LAKOS IMRE
LAKOS IMRE
LAKOS IMRE, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Miközben hallgattam Balla képviselőtársam vezérszónoki hozzászólalását, volt bennem némi kis zavar a műfaji problémát illetően, hiszen többször elolvastam közben a napirend címét: “Beszámoló a Közbeszerzések Tanácsának a közbeszerzések tisztaságával és átláthatóságával kapcsolatos tapasztalatairól” és a saját munkájáról szóló beszámolójáról szóló napirendi pontot tárgyaljuk most. Ebben a nagyívű hozzászólásban pedig már a kormány közbeszerzési filozófiájáról, gazdaságfilozófiájáról hallgattunk azonnali értékítéletet, sőt egyes homályos célzásokból és egyes burkolt rágalmakból pedig konkrét ügyekben is már rögtönítélő bíróságként viselkedett a képviselő úr, és gyakorlatilag mindenki bűnös, aki él és mozog, és nyert már ebben az országban bármilyen közbeszerzést.
Azt gondolom, hogy ebben a műfajban nem kívánok vitatkozni, nem is kívánok többet reagálni erre a hozzászólásra, azért tettem meg az elején, hogy később ne térítsen el a mondanivalóm szándékától az, hogy reagáljak erre a hozzászólásra. Én ebben a stílusban, ebben a műfajban nem igazán tudok vitatkozni, tehát ez tőlem annyira távol áll, hogy valaki vegye azt a bátorságot, hogy parlamenti képviselőként, egy frakció vezérszónokaként úgy mondjon értékítéletet a gazdaság szereplőiről, beleértve ebbe bárkit szinte, akinek bármilyen köze van valamilyen közbeszerzési nyeréshez, hogy azonnal azt bűnösnek is kiáltja ki, és szórja itt a vélt, valós, burkolt, álcázott rágalmakat és gyanúsítgatásokat. Azt gondolom, hogy az ilyen stílusnak nincs helye a magyar parlamentben.
De térjünk vissza a napirendre! A napirendi pont a közbeszerzési törvény 379. §-ának kíván megfelelni, ami arról szól, hogy a tisztaság, átláthatóság és maga a tevékenység beszámolója, elemzése. Megállapíthatjuk, hogy az elmúlt időszak, amiről a beszámoló szól, nem volt egy könnyű időszak, fokozott kihívásokkal kellett szembenézni a Közbeszerzések Tanácsának, hiszen a 2003. évi Kbt. alkalmazásának első teljes éve volt, amiről beszélünk, és a 2004. májusi hatálybalépést követően is tucatnyi módosítás volt, valamint - ahogy a beszámoló is írja, és nem tekinthetünk el ettől - a 2005. év során már az újabb átfogó módosítások előkészítése zajlott. Tehát ebben a jogszabályi környezetben és ebben az elég nehezen alkalmazható jogszabályi környezetben kellett végezni azt a tevékenységet, amely, itt előrebocsátom, megítélésünk szerint is egy jól végzett tevékenység volt, és a Közbeszerzések Tanácsa e fokozott kihívásokkal szembenézett, és azoknak meg is felelt.
Milyen igényt lehet megfogalmazni egy ilyen beszámolóban és ebben a tevékenységben? Azt gondolom, hogy néhány fontos fogalommal mint igénymegfogalmazással találkozhatunk. Az első a nyilvánosság és az átláthatóság, de legalább ilyen fontos igény, ami megjelenik ebben a tevékenységben, az alkalmazhatóság és a rugalmasság is. A harmadik, amit megfogalmazhatunk, a korrupció visszaszorítása és a korrupciós jelenségek kezelése. Tehát ebben az igénykörben, ha nézzük a tevékenységet, akkor egyet kell értenünk azzal a megállapítással, ami az anyagban is szerepel, hogy az átláthatóság és nyilvánosság érdekében végtelenségig nem lehet elmenni a további szigorításokkal, mert az akkor ütközik az alkalmazhatóság és a rugalmasság, a hatékonyság megfogalmazott igényével.
