BERÉNYI LAJOS
BERÉNYI LAJOS
BERÉNYI LAJOS, a Közbeszerzések Tanácsának elnöke: Elnézést kérek, de néhány kérdésre reagálnom kell.
Mindenekelőtt szeretném megköszönni az észrevételeket. Akkor is, ha viszonylag kis létszámban voltunk jelen, nagyszámú hozzászólás volt. Azt tudom ígérni a Közbeszerzések Tanácsa nevében, hogy minden észrevételt, ami elhangzott, gondosan megvizsgálunk, és azokat, amelyek ezek közül ránk vonatkoznak, igyekszünk hasznosítani a következő időszakban. Nem hiszem, hogy az egész vitára mód lenne most visszatérni, de egy-két kérdésre szeretnék reagálni.
Az egyik a törvény és a közbeszerzés jogszabályozása. Amikor az Európai Unióba beléptünk, tudomásul vettük, hogy az Európai Unió közbeszerzési irányelveit magunkra nézve kötelezőnek elfogadjuk. A 2004-es törvény, amikor harmonizálni kellett az európai uniós jogszabályokhoz, az európai uniós érvényes irányelveket és határozatokat teljes egészében el kellett fogadja. Ezekben vannak alapelvek - ilyen az esélyegyenlőség biztosítása, az egyenlő bánásmód biztosítása és így tovább -, és vannak részletes irányelvek. Azok a problémák, amelyekről beszéltünk, nemcsak Magyarországon lelhetők fel, hanem azokban az európai uniós országokban is, ahol nem tíz éve gyakorolják a közbeszerzést, hanem már több évtizede. S ha megfigyeljük az Európai Unióban a közbeszerzési szabályok alakulását, éppen ezek miatt a problémák miatt évről évre szigorúbb szabályokat alkalmaztak. Van, ahol egyszerűen határozat van. Az, hogy milyen eljárási fajták vannak, hogy mik az európai uniós értékhatárok, és hogy közzé kell tenni az Európai Unió hivatalos lapjában a közbeszerzési hirdetményeket, ezek határozatok, és ezektől nem lehet, nem is tudunk eltérni.
Az új irányelvek, amelyeket a január 15-én életbe lépett módosított törvény tartalmaz, felvetik azt a kérdést - s erről az Európai Unióban is vita folyik -, hogy ezeket a most már nagyon merev szabályokat hogyan és mi módon lehetne egyszerűsíteni, hogyan lehetne modernizálni, új eljárási formákat bevezetni, például a versenypárbeszéd intézményét, az elektronikus közbeszerzést és így tovább. Olyan típusú viták tehát, mint hogy például a zöld közbeszerzéseknek hogyan lehetne előnyt biztosítani, folynak az Európai Unió különböző fórumain, csak hát ők nem igazán gyorsan döntenek bizonyos kérdésekben, és az ilyen viták akár évekig is elhúzódhatnak. Egyébként napirenden van a jogorvoslati irányelvek felülvizsgálata is az Európai Unióban, s valószínű, hogy csak majd egy-két év múlva fogadják el ezeket.
Mint említettem, különös tekintettel az európai uniós források bevonására és az ezzel kapcsolatos jogbiztonság elfogadására, nagyon nem lenne szerencsés, ha egy teljesen új közbeszerzési törvény kidolgozásának kezdene neki bárki is, tudniillik az a közbeszerzési törvény a jelenlegi irányelvek alapján 90 százalékban ugyanaz lenne, mint a mostani, és legfeljebb a kis értékű, tehát nem az európai uniós értékhatár feletti beszerzésekre, plusz az adminisztratív kötelezettségek csökkentésére tartalmazhatna lényeges változásokat.
(14.00)
Ami nem azt jelenti, hogy nem lehetne azzal egyetérteni, hogy amikor ez lehetséges és kell, akkor korrekciókat természetesen kell alkalmazni. Nekem is az a véleményem, hogy a körbetartozásokkal kapcsolatos jogszabályi változtatás indokolt, még akkor is, ha nagyon nehéz a formáját megtalálni, hogy hogyan lehet ennek a technikáját érvényesíteni. Maga az elv azonban, hogy az alvállalkozó ugyanolyan jogokkal rendelkezzen, mint a fővállalkozó, egyértelműen helyes, tehát ilyen típusú változások lehetségesek a közbeszerzési törvényben, de az egész törvénynek az újratárgyalása véleményem szerint, sokkal több hátrányt jelentene, mint előnyt a jelenlegi időszakban.
