FIRTL MÁTYÁS
FIRTL MÁTYÁS
FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A jelenlegi politikai helyzet újabb megvilágításba helyezi a vitát, megkérdőjelezi minden mondat - legyen az kérdés vagy kijelentés - hitelességét és valóságtartalmát. Különösképpen így van ez azok után, hogy Lamperth Mónika miniszter asszony kijelentette: tudja a dolgát. Vagy tette ezt Veres János pénzügyminiszter is, amikor a parlamenti választások után differenciálni akarta az önkormányzatokat aszerint, hogy ki nyer, illetve ki nem nyer pályázatot. (Dr. Veres János: Idézni csak pontosan szabad!)
(12.40)
A centralizációról csak annyit - Demszky Gábor úr kiment (A kijáratnál álló dr. Demszky Gábor: Nem mentem ki, itt vagyok!) -, hogy ezek mutatnak rá arra, hogy bizony nagyon centralizálni akarnak. Ha ezek a nyilatkozatok nem hangzanak el, akkor nem beszél Nógrádi Zoltán képviselőtársam meg dr. Szakács Imre sem a centralizációról, tisztelt Demszky Gábor képviselő úr.
A benyújtott anyagokban több szinten érhető tetten a források lenyúlásának kódolt lehetősége. Lamperth Mónika szavaival élve az NFT II-ben a kormányzati politikusoknak és a szocialista politikusoknak erős lehetőséget, mandátumot fogunk adni. Kezdődik az operatív programok rendszerénél. Mi más indokolná az emberi erőforrások fejlesztése és a humán infrastruktúra vagy a közigazgatás megújítása és a közszolgáltatások korszerűsítése programok kettéválasztását, mint az ágazati szemlélet, az egyes lobbicsoportok saját koncának kijelölése? Összetartozó célok, a közös programhoz azonban szembetűnően nagy összeg tartozott volna, ezért kellett két részre osztani. A humán erőforrással kapcsolatos programok javarésze, így a munkaügyi intézményrendszer kiépítésére már a PHARE, majd az I. nemzeti fejlesztési erőforrás is nagy léptékű programot futtatott. Hol van ezeknek az eredménye? Hol van az eddig futtatott programok hatásvizsgálata? Sehol, és most újra ugyanazon célokra különít el igen nagy összegeket. Ki tudja, mire fordítódnak ezek az összegek?
A II. nemzeti fejlesztési terv indikátorainak rendszere a terv legpuhább része. Erre már Herényi Károly is utalt; komolytalan és általános. Szinte alig van olyan indikátor, amely valóban a fejlődési célokat teszi lehetővé vagy számszerűsíthetővé. Így aztán bármely célra szánt forrás szinte tetszőlegesen felhasználhatóvá válik, a teljesítés pusztán formális kötelezettségével, ám valódi hatás nélkül.
A terv alaposabb áttanulmányozása után egyértelművé válik: a kormány egy olyan látszategyeztetésre törekedett, amely igen felületesen vagy egyáltalán nem tartotta be a társadalmi egyeztetés kötelezettségét. Nem történt meg a civil partnerek megfelelő szintű bevonása. Kétséges, hogy a rövid idő alatt, mely rendelkezésre áll, az elhangzott vélemények beépítésre kerülnek.
Ugyan azzal mindenki egyetért, hogy a 2007-13 között az EU-ból érkező fejlesztési források komoly segítséget jelenthetnek a magyar gazdaságnak, de van egy fontos tényező, amiről a kormány mélyen hallgat: valójában nem lehet tudni, végül is mennyi lesz az az összeg, ami ténylegesen rendelkezésre áll. A kormány nagyon határozott számokat közöl, ezek ismertek. De arról nem hallottunk eddig, hogy ezeknek a betervezhető fejlesztési forrásoknak, amelyeknek a tényleges, végleges összegét számos esemény szűkítheti - ugyanis az Európai Unió hét évre meghatározza a keretszámait, ugyanakkor minden évben meghatározza az arra az évre vonatkozó költségvetését is -, a 2007. évben is már 400 ezer euróval kevesebb a tervben szereplő összege. Tehát máris egy olyan mértékű lefaragással állunk szemben, amivel számolni kellett volna, illetve számolni kell, ha komolyan vesszük a fejlesztési tervet.
