BALLA GYÖRGY
BALLA GYÖRGY
BALLA GYÖRGY, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Speciális műfaj az, amivel a tisztelt Háznak foglalkoznia kell, hiszen a Közbeszerzések Tanácsának a közbeszerzések tisztaságával, átláthatóságával kapcsolatos tapasztalatairól, valamint a 2005-ben végzett tevékenységéről van szó.
Azért speciális ez a műfaj véleményem szerint, mert egyfelől kétségbevonhatatlan, hogy a Közbeszerzések Tanácsa kiváló munkát végzett ebben az évben is, a beszámoló maga abszolút tényszerű, tárgyszerű és helytálló, éppen ezért a beszámolót teljesen egyértelmű módon el is lehet fogadni.
(12.30)
Ugyanakkor a beszámoló világosan bemutatja azokat a folyamatokat is, amelyek az országban a közbeszerzések terén zajlottak, bemutatja azt a gyakorlatot is, ami a közbeszerzések terén folyt az országban. És nyilvánvalóan jelezni kívántuk, hogy azzal a folyamattal, amit ma a közbeszerzésekkel kapcsolatban a kormány folytat az országban, nem tudunk egyetérteni. Nyilván olyan szavazási lehetőség nincsen, hogy “igen, de”, ezért fejeztük ki tartózkodással a beszámoló elfogadásakor véleményünket. Tehát szeretném rögzíteni, hogy magával a beszámolóval, a Közbeszerzések Tanácsának munkájával nemhogy kifogásunk nincsen, hanem köszönettel tartozunk érte, ugyanakkor annak kapcsán, ami bizony a kormány közbeszerzési filozófiáját vagy akár gazdasági politikáját is jelenti a közbeszerzésekkel kapcsolatban, azzal nem tudunk egyetérteni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Bár tizenöt perc áll a kisebbségi vélemény elmondására, nem valószínű, hogy ki fogom használni ezt az időt, mert szeretnék a Házszabálynak megfelelően tényszerűen csak arra hivatkozni, ami a bizottsági ülésen is elhangzott. Éppen ezért a beszámolóból néhány világos és egyértelmű tényt szeretnék a tisztelt Ház asztalára letenni, amelyeket a bizottsági ülésen is elmondtunk, és ezekből a tényekből levonható következtetéseket döntően a későbbi képviselői hozzászólásomban tenném meg.
Az elnök úr is beszélt róla, a beszámoló is tartalmazza, azt gondolom, mindenképpen érdemes kiemelni, hogy azért jelentős mértékben csökkent - nevezzük hagyományosnak - a nyílt közbeszerzési eljárások aránya a 2005. évben. Ennek nyilvánvalóan egyik oka a törvény változása, másik oka pedig az a közbeszerzési politika, amit döntően a kormány, illetve a közüzemi, közszolgáltató cégek folytattak ezen a területen. A beszámoló tartalmazza azt is, hogy az egyszerűsített eljárások 2004-hez vonatkoztatva jelentősen, mintegy hétszeresére nőttek egyébként. Igaz, az is tényszerű - és erről is beszélni kell -, hogy összvolumenét tekintve még mindig nem érik el a 10 százalékot, és ez így helyes is szerintem.
Súlyosabb a megállapítás, ha nemcsak az eljárások számát vizsgáljuk, hanem az eljárások volumenét is, akkor ugyanis azt állapíthatjuk meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy az összes eljárás volumenre vonatkoztatott arányában a nyílt közbeszerzési eljárás már nem éri az 50 százalékot sem, 46 százalék, ezzel szemben a tárgyalásos eljárásé lassan eléri az 50 százalékot, 49,4 százalékon van jelenleg. Ez persze önmagában egyébként nem feltétlenül kell hogy negatív kritikát fogalmazzon meg, az eredményt kell vizsgálni, nem csak magát a folyamatot, ezt a későbbi hozzászólásomban meg is fogom természetesen tenni.
Mindenképpen érdemes felvetni és elgondolkoztató, a beszámoló tartalmazza, idézem is talán: “A közbeszerzések tárgyát vizsgálva az építési beruházások összértéke 20 százalékkal csökkent a 2005. évben az előző évihez képest.” Azt gondolom, hogy semmiképp sem tekinthető szerencsés gazdasági folyamatnak, ha egy országban az építési beruházások volumene egyébként jelentős mértékben csökken.