Tehát meg kell találni azt az egészséges egyensúlyt ebben a jogszabályi rendszerben, amely egyértelműen biztosítja az átláthatóságot, a nyilvánosságot, de ugyanakkor biztosítja ennek a jogszabályi rendszernek az alkalmazhatóságát, a rugalmasságát és az egész működés hatékonyságát is. Éppen ezért indokolt - és itt egyetértek az MSZP vezérszónokával is -, hogy törekedjünk arra, hogy az a joganyag, amely ezt a jogszabályi környezetet megteremti, állandósuljon, tehát lehet egy kiszámítható, állandósuló joganyag, amivel a gazdaság szereplői tudnak bánni, tudnak találkozni, és ez az állandósuló joganyag legyen áttekinthető és a lehetőségekhez képest a legegyszerűbb, a legjobban alkalmazható.
(13.10)
Indokoltnak tartom minden egyes módosításnál azt, ami ezekben a beszámolókban is megjelenik, de ezeknek a beszámolóknak fontos következménye kellene hogy legyen, hogy az elmúlt évek tapasztalatai - most kifejezetten a 2005-ös, de az ezt megelőző évek tapasztalatai is - elemezhetők legyenek, kötelező is elemezni ezeket a tapasztalatokat, és be kell építeni a jogszabályok módosításába. Tehát azt gondolom, hogy összességében azért az elsődleges célnak mégiscsak annak kell lenni, hogy egy közbeszerzési rendszer, amely valóban a magyar gazdaság szereplőinek túlnyomó többségét érinti, és amely itt a számokból kiderül, hogy több mint 1300 milliárdnyi vállalkozást, vállalást mozgat, ez a közbeszerzési rendszer azért hatékonyan tudjon működni. Tehát a hatékony működésének a feltételrendszerét meg kell teremteni, és ehhez kapcsolódik minden olyan előbb általam megfogalmazott igény, amelyeket már felsoroltam.
Elismerem, hogy ez egy hihetetlenül nehéz feladat, egy ilyen egyensúlyteremtésre való törekvés. Egy halvány kritikát hadd fogalmazzak meg, ami inkább nem is annyira kritika, inkább kérés a Közbeszerzések Tanácsa felé. Ebben a jogszabályi “dzsungelben” azért sokkal nagyobb igény van szerintem azokra az ajánlásokra, azokra az iránymutatásokra, amelyre a Közbeszerzések Tanácsának lehetősége van. Persze élnek ezzel, köszönettel, és nagyon sokan használják is ezeket, de lehet, hogy érdemes megfontolni azt, hogy talán ebben még aktívabban, még hangsúlyosabban kell odatennie magát a Közbeszerzések Tanácsának, hogy eligazítsa a szereplőket ebben a rendszerben. Én több ajánlást, több iránymutatást várnék el.
Térjünk ki egy pillanatra, nyilván a beszámoló minden elemére nem lehet, de egyes hangsúlyos részekre; a Fidesz vezérszónokának is a fő mondanivalója a hazai kis- és középvállalkozások gondolatköre között mozgott, ami mindannyiunk számára fontos. Én messze elzárkózom egy olyanfajta gondolatvilágtól, ami kisajátítja egy párt érzékenységének vagy egy párt odafigyelésének azt, hogy törődik a hazai közép- és kisvállalkozásokkal. Azt gondolom, hogy ez mindannyiunk számára fontos. Tehát ez nem jobb- vagy baloldali kérdés, ez a magyar gazdaság kérdése, és azt hiszem, mindannyian ugyanúgy gondolkodunk ebben, szeretnénk, ha ezek a vállalkozások életképesek lennének, résztvevői lennének, mozgatórugói lennének a magyar gazdaságnak.
