobb módban, mint eddig. Tehát magunk miatt szükséges, nem a belgák, az írek meg az olaszok miatt. Amikor kötelezettségeknek felelünk meg, például környezeti ügyekben, akkor is erre kell gondolnunk, és arra is, hogy itt nem nulláról indulunk. Ezek a fejlesztések már sikeresen folynak, hiszen az előcsatlakozási alapokból, az NFT I-ből már elindultak a fejlesztések, és azelőtt is volt címzett és céltámogatás, csak egy nagy expanzióját látjuk ezeknek a fejlesztéseknek.
Itt többször is említették az NFT I-et. Négy éve, amióta én ezzel az üggyel éppen kapcsolatba kerültem, találkoztam a projektek akkori állapotával meg az előcsatlakozási alapoknak a környezetügyi fejlesztéseivel is. Hadd mondjam azt, hogy meglehetősen szomorú volt a kép, még nem is kezdtünk hozzá, de már romokban hevert projektek sokasága 2002-ben. Kérdőjelek sokasága volt a különböző ISPA ’99, ISPA 2000, ISPA 2001-es programok körül. Ezek a projektek ma mind haladnak a környezetügyben. Talán emlékeznek még csődbe ment helyszínekre, ahol népszavazások, a helyi lakosság ellenérzésével tiltották meg, mondjuk, hulladéklerakók létesítését, amit annak idején korábban már beígértek Brüsszelnek. De ezek a kérdőjelek mind-mind eltűntek a projektekről, ma valamennyi projekt biztonságban halad előre.
(Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Hangzottak el itt eléggé félreérthető és sunyi kijelentések, például hogy ki tudja, mire fordítódott adott pénz, mondta Firtl képviselő úr. Hadd mondjam azt, képviselő úr, hogy például Debrecenben, Tiszaföldváron, mondjuk, hulladéklerakóra, Zalaegerszegen szennyvíztisztítóra. Ha nem tetszik hinni, tessék odamenni, és megkérdezni, de ha úgy gondolja, ahogy szintén mondta, hogy pártérdekű pénzelosztási mechanizmusok fognak majd működni, hadd mondjam, hogy ezekben azért a helyi önkormányzati vezetések és azok konzorciuma döntött. Ha ez így működik Debrecenben, Tiszaföldváron, Zalaegerszegen, így működött az elmúlt években, akkor nagyon szomorúak lehetünk, de én remélem, hogy nem így működött. Ezekben az önkormányzatokban - most mindegy, hogy történetesen éppen fideszes polgármester van -, de ugyanúgy a többinél sem ez volt a rendező elv.
2007-2013 egy fontos időszak. Fontos időszak a magyar környezetügyben is, amelynek egy nagy ugrása lehet ez az időszak. Persze nagy kérdés, hogy sok-e az a pénz vagy kevés, ami rendelkezésre áll. Az egész országnak nagy kérdés, és persze én sokkal több pénzt szeretnék a környezeti ügyekre fordítani, mint amennyit tudunk, más fejlesztések rovására. Emellett sokszor érveltem a kormány előtt is, de tudom előre, hogy mindent nem tudunk megoldani, még akkor sem, hogyha egy önálló operatív program foglalkozik a környezet- és környezetre előnyös energetikai fejlesztésekkel, ahol nyilván domináns az uniós tagállami kötelezettség, és nyilván csak akkor lehetne növelni a forrásokat, ha mások rovására történne ez, de mindenképpen többet old meg, mint eddig valaha. Többet oldunk meg ebben a programban, mint amit a rendszerváltás óta összesen képesek voltunk az ország környezeti infrastruktúrájának kiépítésével megoldani.
Tehát, ha úgy tetszik, ez a magyar környezetügy nagy ugrása lehet: a szennyvíz-, ivóvíz-, hulladék-, árvízvédelmi, vízgazdálkodási ügyek Magyarországon nemzeti sorskérdés szintjére jutottak. Jó részük az is volt korábban is, de a természetvédelem vagy a fenntartható termelés és fogyasztás kérdései mind-mind ilyenek, és nyilván ezek mögött is áll a sok-sok száz, sok-sok ezer projektben kifejtett gondolat, a kis-balatoni vízvédelmi rendszer, a Ráckevei (Soroksári)-Duna-ág helyreállítása, a Duna teljes árvízvédelmi rendszerének kiépítése, a Tisza-vidék védelmi rendszerének továbbfolytatása vagy az üröm-csókavári veszélyeshulladék-lerakók felszámolása. Ezek mind-mind régóta várt programjai az ország környezeti ügyekben elkötelezettjeinek. De mégsem ezekről szeretnék a következő pár percben beszélni, hanem arról, hogy a környezetvédelem egy gazdasági hajtóerő szerepét is egyre inkább betölti.