De ennél sokkal súlyosabb megállapítást kell tennünk, amikor a mikro-, kis- és középvállalkozások részarányát vizsgáljuk a közpénzek felhasználásából, hiszen ne felejtsük el, a közbeszerzés nem más, mint a fejlesztési-beruházási forrásokra közpénzek felhasználása. Ez az arány, hogy milyen módon részesülhetnek belőle a kis- és közepes vállalkozások, bizony azt mutatja meg, hogy a saját adóforintjainkból egyébként mekkora volumen az, amivel a saját vállalkozásainkat tudjuk segíteni abban, hogy ők tudjanak munkát végezni. Ha a volument figyeljük, akkor megállapíthatjuk, hogy 41 százalékra esett vissza, 41 százalék összesen a kis- és közepes vállalkozás ennek az 1450 milliárd forintnyi közbeszerzési értéknek a felhasználásában. Azt gondolom, hogy ez semmiképpen sem helyeselhető.
Köszönet érte, az anyag is tartalmazza, hogy mindez - tehát az, hogy a közbeszerzési eljárás lefolytatásával járó terhek arra ösztönzik az ajánlatkérőket, hogy beszerzéseiket összevontan, lehetőleg minél kevesebb eljárásban valósítsák meg - kétségkívül hátrányosan érinti a kis- és közepes vállalkozásokat. Figyelmeztető jel, itt egy tudatos politikáról van tehát szó, tisztelt képviselőtársaim, nem valami véletlenről, nem valami szerencsétlen dolog alakulásáról, ez egy tudatos politika, hogy kiszorulnak a hazai kis- és közepes vállalkozások a közbeszerzések lehetőségeiből.
Hogy ez mennyire így van, hadd ismertessek egy számot, amit szintén az anyag tartalmaz, tehát nem légből kapott, hanem tényszerű, mint az egész beszámoló. Ha azt vizsgáljuk, hogy a külföldiek részaránya mekkora az összes közbeszerzési eljárásból, akkor egyfelől megállapíthatjuk, hogy ötszörösére nőtt 2004-hez képest, másfelől ha azt vizsgáljuk, hogy a nyertes külföldi pályázatokon belül a pályázati kiírók hogyan aránylanak meg, akkor azt is megállapíthatjuk és látszik, hogy a kormány és a közüzemi cégek - ez döntően a MÁV-ot és a BKV-t jelenti egyébként - az összes külföldi nyertesnek a 71 százalékát teszik ki, ezzel szemben az önkormányzatok az 5 százalékát. Magyarul, azt gondolom, hogy világosan látszik, hogy ki tudja a dolgát ebben az országban, és ki lényegesen kevésbé.
Az elnök úr is beszélt róla, ki kell emelnünk, hogy jelentősen megnőtt a jogorvoslati eljárások száma a 2005. évben, amit nem az magyaráz, hogy aki vesztes, az automatikusan megtámadja az eljárást, hiszen - szó szerint idézem -: “A jogorvoslati eljárások számának növekedéséhez hozzájárult az is, hogy a döntőbizottság elnöke hivatalból jelentős számú jogorvoslati eljárást kezdeményezett.” És tegyük hozzá, ezen jogorvoslati eljárások döntő többsége egyébként abban az értelemben járt eredménnyel, hogy megalapozott volt a jogorvoslati eljárás. Arról van szó, hogy a pályázatok kiírói, elbírálói tudatosan sértik meg a közbeszerzési törvényt, nyilvánvalóan megvan rá az okuk, hogy miért teszik ezt.
Mindenképpen elgondolkodtató szám az, hogy az összes vizsgálat 41 százaléka megállapítja a jogsértést. Ez is alátámasztja, azt gondolom, azt a vélekedést, hogy nem lehet egy kézlegyintéssel elintézni a magas jogorvoslati számot, nem arról van szó, hogy a vesztes nem nyugszik bele a vereségbe, hanem arról van szó, hogy komoly jogsértések zajlottak a 2005. évben, és tartok tőle, hogy nincs ez máshogy 2006-ban sem.
Végezetül még egy adatot hadd ajánljak a tisztelt képviselőtársaim figyelmébe. A központi költségvetési szervek ellen indult jogorvoslati eljárások száma drasztikusan megnőtt a 2004., de még jobban a 2003. évhez képest, több mint a duplájára emelkedett, tisztelt képviselőtársaim, 2003-hoz képest egészen pontosan 214 százalékára. Ha megnézzük, hogy hány eljárásról van szó, és mennyi összesen az, amit a kormányzati szervek lefolytattak a 2005. évben, akkor azt lehet mondani, hogy minden harmadik pályázatot megtámadtak, és sok esetben, több esetben egyébként alaposnak is bizonyult az eljárás ezekkel a pályázatokkal kapcsolatban. Többek között ezért is mondjuk azt, hogy az elégtelen szintet sem éri el a kormány közbeszerzési politikája és mindaz, amit ebben az ügyben tesz.
A tartózkodási szavazatunkat tehát ez indokolta, és nem az, hogy bármilyen kifogásunk lenne a Közbeszerzések Tanácsával, a Közbeszerzések Döntőbizottságával és ezen szervek munkájával kapcsolatban.
Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Fidesz soraiból.)