Azért könyörgöm: ma van egy jogszabályrendszer, egy európai uniós jogszabályi követelményeknek való megfelelőség, és itt ehhez kell alkalmazkodni. Az anyag is ambivalens ebben egy kicsit, mert egyik oldalon persze meg kíván felelni a beszámoló ennek az igénynek, ami egy közösen megfogalmazható igény, hogy valóban segítenünk kell ezeket a vállalkozásokat, ugyanakkor a másik oldalon pedig rögzíti, hogy nyilvánvalóan olyanfajta megkülönböztetéseket vagy kivételezéseket nem tehet egy jogszabályrendszer, amely ütközik az uniós jogszabályokkal, és amely adott esetben jogszabályellenesen kivételez ezekkel a vállalkozásokkal.
Tehát meg kell találni a módját, hogy hogyan lehet segíteni ezen. Adott esetben még abban a részben is, amire csak egy kis célzás van az anyagban, hogy elő kellene tudnunk segíteni azt, hogy ahogy külföldiek nálunk részt vehetnek a közbeszerzésekben, úgy a magyar vállalkozások külföldön is vegyenek részt. Ehhez a Közbeszerzések Tanácsának nyilván megvannak a maga eszközei, és törekszik is erre, ahogy láttam a beszámolóból és a munkájukból, hogy ehhez megfelelő munícióval lássa el a magyar vállalkozókat, hogy hogyan tudnak külföldi eljárásokban hatékonyan részt venni.
Azt remélem, hogy a parlament előtt lévő törvényjavaslat a körbetartozások problémájának kezelésére egy jó javaslat lesz, és segíteni fog ebben a rendszerben a hazai kis- és középvállalkozásoknak is. Úgyhogy remélem, hogy a körbetartozások problémájának kezelésére születő törvény sokat fog segíteni majd ebben.
Amikor elemeztük a számokat, azért érdemes azt megnézni, hogy 3780 közbeszerzés mintegy 1300 milliárd forint értékben zajlott le ebben a beszámolási időszakban, és 25 ezer egyszerű eljárás, amiről igazi statisztikánk azért nincsen, csak tudjuk, hogy volt 25 ezer ilyen eljárás. Ez 150 milliárd, ami darabszámban óriási, forintban kicsi, de az elemezhetőség és a tapasztalatok leszűrése szempontjából azért ez egy fontos szelete ennek az egész tevékenységnek, és talán egy kicsit jobban oda kell figyelni rá. Nem tartom rossz aránynak egyébként azt - lezárva ezt a gondolatkört -, hogy mintegy 1100 milliárd forint értékben, mintegy 85 százalékban azért a hazai vállalkozások nyertek. Ez nem kevés egy olyan országban, amikor az Unióban akarjuk magunkat elhelyezni, és meg akarunk felelni a nemzetközi jognak és a nemzetközi kapcsolatrendszereknek is. Természetesen - lezárva ezt a gondolatkört - törekedjünk arra, hogy minél többen legyenek a hazai vállalkozások ebben.
Egy másik gondolatkör, ami mindig körbelengi az egész közbeszerzési területet, hogy a korrupció elleni küzdelemben milyen szerepe lehet a közbeszerzéseknek. Azt azért ki kell hogy jelentsük, hogy a közbeszerzések jogszabályrendszere nem csodafegyver. Tehát önmagában a közbeszerzésekkel a korrupció ellen küzdeni vagy a korrupciót kiiktatni a rendszerből nem lehet. Azt hiszem, ez egy álságos remény lenne, miközben természetesen hatékony eszköznek szánnánk, hogy a korrupció elleni küzdelemben a közbeszerzési világ is részt vegyen. Nagyon kell itt is vigyázni arra - utalnék az elején megfogalmazottakra a részemről -, hogy a túlzott szabályozás, a túlzott szigorúság egy jogszabályrendszerben végső soron már a hatékonyság rontására irányul, és gyakorlatilag ellene megy minden egyes más igénynek. Tehát itt is az egészséges arányt kell megteremteni.
