BALLA GYÖRGY
BALLA GYÖRGY
BALLA GYÖRGY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk lévő beszámoló, amely a Közbeszerzések Tanácsának előterjesztése, mindenképpen értékes anyag. Értékes, mert az előterjesztésben szereplő tényszámok és bizonyos esetekben a megállapítások pontos következtetések levonására adnak lehetőséget, következtetésekre egyfelől a Közbeszerzések Tanácsa és a Közbeszerzési Döntőbizottság munkájával kapcsolatban, melyet jónak ítélünk, de következtetésekre a kormány közbeszerzési filozófiájával, gazdaságpolitikájával kapcsolatban is, melyről kiderült, hogy nem éri el az elégtelen szintet sem.
Miért mondom mindezt, tisztelt képviselőtársaim? Azt hiszem, hogy mindenki számára nyilvánvaló, hogy nem mindegy, hogyan döntenek a pályázatokat kiírók, a pályázatokat elbírálók, a kormány, az önkormányzatok, közüzemi szolgáltató cégek annak a közel 1450 milliárd forintnak a sorsáról, amely a 2005-ös évben a közbeszerzések tárgyát tette ki. Nagyon nem mindegy, hogy a nyertesek jórészt magyar vállalkozások vagy külföldiek, kis- és közepes vállalkozások vagy multinacionális cégek, a nyertesek kiválasztásakor valódi verseny volt-e vagy csak színjáték.
Nem mindegy, hiszen pontosan tudhatjuk, hogy a hazai kis- és közepes vállalkozások járnak élen a munkahelyteremtésben, és a kormányfői kiutasító parancs ellenére mégiscsak Magyarországon maradtak, itt tevékenykednek, az esetleges haszonból itt fejlesztenének. Létkérdés tehát, hogy a közpénzek felhasználásakor valódi versenyhelyzetben sikeresen pályázhassanak, és ne csak a munkát meg a költségeket, hanem esetlegesen a hasznot is ők realizálhassák. És ezzel még nem kértünk sokat, tisztelt képviselőtársaim, nem azt kértük, hogy támogatást kapjanak, nem azt kértük, hogy verseny nélkül jussanak megrendeléshez, pusztán annyit javasolunk, hogy olyan versenyfeltételeket teremtsen a kormány, ahol ők is eséllyel indulhatnak.
Persze, lehet azt mondani, hogy egy multinacionális céggel szemben hogyan tudna sikerrel versenyezni egy hazai kisvállalkozás, lehet azt mondani, hogy egy Ferrarit sem tud leelőzni egyébként egy szériaautó. De gondoljunk bele, hogy biztosan így van-e. Mert önöknek igazuk lehet: ha a Forma-1-es pályán versenyez a Ferrari és egy szériaautó, ott bizony a szériaautónak nem sok esélye van. De mi van egy hegyi versenyen? Ott is biztos, hogy a Forma-1-es autó győz? Én azt gondolom, biztosan nem.
Éppen ezért hadd vitatkozzam az előttem szóló szocialista vezérszónok úrral: nemcsak az a kérdés, hogy a közbeszerzési törvény milyen versenykereteket teremt az országban, hanem legalább akkora kérdés, hogy azok, akik alkalmazzák a törvényt kiíróként, elbírálóként, milyen filozófia mentén gondolkoznak, hogyan használják az egyébként törvényben meglévő lehetőségeket. És az, hogy a kormány nem azt teszi, nem a hazai kis- és középvállalkozásoknak kedvez, ez érthetetlen? Szerintem nem - szerintem nem. És ha valaki mégsem érti, akkor azt javaslom - elnézést, képviselő úr -, hogy például kérdezze meg a “Strabag Demokraták Szövetségét”.