Hiszen a következő időszakban az a kérdés tulajdonképpen, hogy a közbeszerzési irányelveket, a közbeszerzési törvény elveit hogyan lehet jobban, pontosabban érvényesíteni az európai uniós források felhasználásánál. Az európai uniós felhasználásoknál kötelező a közbeszerzési törvény alkalmazása bizonyos értékhatár fölött, és ha a támogatási rész, a hazai és az uniós támogatás együtt az 50 százalékot meghaladja. Ezekben az esetekben nemcsak arról van szó, hogy a Közbeszerzési Döntőbizottságnál jogorvoslatot lehet kezdeményezni, hanem az Európai Bizottságnál is jogorvoslatot lehet kezdeményezni, és amennyiben a vitát nem lehet lezárni, akkor az Európai Bíróságig elmehetnek jogvitás esetek, mint ahogy nagyon sok esetben elmennek. Szerencsére Magyarország esetében még ilyen példa nem volt, hogy az Európai Bíróságnak kellett volna állást foglalnia, remélem, hogy mostanában nem is lesz, de ez egy nagyon fontos kérdés.
A kis- és középvállalatok ügye: ezzel a Közbeszerzések Tanácsa nagyon sokat foglalkozik, ajánlásokat adunk ki, útmutatókat adunk ki, tájékoztatókat adunk ki, de a Közbeszerzések Tanácsa titkárságánál - ahogy a beszámolóban is jeleztük - százával jelennek meg konkrét kérdések a kis- és középvállalatok, a helyi önkormányzatok részéről, hogy hogyan lehet eligazodni. Mi a magunk eszközeivel igyekszünk az ő boldogulásukat elősegíteni.
A számokat illetően természetesen különböző következtetéseket lehet levonni. Tény az, és a beszámoló azt tartalmazza, hogy a nemzeti értékhatár feletti és az európai uniós értékhatár feletti beszerzéseknél azok a számok, amelyek a beszámolóban szerepelnek: darabszámban 67 százalékát nyerték el, ez mértékben 41 százalékot tett ki. Az egyszerű közbeszerzési eljárásoknál, az a bizonyos 25 ezer darab, ami körülbelül 150 milliárd forintot tett ki 2005-ben, ott a 99 százalékát kis- és középvállalatok nyerik el nyilvánvalóan.
Külön kérdés az alvállalkozók kérdése. Az alvállalkozókkal kapcsolatosan sajnos a közbeszerzési törvény nemcsak nálunk, hanem másutt is csak odáig tud elmenni, hogy a 10 százalék feletti alvállalkozókat szabályozza a közbeszerzési törvény, ami az alatt van, az tulajdonképpen a polgári törvénykönyvre tartozik. Tehát most ez egy fontos szempont lenne, ha a közbeszerzési törvényben, ebben a körbetartozásügyben az alvállalkozói problematikát, beleértve a kifizetéseket úgy meg lehetne valósítani, hogy a különböző törvények egymással összhangban legyenek.
Messze egyetértek azokkal a javaslatokkal is, amelyeket több képviselő úr is felvetett, hogy a közbeszerzési törvény és a különböző szakmai törvények vagy jogszabályok között a jelenleginél jobb összhangot kell biztosítani, és ez vonatkozik a kis- és középvállalatok ügyére is. Nyilvánvaló, hogy a közbeszerzési törvénybe azt nem lehet beleírni, hogy a hazai vállalatok vagy a kis- és középvállalatok preferenciát élveznek; ezt tíz évig megtehettük, tíz évig erre volt egy nemzetközi megállapodásunk. 2004 óta ezt a közbeszerzési törvényben nem lehet deklarálni, de ez nem azt jelenti, hogy a különböző szakmai törvények és jogszabályok a hazai vállalatokat vagy a kis- és középvállalatokat nem hoznák jobb helyzetbe. Elég csak olyan előírásokat meghatározni - de ezt részben a közbeszerzési pályázatoknál is meg lehet tenni -, hogy magyar nyelven kell benyújtani a pályázatokat, különböző helyi ismeretek szükségesek, és ott már a magyar vállalatok előnyben vannak. Tehát sok minden lehetőség van, és ez elvezethet oda, hogy a közbeszerzési rendszer önmagában is képes javítani a pozíciójukat, de azt világosan látni kell, hogy egy bármilyen közbeszerzési szabályozás nem tudja eldönteni azt, hogy egy kis- és középvállalat vagy hazai vállalat versenyképes vagy nem versenyképes, mert a hazai piacon is meg a külföldi piacon is alapvetően azért a versenyképesség dönt.
Most természetesen én elfogadom azt, hogy kiírásoknál, pályázatok elbírálásánál mindig lehet kiskapukat találni, de azért annál tovább elmenni már, hogy Magyarországon a hirdetmények jogi ellenőrzése is megtörténik nálunk - tehát egy durva jogsértő pályázati felhívás ezért nem tud megjelenni. A pályázatok értékelésénél alapvető szempont, hogy ami a pályázati felhívásban megjelenik a súlyozáson keresztül az értékelési szempontig - egyrészt a tárgyi, másrészt a személyi, harmadrészt a jogszabályi előírások -, értékelni csak aszerint lehet. Ha valaki közben változtat, akkor eleve kitette magát annak, hogy jogorvoslati eljárás lesz a következménye annak, ha nem tartotta be a szabályokat.