Mindezekkel együtt az Európai Unió meglehetősen komoly segítséget nyújt Magyarország felzárkózásához. Ez a nagyon nagy összeg, amely egy olyan felelősséget feltételez, ami abban a kormányzatot övező bizalmatlansági hangulatban, amely a kormány elvesztett szavahihetőségéből alakult ki, cáfolja azt, hogy a kormány valódi párbeszédet kezdeményezett volna, és arra sincs garancia, hogy a II. nemzeti fejlesztési tervben foglaltak megvalósítását komolyan gondolja-e. Keresztény embernek az igent igennek kell mondani, és a nemet nemnek. Ezért az igazság nem teljes kifejtése, megfogalmazása egyértelműen hazugságot jelent. Ezzel a hazugsággal azonban az egész ország és az önök választói is szembesültek már, ezért érthető az a bizalmatlanság, ami az emberekben, így az önök választóiban is megmutatkozik a kormányzati szervek működésével szemben.
Ha azon túlnézünk, hogy a mostani kerettervek csak általánosak, hogy további lépéseken fog múlni a siker, akkor is jogos az az aggodalom, hogy ezekre a további lépésekre az Országgyűlésnek mint a kormányt ellenőrző testületnek nem lesz érdemi ráhatása. Azzal a megoldással, hogy az NFT-ben foglaltak irányítását egy olyan személyre bízták, aki az Országgyűlésnek nem felelős, akinek egy közjogilag nehezen értelmezhető megbízatása van, tovább erősítik a gyanút, hogy itt olyan pártérdekű pénzelosztási mechanizmusok fognak működni, amelyek az Uniótól teljesen idegenek, és a nemzetközi problémákat felvető nehéz helyzetbe hozhatják az országot.
Az EU a forrásait az egész ország, Magyarország számára juttatja. Tisztességtelen politikai játszma az, hogy az MSZP a nemzeti fejlesztési tervet pártprogramként kínálja, és úgy viselkedik, mintha ő hozná ide ezeket a fejlesztéseket. A támogatások minden pártpolitikától mentesen érkeznek, és az egész nemzet felemelkedését szolgálják. Ezért ezeket úgy kell felhasználni, hogy semmilyen kétely ne legyen az elköltés célszerűségéről, korrupciómentességéről. Ezért szükséges az Országgyűlés, az ellenzéki képviselők rálátásának a biztosítása is az EU-pénzekre.
A fejlesztési források régiós felosztásával kapcsolatban kereszténydemokrataként azt kell mondanom, hogy ahol nagyobb a szükség, ott legyen nagyobb a segítség. Ne engedjük ezt az országot jobban szétszakítani. Igen szembetűnő az a hozzáállás, ami az adott pénzek elköltésének lehetőségét úgy kínálja fel, hogy nem garantálja azt, hogy az elosztásban az döntsön, hogy hol milyen minőségű pályázatokkal lehet előállni. Annak garanciája hiányzik a régiós pénzelosztásból, hogy a felhasznált pénzforrások elköltése után is újra működőképes, sőt újabb pénzeket generáló álláshelyeket megtartó eredményeket hozzanak létre. Ennek garanciája, a régiós elosztás elve egyelőre nem lelhető fel.
Demszky Gábor úr kiment - ő itt reflektált a regionális önkormányzatok választásával kapcsolatban. A regionális fejlesztési tanácsokban jelenleg is lehetőség van létrehozni a választott képviselőkből azt a testületet, ami ezt létrehozza. Hiszen valamennyi megyei önkormányzatnál, megyei jogú városoknál, a kistérségeknél demokratikus módon megválasztott képviselők vannak. Ha nagyon akarjuk, tisztelt Ház, akkor bizony létre lehet hozni azokat a regionális fejlesztési tanácsokat, amiknek választott képviselői vannak.