Nos, tisztelt képviselőtársaim, nézzük, mit is mond a beszámoló a versenyhelyzetről, a korrupcióról, a gazdaságitér-teremtésről, a közpénzek felhasználásáról. Az első megállapítás, hogy drasztikus mértékben csökkent a nyílt közbeszerzési eljárások száma, jelentős mértékben nőtt a hirdetmény nélküli, tárgyalásos és az egyszerűsített közbeszerzési eljárások száma. A helyzet, ha a darabszám vizsgálatán túl a volumen vizsgálatára is rámegyünk, rosszabb, hiszen akkor megállapíthatjuk, hogy ma már a nyílt közbeszerzési eljárások száma nem éri el az 50 százalékot sem. Önmagában persze nem jelenthető ki az, hogy a megváltozott törvényi szabályozás miatti arányeltolódás káros, nem mondható az, hogy maga a szabályozás ördögtől való.
Ha például az derülne ki, hogy a szabályozás változtatása olcsóbbá tette a beszerzéseket, ha netán az derülne ki, hogy átláthatóbbá, tisztábbá tette az eljárásokat, ha netán az derülne ki, hogy nagyobb eséllyel indulhatnak a hazai kis- és közepes vállalkozások, akkor ez még jó is lenne. A probléma mindösszesen az, hogy épp ennek az ellenkezője az igaz, ebből pedig világosan megállapítható, hogy a szabályozás megváltoztatása mindösszesen a kormány és a főváros céljait szolgálta, amely nem másról szól, mint hogy előnyben részesítsék a saját maguk által preferált, többnyire multinacionális vállalkozásokat.
Néhány példát hadd említsek, tisztelt képviselőtársaim, nagyon röviden. Motorvonattender - hosszasan, azt gondolom, nem kell róla beszélni. Ez volt az az eljárás, amit én már nem tudtam összeszámolni, hogy egyébként a Közbeszerzések Tanácsa hányszor utasított vissza, hányszor kellett újratárgyalni, míg végre sikerült mégiscsak annak a pályázónak nyernie, akit az elején is akartak.
Tisztelt Képviselőtársaim! Gondolom, önök is ismerik Gary Lineckernek egy mondását, amit egy angol-német mérkőzés után mondott, ahol az angolok nagyon jól játszottak, lényegesen jobban, mint a németek, vezettek is, a végén mégis vereséget szenvedtek. Na, ez után a mérkőzés után mondta ő azt, hogy a futball egy olyan játék, amit huszonketten játszanak, és végül mindig a németek nyernek.
Na, ebben a közbeszerzési eljárásban, tisztelt képviselőtársaim, méregdrága adóforintokon keresztül egy bohózatnak voltunk a részei, amely, azt gondolom, hogy párhuzamba állítható a Linecker-hasonlattal. Csak egy különbség van, és ez nem lényegtelen: azon a bizonyos angol-német mérkőzésen nem változtatták meg a pálya méretét egyébként a németek szája ízének megfelelően, nem gyakoroltak nyomást a játékvezetőkre, és a németeknek is be kellett tartani a játékszabályokat. Na, ez a különbség, tisztelt képviselőtársaim!
A Combinóról nem beszélnék hosszasan, ott már az sem volt lényeg, hogy működjön egyáltalán az, amit beszereznek, csak az volt a fontos, hogy az mégiscsak attól a cégtől kerüljön Magyarországra.
De tegyük föl a másik kérdést is, tisztelt képviselőtársaim: nőtt-e a kis- és közepes vállalkozások részesedése a közbeszerzési eljárásokban? Magyarul, tegyük fel azt a kérdést, hogy a magyar adófizetők forintjaiból megvalósított beruházásokból legalább több hazai kis- és közepes vállalkozás foglalkoztatása valósult-e meg. Nos, a válasz tényszerűen: nem. Mára, pontosabban a 2005-ös esztendőre, hiszen arról szól a beszámoló, a teljes volumen 41 százalékát érték csak el a kis- és közepes vállalkozások.