Itt térnék ki arra is, hogy egyes eljárási formáknak az aránya uniós határozat volt - és ezzel kapcsolatosan 2005-ben is -, még akkor a versenypárbeszéd intézménye nem volt. Az európai uniós irányelveknek megfelelően a magyar törvény tartalmazott nyílt eljárást, meghívásos eljárást, egyszerűsített eljárást, tárgyalásos eljárást, aminek két fajtája van: hirdetménnyel induló, ami nyilvános, és a hirdetmény nélküli, ahol ez a bizonyos kontroll a döntőbizottság elnöke részére biztosítva van, és a pályázati felhívás nem jelenik meg a Közbeszerzési Értesítőben. Nos, ezeket a különböző formákat lehetett alkalmazni.
Most ami az egyszerűsített és az egyszerű eljárást illeti, az nem ugyanaz a kategória. Az egyszerűsített eljárásnál az európai uniós irányelveknek megfelelően a törvény mellékletében fel van sorolva, hogy bizonyos olyan ágazatokra vonatkozik, amelyeknél a közbeszerzési törvény általános követelményei lazábban érvényesíthetők - vendéglátóipar, kulturális szolgáltatások s a többi. Az egyszerű eljárás értékhatárhoz kötött, alapvetően rajtunk múlik az, hogy itt hogyan húzzuk meg a határokat. 2005-ben ezek nagyon szigorú határok voltak, mert az áruvásárlásoknál és a szolgáltatásoknál kétmillió forint, a beruházásoknál tízmillió. Az elhangzott kritikákra, többek között itt a Házban elhangzott kritikákra tekintettel is a tanács is ezzel egyetértett, erre az évre ezeket az értékhatárokat emeltük, mert azok az alacsony értékhatárok egyszerűen megakadályozták azt, hogy bizonyos alacsony értékű vásárlásokat végre lehessen hajtani.
(14.10)
Ami a tevékenységünkkel kapcsolatos tanácsokat illeti, természetesen azokat igyekszünk hasznosítani, ajánlásokat, tájékoztatókat kiadni a továbbiakban is.
A korrupcióval kapcsolatosan mi a tanácsban is folytattunk vitát, hogy különböző fölkérésekkel, esetleg a jelenleginél is jobban megpróbálni fölmérni, hogy mi a tényleges helyzet a közbeszerzések területén, mert a ténylegesen föltárt helyzet, már amit az igazságszolgáltatás területén föltártak, és amiről beszélnek, az köszönő viszonyban sincs egymással. Most valószínű, hogy valahol a kettő között van az igazi határ, de nagyon nem hiszem, hogy azt bárki minősíteni tudná, hogy pontosan hány százalék esetében áll fönn a korrupció veszélye, ami természetesen nem oldható meg csak a közbeszerzések területén, ahogy ezt a beszámoló is tartalmazza. De igyekszünk tanulmányokkal ezt biztosítani.
A Közbeszerzések Tanácsa kezében egyetlen olyan eszköz van, minthogy nagyon szigorú vizsgálat van, amikor jogorvoslatra kerül sor, azok a jogsértési esetek, amelyek oda kerülnek, ott, azt hiszem, jóval kisebb a korrupció esélye, ott se zárható ki természetesen, de a Közbeszerzések Tanácsának tulajdonképpen ez az egyetlen eszköze, amikor a jogsértések a döntőbizottsághoz kerülnek.
Az egész beszámolóval kapcsolatosan azt szeretném elmondani, hogy a tanács beszámolója azért eltér egy minisztériumi vagy egy legfőbb ügyészi, vagy nem tudom, más beszámolóktól, mert a tanács egy 19 tagú testület, ahol a törvény pontosan meghatározza, hogy kik delegálnak tagokat, és hatot delegálhatnak a közérdek képviselői, hatot az ajánlatkérők és hatot az ajánlattevők. Tehát a tanácsban ott ülnek a munkaadók, a Gyáriparosok Szövetsége, a Vállalkozók Országos Szövetsége, a különböző kamarák, önkormányzatok képviselői, és amikor egy ilyen beszámolót véglegesítünk és előkészítünk, akkor nagyon különböző vélemények csapnak össze, és ezért lehetséges az, hogy egyes kérdésekben - volt olyan hozzászólás, azt hiszem, Lakos képviselő úr részéről - talán nem egyértelmű a megfogalmazás. Nyilvánvaló, hogy a különböző véleményeket igyekszünk egységesíteni, de szeretnénk minden ilyen beszámolóban a különböző véleményeket megjeleníteni.
Hölgyeim és Uraim! Még egyszer köszönöm az észrevételeket. (Taps.)
