DR. VAS JÁNOS
DR. VAS JÁNOS
DR. VAS JÁNOS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Hölgyek és Urak! Volt szerencsém több alkalommal elolvasni ezt a beszámolót, és végighallgatva Berényi Lajos elnök úr és képviselőtársaim beszámolóit, nagyon érdekesnek tartom, hogy az előttem elhangzott beszámolók is mind ugyanazokat a problémaköröket emelték ki, amit én most ugyanúgy meg fogok ismételni, és szeretnék hangsúlyozni. Ez pedig véleményem szerint egyet jelent, hogy ez a beszámoló egy nagyon jól sikerült anyag. Plasztikusan szemlélteti azokat a problémaköröket, amelyeket a közbeszerzési törvény és az abban dolgozó emberek az átláthatóság és a korrupciómentesség miatt legfontosabbnak tartanak.
A beszámolót áttekintve meg kell állapítanom, hogy ez egy nagyon jól szerkesztett, jó elrendezésű beszámoló, és nagyon köszönöm, hogy a hátul található diagramok és táblázatok segítségével megkönnyítette az eligazodást a számokban azoknak - mint például nekem is -, akik ezen a területen nem igazán vannak otthon.
A most megtárgyalásra kerülő beszámoló a Közbeszerzések Tanácsa által teljes mértékben megfelel a 2003. évi CXXIX. törvény szellemiségének és elvárásainak, és - engedjék meg, de ismételni fogom az előttem elhangzottakat - különösen hangsúlyozni szeretném a 2005. év jelentőségét, hiszen az új, 2003-as közbeszerzési törvény alkalmazásának ez volt az első teljes éve, amikor a tanácsnak lehetősége nyílt, hogy jogalkotási szempontból is értékelje ezt az évet.
Elnök úr említette, hogy a 2005. év objektív vizsgálatát nehezítette, hogy az európai uniós csatlakozásunk következtében folyamatosan igazodnunk kell az Európai Unió új irányelveihez, és ezt tovább nehezíti, hogy az eljárásban szereplőknek folyamatosan változó jogszabályi anyagnak kell megfelelni, és nyilvánvalóan azok a hibák, amelyek ebben a megállapításban találhatók, és nem korrupcióra vagy egyéb szándékosságra utalnak, nyilvánvalóan ebből a folyamatos fejlődésből, illetve az idő hiányából eredően vezethetők le.
Támogatandó a tanácsnak az a törekvése, hogy a jogbiztonság érvényesítése érdekében a joganyag állandósuljon, elősegítve ezzel a stabil jogalkotási gyakorlat kialakulását, s közben a közbeszerzési szabályozórendszer alapvető célkitűzései ne változzanak, így a közpénzek átláthatóságának, felhasználásának biztosítása legyen a legfontosabb. Az új közösségi irányelvek elfogadása, az átláthatóság és a nyilvánosság követelménye mellett az előttem felszólalók is kiemelték, hogy az egyszerűsítést a közérthetőbbé tétel és a rugalmasság jegyében kellene megfogalmazni; és utalnék az elektronikus közbeszerzésnek a tanulmányban említett jelentőségére. Érdeklődéssel olvastam, bár meg kell mondanom, a magyar közéletet, illetve a magyar vállalkozói szférát tekintve úgy gondolom, hogy ez jelen pillanatban még kicsit “osztályidegennek” tekinthető.
Ugyanakkor a Magyar Demokrata Fórum egyetért a tanács azon megállapításával is, hogy a ’95-ben elfogadott, és azóta többször módosított, folyamatosan egyre szigorodó közbeszerzési törvény további szigorítására nincs szükség. Tettük ezt a megállapítást azért, mert nem vagyunk meggyőződve arról, hogy a szigorodásból, a további szigorításból eredendő bürokratikus eljárások tovább növelnék azt, hogy visszaszorulna a korrupció, és még inkább ki tudnánk szűrni azokat a zavaró tényezőket az eljárás során, amelyek arra irányulnak, hogy, mondjuk, egy nyílt pályázatot valamilyen formában megpróbálnak letéríteni pályájáról, és próbálják valamilyen irányban módosítani.
Sajnálatos, hogy az elmúlt évek tapasztalatai - helyesebben mondva: becslései - mutatták, hogy a közbeszerzési eljárások döntő többségében szerepet játszott a korrupció, és beleértjük ebbe az ellenszolgáltatás nélküli szívességek tételét is, amikor azt mondjuk, hogy az eljárások elején már eleve el volt döntve, hogy az eljárásnak ki lesz a nyertese, de valójában valódi ellenszolgáltatás, pénzmozgás vagy egyéb szívesség nem következett be.
Hogy mennyire égető problémával van dolgunk, hadd idézzem a Gallup 2000. évi felmérését, ahol a vállalati vezetők körében végeztek kutatásokat, és a vállalati vezetők 53 százaléka az állami megrendeléseket és a közbeszerzéseket tartották a korrupció legfőbb forrásának. A megkérdezett vezetők egyharmada válaszolta azt, hogy a korrupció a munkáját nagyon súlyosan, míg további egyharmada azt mondta, hogy a vállalati munkájukat kisebb mértékben befolyásolja. E jelenség összetettségét és bonyolultságát mi sem mutatja jobban, mint az, hogy az előttünk álló jelentés még megbecsülni sem tudja - igaz, legyünk őszinték, nem is feladata - a korrupció mértékét.
