BALLA GYÖRGY
BALLA GYÖRGY
BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Remélem, hogy nem fogom kihasználni a 10 percet, néhány reflexiót szeretnék mindösszesen tenni az elhangzottakra, illetve egy-két történettel szeretném megismertetni tisztelt képviselőtársaimat.
Az első reagálásom Lakos képviselő úrnak szól, aki szerint én megbántottam mindenkit, aki közbeszerzési eljárást megnyert Magyarországon. Azt gondolom, akinek volt füle arra, amit mondtam, az világosan tudta, hogy nem a pályázat nyerteseiről beszéltem, hanem a pályázat kiíróiról, amikor a visszásságokat említettem. Mint ahogy azt is gondolom egyébként, hogy sohasem az a hibás, aki megnyer egy pályázatot, hanem az, hogyha valaki valakivel megnyereti a közbeszerzési eljárást és magát a pályázatot. Úgy gondoltam, ezt világosan sikerült a beszédemben érzékeltetni, de ha képviselő úr nem érzékelte pontosan, akkor most ezt szeretném leszögezni.
Sokan és sokféleképpen beszéltek tisztelt képviselőtársaim arról a problémáról, amit, úgy látom, mindenki érzékel, csak a megoldásban nem nagyon jutunk sohasem előre. Ez pedig a hazai vállalkozások szerepe. Itt nagyon gyorsan szeretném kiigazítani mindazokat, akik azt mondták, hogy 85 százalék a hazai részvétel a közbeszerzési eljárásokban. Ez tényszerűen nem igaz. Hiszen az anyag is leírja, hogy azokat tekinti csak külföldi vállalkozásoknak, akiknek nincs székhelye Magyarországon, és nem vizsgálja a vállalkozások tulajdoni viszonyait. Pontosan tudjuk, hogy ezeknek a győztes pályázatoknak körülbelül 80 százaléka az, ami külföldi tulajdonban lévő vállalat, és 20 százalékra tehető a valójában hazai kis- és közepes vállalkozások aránya, amelyek képesek nyerni. Még egyszer mondom, a saját adóforintjainkból 20 százaléknyi magyar vállalkozásnak tudunk munkát adni és 80 százaléknyi külföldi vállalkozásnak. Ez így nem helyes, de azt gondolom, ezt mindenki érzékelte.
Viszont volt a beszámolónak egy megállapítása, hogy többek között ez az arányeltolódás azért is következett be, mert jelentős módon koncentrálódtak a közbeszerzések, ezáltal nőtt az értékhatár, és többek között ezért sem tudtak a kis- és közepes vállalkozások a siker esélyével pályázni a feladat végrehajtására. Itt szeretném felhívni a kormány figyelmét arra, hogy változtasson a közbeszerzési politikáján. Többek között erről is beszéltem. Az indoklás mindig az, hogy így olcsóbb. Ez nem igaz. Olcsóbb maga az eljárás, de amikor egy közbeszerzésről, egy beruházásról beszélünk, annak csak egy kicsi része magának az eljárásnak a költsége, a nagyobb része mégiscsak az, amibe az egész beruházás vagy beszerzés kerül. Az egyáltalán nem biztos, hogy olcsóbb!
Tisztelt Képviselőtársaim! Gondoljanak arra, hogy valaki egy lakóházat épít, egy családi házat. Két utat lehet járni. A tehetősebbek általában azt választják, hogy megbíznak egy fővállalkozót, azt mondják, hogy körülbelül ilyen házat szeretnék, ő megcsináltatja a tervet, utána a tervet végigbeszélik, elfogadják, utána a fővállalkozó megszerzi a szükséges mesterembereket, beszerzi az anyagot, felépíti a házat, átadja a kulcsot, a megrendelő pedig értelemszerűen kifizeti a ház árát. Ez általában mindig drágább. És semmivel sem jobb minőségű, mint ha valaki saját maga választja ki a tervezőjét, saját maga keresi meg a kőművesét, a burkolóját, a vízvezeték-szerelőt, az ácsot, mindenkinek elmondja, hogy mikor veheti át a munkaterületet, mindenkit megpróbál ellenőrizni. Lényegesen olcsóbban lehet így építkezni, a minőségben semmi különbség nincs, és bizony a kisebbek is munkához tudnak jutni. Ha ezt egy magánember tudja, hogy így a jobb, akkor egy kormány miért nem tudja?
Tisztelt Képviselőtársaim! Arról is hadd mondjak egy példát, név nélkül természetesen, de ettől a történet még igaz, hogy hogyan és milyen módon lehet visszaélni az erőfölénnyel a hazai versenyek tekintetében. Képzeljenek el egy Magyarországon közepes méretűnek számító építőipari vállalkozást, hazai vállalkozást, amely körülbelül 200 embert foglalkoztat. Egyszer elkövette azt a hibát, hogy közbeszerzési eljárásban egy nagy multinacionális céggel szemben indult. Nem nyert ugyan, de elindult. A következő alkalommal, amikor ugyanez a multinacionális cég nyert, akkor alvállalkozónak felfogadta az általam említett magyar közepes vállalkozást. Egy többmilliárdos beruházásról volt szó, amit teljes egészében megfinanszíroznia a magyar vállalkozásnak kellett, értelemszerűen hitelből, mi másból.
Elkészült a munka, kifizetés helyett pedig a nagy multinacionális cég a következőt mondta: minőségi kifogásokra való tekintettel több száz millió forinttal kevesebbet akar kifizetni. És ott állt a magyar közepes vállalkozás, hogy akkor most mit csináljak. Ha elfogadom ezt az összeget, nyilvánvalóan csődbe megyek, mert kevesebb, mint amibe nekem került. Ha elkezdek pereskedni, több évig tart, a bank nem lesz türelmes, nyilvánvalóan csődbe megyek. Ez is történt. Csődbe ment ez a cég is, csődbe mentek az alvállalkozói is, mind hazai kisvállalkozók. Értelemszerűen a multinacionális cég nem ment csődbe, sőt még nagyobb hasznot tudott realizálni, mert végül is kénytelen volt elfogadni a magyar vállalkozás az olcsóbb összeget, hogy legalább valamennyire mozogni tudjon. Tehát magyar cégek sorozata ment csődbe, ez a multinacionális vállalat pedig folyamatosan sikerrel pályázik állami megrendelésekre.
Azt gondolom, ez így nincs jól, tisztelt képviselőtársaim. Mindannyiunk közös érdeke lenne, hogy ebben az ügyben tegyünk valamit. Ilyen és ehhez hasonló történetekről beszéltem, amikor, azt gondolom, jogosan vetettem fel a visszásság kérdését. Teljesen igaza van mindenkinek, aki azt mondta, hogy ezzel a törvény nem tud mit kezdeni. A törvény rendben van. Ez bűncselekmény, de mégsem sikerül megfogni. Itt a jog alkalmazójának, a pályázatok kiírójának, elbírálójának, lebonyolítójának is nagyon komoly szerepe van. Nem hiszek abban, hogy a törvényi változtatások az ilyen visszásságokat ki tudják szűrni. De kizárt dolognak tartom, hogy ha Németországban fordul elő az az eset, amit mondtam, az a cég bármikor is a német kormánytól megrendelést kapna. Kizárt dolognak tartom. Pedig ott is hasonló törvények alapján dolgoznak.
Köszönöm szépen.