És, tisztelt képviselőtársaim, ne dugjuk a fejünket homokba: pontosan tudjuk, hogy az anyag - le is írták - hazai kis- és közepes vállalkozásnak minősíti mindazon vállalkozásokat, amelyeknek, mondjuk, székhelye van Magyarországon, a tulajdonosi körtől teljesen függetlenül. Magyarul: ha megvizsgáljuk, a számok mögé is nézünk, és nemcsak azt látjuk, ami le van írva, hanem pontosan ismerjük a folyamatokat is, akkor nyilvánvalóvá válik számunkra, hogy a mi adóforintjainkból kiírt közbeszerzési eljárásoknál a valójában magyar kis- és közepes vállalkozók mint nyertesek a 20 százalékot sem érik el. Ez katasztrofális, tisztelt képviselőtársaim! És azt gondolom, hogy ez nem lehet véletlen. Nem a törvény rossz, a jog alkalmazója.
És azt gondolom, hogy itt az alkalom, hogy arra is vesztegessünk néhány szót, hogy mi is zajlik egyébként valójában. A rendszeres, nem kirívó példa, gyakorlat Magyarországon: egy közbeszerzési eljárás kapcsán többen indulnak, nyer a nagyobb, nyer az erősebb, nyer az, akinek, mondjuk, a kormány szándékai szerint nyernie kell. És utána valójában ő dolgozik? A beruházást ő valósítja meg? Egy fenét! Azokat fogadja meg alvállalkozóknak, akik egyébként a közbeszerzési eljárás kapcsán nem tudtak nyerni vagy azért, mert el sem mertek indulni, hiszen, mondjuk, megfenyegették őket, vagy azért, mert elindultak ugyan, de kizárták őket azért, mert nincsen referenciájuk. Zárójelben jegyzem meg: tizenöt éve végzik azt a munkát, mindig alvállalkozóként, és azért nem tudnak egy referenciát szerezni, mert referencia hiánya miatt mindig elvesztik a közbeszerzési eljáráson való részvételüket, ez zajlik az országban. Vagy kizárják őket azért, mert kirívóan alacsony az ár a győztes pályázóhoz képest. Aztán amikor a győztes pályázó a magas áron megnyeri a közbeszerzési eljárást, akkor természetesen ezen a kirívóan alacsony áron ő már foglalkoztatja alvállalkozóként a hazai kis- és középvállalkozót. Tehát csak a kormánynak meg a közüzemi cégeknek nem felel meg egyébként az a kirívóan alacsony ár, a fővállalkozónak, annak megfelel.
Az zajlik, tisztelt képviselőtársaim, hogy a fővállalkozó nagyon sok esetben egyszerűen a hasznot mindjárt az elején leveszi, utána a munkát és a költségeket szétteríti, és ezért gyakorlatilag sok esetben nem csinál semmit, mert még azt sem lehetne mondani, hogy ő legalább megfinanszírozza a beruházást. Hát nem, azt is az alvállalkozók teszik, többnyire hitelből, az alvállalkozókat szorongatják a bankok.
(13.00)
Egy késedelmes fizetés esetén az alvállalkozóknak kell újabb hiteleket felvenni, hogy ne jusson csődbe a cégük. Hallottak önök már, tisztelt képviselőtársaim, olyan fővállalkozóról, ha a megrendelő, a pályázat elbírálója késve fizetett - ugye, a kormány esetében ez néhányszor előfordult -, akkor ő pontosan fizetett volna az alvállalkozójának? Nem ez a magyar gyakorlat! Egyszerűen azt mondja, hogy elnézést kérek, még én sem kaptam meg, a pénzed majd megkapod akkor, ha én is megkapom. Eszébe nem jut, hogy legalább lefinanszírozza azt a beruházást, amit ő nyert meg. Én azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez nincsen így jól.