Az anyag utal egy olyan kitételre, hogy jó lenne elemezni ilyen szempontból, a korrupció szempontjából a tapasztalatokat, de valakitől várja az anyag. Nem tudom, hogy kitől várja ezt a fajta elemzést; én várnám, tehát a Közbeszerzések Tanácsától várnám azt, hogy egy ilyen típusú elemzés is megjelenjen. Nem vagyok azzal tisztában, hogy a személyi és tárgyi feltételek mennyire adottak itt a Közbeszerzések Tanácsánál ebben az ügyben. Ha ehhez szükségesek személyi és tárgyi feltételek, akkor szerintem arról gondoskodni kell, és meg kell valahol jelenni egy ilyen típusú elemzésnek, és nemcsak az elemzés hiányára kellene felhívni a figyelmet, hanem javaslatot is kellene kapni arra, hogy hogyan menjünk ebben tovább.
Nagyon fontosnak tartom azt a jelenséget, amit itt az anyag is úgy fogalmaz, hogy a közbeszerzésben részt vevők bizalmatlansága okozza a megtámadások gyakoriságát. Azért ismerjük el, ma már sportot űznek ebből a résztvevők. Tehát egyszerűen aki veszít, az már nem megy el anélkül a dolog mellett, hogy ne támadja meg az eljárást. Valahol törekednünk kell nekünk, politikusoknak és ennek a rendszernek minden egyes résztvevőjének arra, hogy fogadjuk el az eredményeket. Persze jogszabálysértés fölött ne hunyjunk szemet, de az eredmények tudomásulvétele azért fontos dolog. Itt talán hibás a nagypolitika is, mert az ellenzék tisztelt vezére, aki egyébként szereti a sportot, csak egy dolgot nem tud elfogadni, a végeredményeket soha - de ez egy zárójeles megjegyzés.
Egyéb észrevételek. Azt gondolom, hogy a Közbeszerzések Tanácsának a szerződésmódosításokkal való törődése egy kicsit formálisnak tűnik nekem, bár ne legyen igazam, de talán ebben több tartalmi elemre lenne szükség. Azt gondolom, hogy a békéltetés fogalomköre - kicsit már címszavakban beszélek, mert látom, hogy az időm lassan lejár -, a békéltetés nem vált igazából hatékony eszközzé, érdemes talán elgondolkodni ezen, hogy szükség van-e erre, vagy mennyire tud ez hatékonyabbá válni.
Az egy nagyon fontos dolog, hogy 25 százalékkal nőtt a jogorvoslatok száma. Ez egy riasztó jelenség, de mondom: ennek a bizalmatlanság és a megtámadásokból való sportot űzés az oka. Az is egy elemezendő dolog, hogy 41 százalék a hivatalból megtámadott eljárás, de ehhez hadd tegyem hozzá, és az anyag nem nagyon foglalkozik ezzel, miközben egy riasztó szám, egy mondattal elsiklik fölötte, hogy 244 bíróság elé került ügyből 207 még mindig folyamatban van. Tudok olyan ügyekről, amelyekben két-három évig tartanak a bírósági eljárások. Tehát miközben az az igény, hogy a bíróságok soron kívül, gyorsan tudjanak közigazgatási ügyekben dönteni, aközben 207 folyamatban lévő ügy van a 244-ből, és eltarthat két-három évig is. Valamit ezzel tenni kell, és erre szükséges lenne javaslat, mert azt gondolom, hogy ez így nem jó.
(13.20)
Röviden összegezve azt gondolom, a beszámolónak az része, amely a Közbeszerzések Tanácsának tevékenységéről szól: a Közbeszerzési Értesítő, a névjegyzék, a statisztikák, tehát ami az effektív tevékenysége - egyértelműen köszönet illeti ezért a Közbeszerzések Tanácsát, végzik a munkájukat, jól végzik -, a beszámoló ezen része is elfogadható. A beszámoló egésze is elfogadható részünkről, hiszen megfelel annak a címnek és annak a kötelezettségnek, amely alapján a beszámolót meg kellett írni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)
Úgyhogy kérem a tisztelt Országgyűlést is, hogy fogadja ezt a beszámolót, de a szükséges következtetéseket mindannyian, közösen vonjuk majd le.