De hogy a tervről és a regionális fejlesztési elképzelésekről is néhány gondolatot ejtsek, hiszen ahogy a miniszterelnök úr is fölvázolt néhány fejlesztést az infrastruktúra vonatkozásában, úgy engedjék meg nekem is, hogy elmondjam: a nyugat-dunántúli régió vonatkozásában, illetve Sopron térségében hangsúlyozottan szeretném, hogy szerepeljen a fejlesztési tervben a Sopron-Szentgottárd észak-déli irányú vasútfejlesztés, ami régiós, és a három megyét, illetve a szomszédos tartományokat is érinti, az M9-M85-ös út Sopron-Pereszteg-Csorna-Győr vonatkozásában, vagy úgyszintén az M86-os észak-déli irányú összeköttetés Rajka-Csorna-Nagykanizsa irányában.
Miután a kereszténydemokrata látásmód szerint a társadalom, a nemzet alapsejtje a család, ezért az uniós támogatások elnyerésében folytatott versenyhelyzetben mindnél fontosabb a családok megerősítése. A nemzeti fejlesztési tervből sajnálatunkra nem derül ki egyértelműen, hogy honnan hová kíván az ország eljutni. Továbbá nem látható az összhang, az egymásra épülés a konvergenciaprogram, illetve a nemzeti fejlesztési terv között. A II. nemzeti fejlesztési terv megfogalmazza, hogy a gazdasági növekedés és a foglalkoztatás a fő cél, és mindez nem valósulhat meg a kis- és középvállalkozások fejlődése nélkül. Ezzel az elvvel teljesen ellentétes a konvergenciaprogram vállalkozásokat érintő intézkedéssorozata, hiszen ezek negatívan hatnak a foglalkoztatás növekedésére. Azonban ez nemcsak gazdaságilag, számokkal kifejezhető mutatókban okoz súlyos, akár visszafordíthatatlan következményeket, hanem hosszú távon társadalompolitikai, szociálpolitikai problémává gyűrűzik tovább.
(12.50)
Például Magyarország aprófalvas településszerkezetében a mikro- és középvállalkozások, kisvállalkozások biztosítják a lehetőséget a munkavállalásra, a megélhetésre, az őket sújtó intézkedések hatására csökkentik a foglalkoztatotti létszámot, vagy akár teljesen ellehetetlenül helyzetük, ennek nyomán családok létbiztonsága válik semmivé, továbbá fokozódik a társadalom különböző rétegei közti különbség. Munkavállalás reményében rákényszerülnek a kistelepülések elhagyására, ami a települések fokozatos elnéptelenedéséhez vezet. Amely településről elmennek a családok, ott nem lesz iskola, nem lesz intézmény, és akkor nem is értjük a nemzeti fejlesztési tervnek azt az irányát, hogy Magyarországot fel akarjuk emelni. Ez a kistelepülések végleges elsorvadásához vezet. Keresztény politikusként nem hagyhatjuk szó nélkül ezt a fajta mérhetetlen rombolást; valós társadalmi szolidaritásra, nem pedig hazug, valótlan, hitetlen elképzelésekre van szükség.
Itt csatlakoznék Gráf miniszter úr felszólalásához - ugyan már nincs itt -, aki legalább felvázolt a mezőgazdaság-, a vidékfejlesztésből néhány olyan gondolatot, amely valóban a kistelepülésen élők javát tudná szolgálni, mert amit önök a kis- és középvállalkozásokkal, a mikrovállalkozásokkal tesznek, az egyébként az ezeken a településeken élők tönkretételét szolgálja.
Tisztelt Ház! Azt tudom mondani, hogy ez a II. nemzeti fejlesztési terv, mint ahogy már az előzőekben mondtam, nem egy társadalmi konszenzuson alapul, ez egy önkényesen kijelölt program. Kérem, hogy az elkövetkező időben a megfogalmazott igények jelenjenek meg a nemzeti fejlesztési tervben.
Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