A program főcíme, az Új Magyarország fejlesztési tervé viseli a foglalkoztatás és a növekedés szavakat is. És valóban, a környezeti ügyeket nemcsak azért kell megtennünk, hogy szebb legyen a környezet, hanem mert ennek jelentős hatásai vannak a környezeti iparban, a szolgáltatásokban, amely a magyar gazdaság egyik húzóágazatává válhat. Új helyzetbe tudják ezek a fejlesztések hozni ezt a szolgáltatásegyüttest, munkalehetőségeket teremtenek és az ország versenyképessége szempontjából is fontosak. Az Unió összességében mintegy 3,5 millió ember dolgozik máris ilyen szolgáltatásokban és iparban, majdnem egy magyarországi népességet tart el ez a szektor, tehát elő kell segítenünk, és minél nagyobb arányban kell erre az oldalra is költenünk pénzeket. Nyilvánvaló ez az energetikai fejlesztéseknél, ahol, ahogy hallottuk, ez nemzetbiztonsági kérdés, hogy hogyan tudunk az importtól függetlenedni, hogyan tudunk a világpiaci árakkal úgy versenyt tartani, hogy a saját lehetőségeinket használjuk ki. Ez gazdasági és szociális kérdés is; és nemzetközi kérdés is, hogy a klímavédelemben, ami egyre fontosabbá váló ügy, hogyan tudjuk a kötelezettségeinket még jobban növelni a következő esztendőkben.
Hogy sok-e vagy kevés a pénz, az persze úgy is értelmezendő, hogy a források hogyan állnak egymással kapcsolatban. Van egy önálló operatív program, de emellett a regionális programokban is van forrás azbesztmentesítésre, helyi vízrendezésekre, ökoturisztikára. Vagy ott vannak a közlekedési és a gazdasági operatív programok, ahol a közösségi közlekedés - a metró, a villamos, a vasút, elkerülő utak, a hajózás fejlesztése - mind-mind környezetre előnyös fejlesztéseket képviselnek.
Nem szabad megfeledkezni az Új Magyarország vidékfejlesztési tervről sem, ahol ott a megújuló energiahordozók termelése, a belvízvédelem, az agrárszerkezet-átalakítás, környezetkímélő erdőgazdálkodás, biogazdálkodás, a Natura 2000-es területek támogatása, állatjóléti intézkedések - szinte unalmas is felsorolni, hogy mennyi minden fejlesztés kapcsolódik az Új Magyarország fejlesztési terven kívül a környezetügyi kérdésekhez. És vannak egyéb európai források is, a Life plus vagy az Interreg vagy a K+F fejlesztések forrásai, amelyek mind ilyen célokat szolgálnak. Úgy vélem, hogy ha azt mondjuk, hogy a magyar környezetügy nagy ugrását várhatjuk mindannyiunk javára, akkor nem csalódunk sokat.
Elhangzottak itt olyan megjegyzések is, hogy mintha nem egyeztetett volna a kormány ebben az ügyben, meg hogy olyan mértékű a központosítás, hogy a szegény tárcavezetők már teljes mértékben jogfosztottak a döntéshozatali mechanizmusban. Hadd mondjam azt, hogy én nem érzem így magam, én inkább azt érzem problémának, hogy hogyan lehet jó tartalommal, a nemzet érdekeit közösen szolgálva, együttműködve megvalósítani azt, ami ebben a lehetőségben az ország számára adatik.
(13.20)
Ahogy 2006-ban sem dobtunk ki az ablakon semmit, hiszen építettünk mindarra, még szövegszerűen is, mintegy 80-90 százalékban szinte ugyanaz a szöveg van most a dokumentumban, mint ami volt az esztendő elején, hiszen már körvonalazódott a helyi vélemények alapján, a megyék véleménye alapján, a szakértői vélemények alapján, az ellenzékkel folytatott párbeszédeink alapján, például a környezeti és energetikai fejezet szövege, ezeket a tényeket nem lehet igazából tagadni.
Tehát úgy gondolom, hogy ahogy volt együttműködés, nyilván ennek az együttműködésnek kellene erősödnie érdemi dolgokban, olyan ügyekben, amelyek idevalók, ennek a Háznak a falai közé.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