A hazai kis- és középvállalkozók a közbeszerzésekben úgy tudnak részt venni, hogy haszon nélkül dolgoznak éppen a létfenntartásért, jó, ha annyi pénzt kapnak a munkájukért, hogy kifizessék a dolgozóikat, az anyagköltséget, esetleg a gépek amortizációját, a haszon mindig a fővállalkozónál van. Na, ezért nem lehet a Gyurcsány-komány ideje alatt magyar vállalkozás fővállalkozó a saját hazájában.
Tisztelt Képviselőtársaim! Én azt javasolnám, ha lehet, egy kicsit kanyarodjunk vissza az elejére is. Feltettünk néhány kérdést, feltettük azt a kérdést, hogy a kormány politikája és a törvény változása javította-e a kisvállalkozások lehetőségeit. Most már tudjuk, hogy a válasz nem, hanem éppen fordítva, rontotta azt. Feltettük azt a kérdést is, hogy a kormány és a törvény változása javította-e a hazai kisvállalkozások lehetőségeit. Most már tudjuk, hogy a válasz nem, hanem éppen fordítva, rontotta azt. Végül feltettük azt a kérdést is, hogy javult-e közbeszerzések átláthatósága, csökkent-e a korrupció. Sajnos a válasz erre is az, hogy nem, éppen fordítva, az átláthatóság csökkent, a korrupció vagy annak kísérlete pedig nőtt.
Fényesen bizonyítja ezt a beszámoló, melyből kiderül, hogy drasztikusan megnőtt a jogorvoslati eljárások száma. És mielőtt bárki azt mondaná, hogy ez csak azért van, mert a vesztes úgyis megtámadja az eljárást, szóval, mielőtt ezt mondaná bárki, hadd idézzem a beszámoló egyik legfontosabb mondatát: “A jogorvoslati eljárások számának növekedéséhez hozzájárult az is, hogy a döntőbizottság elnöke hivatalból jelentős számú jogorvoslati eljárást kezdeményezett a hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos eljárásokkal kapcsolatban.” Köszönöm szépen, elnök asszony, hogy így végezte a munkáját, azt gondolom, ezzel tudott segíteni a magyar vállalkozásoknak. Gondolom, az mindenki számára nyilvánvaló, hogy ezek az eljáráskezdeményezések nem megalapozatlanok voltak - ezt egyébként az eredmények is bizonyítják -, döntő többségében megalapozottnak bizonyult az eljárások indítása, és sajnos meg kellett állapítani a jogsértést.
Nos, ezt követően, hogy látjuk, miből is alakult ki valójában a drasztikusan megnőtt eljárások száma, akkor tisztelt képviselőtársaimat még a következőre szeretném megkérni. Tehát ha tudjuk, hogy a jogorvoslati eljárások nagy számú növekedése a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárások alkalmazása miatt következett be, és ha tudjuk azt is, hogy ezen eljárások döntő része megállapította a jogsértést, akkor, képviselőtársaim, tegyék meg nekem, legyenek szívesek, lapozzák fel a beszámoló 12. számú tábláját, és nézzék meg, hogy ki is alkalmazta előszeretettel a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárást. Bizony egyértelmű, a kormány és a közszolgáltatók együttesen ezen eljárások 80 százalékát teszik ki. Nem véletlen tehát, hogy a kormány által kiírt pályázatok esetén majdnem minden harmadikkal szemben eljárás folyt.
Összegzésként, tisztelt képviselőtársaim, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség köszönetét fejezi ki a Közbeszerzések Tanácsának, és igent mond annak munkájára; köszönetét fejezi ki, és igent mond a Közbeszerzési Döntőbizottság nagyon nehéz, de alapos, példaértékű munkájára; igent mond a beszámoló tényszerűségére. De nemet mond a kisvállalkozások esélyeinek rombolására; nemet mond a valóban hazai vállalkozások ellehetetlenítésére; nemet mond arra, hogy magyar vállalkozók ne lehessenek fővállalkozók a saját hazájukban; és nemet mondunk a kormány közbeszerzési politikájára, nemet mondunk a kormány gazdaságpolitikájára.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz soraiból.)