Ugyanakkor a jelentés nem titkolja, hogy bár a közbeszerzési szabályozásunk már egy évtizedes múltra tekint vissza, az eljárások szabályos lefolytatásába vezetett bizalom így is mind a köz-, mind az ajánlattevők részéről sok esetben hiányzik. Ezt támasztják alá a közbeszerzési döntőbizottságok tapasztalatai is, sokszor maguk a vállalkozók - mint ahogyan a jelentés is megállapítja - azért fordulnak közbeszerzési döntőbizottsághoz, mert szeretnének maguk mögött tudni egy olyan pártatlan szervezetet, amely meggyőzi őket arról, hogy ez az eljárás tisztességes volt, és valóban azok a piaci szabályok érvényesültek, amelyeknek ilyen eljárásban érvényesülniük kell.
Folyamatosan nőtt a jogorvoslatok száma is, és a 2004-es adatokhoz képest 26 százalékos növekedést mutatott, összesen 1091, amelyből 258-at hivatalból kellett kezdeményezni. Sajnálatos, hogy a központi költségvetési szervek ellen indult jogorvoslati eljárások száma 23 százalékos növekedést mutat, ezt rendkívül aggasztónak tartjuk.
(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
A jogorvoslati eljárásokon belül összesen 452 esetben került sor jogsértés megállapítására, amely az összes jogorvoslati eljárás 41,4 százalékát jelenti. Elmondható, hogy ez már nem eredhet a véletlenből, mint ahogyan az előző képviselőtársam említette: a versenytársak megengedhetetlen piaci trükkökkel próbálnak kiszorítani egyéb versenyzőket az eljárásból. Természetesen nem állítom, hogy mindegyik összefüggésben lenne a korrupcióval, de a hazai vállalkozók rossz tapasztalata és bizalmatlansága főleg akkor, amikor pénzügyekben tévednek, nem növeli a közbeszerzési eljárások szabályosságába vetett bizalmat. Ezért a Magyar Demokrata Fórum ismét javasolja, hogy hozzuk létre a tiszta kezek hivatalát, amely állandó testületként bástyája lehetne a hazai közélet tisztaságának, különösen akkor, amikor életünk egyéb területein is egyre mélyebbre süllyed a közbizalom.
Mindenképp szót szeretnék ejteni egy másik kihívásról, mely véleményem szerint a beszámoló egyik nagyon fontos megállapítása, amelyről még nagyon kevés tapasztalat áll rendelkezésre, és úgy gondolom, az elkövetkezendő évek legkomolyabb kihívását fogja eredményezni a hazai közbeszerzési piacon induló pályázóknak. Ez pedig a közbeszerzési piacunk - ha lehet így fogalmazni - megnyílása a külföldi székhelyű ajánlattevők előtt. Az Unióba történő csatlakozásunkkal az egységes belső piac követelményeivel összhangban az áruk és szolgáltatások, valamint a cégek alkalmazásának preferenciája megszűnt, és ez különösen fontos, ha figyelembe vesszük a hazai vállalkozások tőkeszegénységét, mely olyan méreteket öltött, hogy a hazai nagyvállalkozókon kívül a kis- és középvállalkozások nagyon örülnek, ha a piaci részesedésüket meg tudják tartani, nemhogy a külföldi piacra próbáljanak kilépni.
(13.30)
Különösen megszívlelendő a számok tükrében is, hogy 3782 eljárásból 991 volt az uniós értékhatár feletti eljárás, mintegy 1015 milliárd forint értékben, és a 2005-ös évben 95 eljárást nyertek meg külföldi székhelyű ajánlattevők, amely során ugyan a nyertesek mindössze 2,5 százaléknak, azonban az elnyert pályázati forrás 15 százaléknak felel meg. Itt szeretnék utalni megint a jelentésre, ami úgy számolt, hogy azokat tekintette hazai vállalkozóknak, akiknek Magyarországon bejegyzett székhelyük van. Tudjuk, hogy Magyarországon nagyon sok vállalkozásnak jelentős külföldi tulajdonú társtulajdonosai vannak.
Ezért a Magyar Demokrata Fórum egyetért a tanácsnak azon észrevételével és javaslatával, hogy képzéssel és oktatással kell segíteni a hazai vállalkozókat az európai uniós piacra jutásban. Itt azonban fölhívnánk a kormányzat figyelmét, hogy mindenképpen ezekre a célokra kormányzati forrást kellene rendelni. A jelentés többi részével, a Közbeszerzések Tanácsának egyéb feladataival összefüggésben - ilyen a jogszabályok alkalmazása és a folyamatos jogszabályi környezet figyelemmel kísérése, a Közbeszerzési Értesítőnek a heti három alkalommal történő szerkesztése, közbeszerzési tárgyú képzések, a minősített tanácsadók, békéltetők, ajánlattevők névjegyzékének és egyéb feladatoknak végzésével kapcsolatos - észrevételünk nincs.
Még egyszer gratulálni szeretnénk elnök úrnak és kollégáinak, hogy a szürke hétköznapokon egy folyamatosan rendkívül magas színvonalú munkával hozzájárultak ahhoz, hogy Magyarországon a jogbiztonság és a közbizalom fönnmaradhasson a 2005-ös évben is.
Köszönöm szépen.
