VÉGH TIBOR
VÉGH TIBOR
VÉGH TIBOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Mint azt hallhattuk, a költségvetési bizottság a beszámolót megtárgyalta, de azt gondolom, és azt gondolja az MSZP képviselőcsoportja, hogy a közpénzek jó és átlátható felhasználása nemcsak a bizottságokra tartozik, nemcsak a bizottságok dolga, de fontos abban az esetben is, ha a verseny résztvevői szempontjából vizsgáljuk, és fontos akkor is, ha az adófizetők szempontjából vizsgáljuk ezt a dolgot, jó helyre kerülnek-e az adóforintjaik.
(12.40)
Ennek kapcsán én a beszámolóból három fontos területet emelnék ki: az egyik a stabilitás, a másik az esélyegyenlőség, a harmadik pedig a korrekciós feladatok kérdésköre.
Stabilitás: az elnök úr is pontosan mondta, a legfontosabb célok egyike most, ma az, hogy a törvény legyen stabil. 2005-ben az elmúlt közel tíz évben soha nem tapasztalt mértékű módosulása volt a törvénynek. Tudjuk természetesen, hogy igazodni kell az uniós előírásokhoz, tudjuk természetesen, hogy igazodni kell az élet követelményeihez, de az, hogy a törvény legyen stabil, mindenki számára világos, érthető és átlátható, az nagyon fontos.
Balla képviselőtársam is a kisebbségi vélemény megfogalmazása közben elmondta azt, hogy az eljárások egynegyedében jogorvoslati eljárás indul, és gyakorlatilag az összes eljárás egytizedében pedig meg is valósul valamifajta jogsértés. Ez nyilván senkit nem kell hogy megnyugtasson. Ez nagyon magas szám. Ez sok mindenből következhet természetesen. Következhet az ajánlattevők egymás közötti versenyéből, következhet az egymás iránti bizalmatlanságból, de bizony következhet a törvény szerkezetéből, esetenkénti terjengősségéből, esetenkénti tartalmatlan fogalommeghatározásából. Tudjuk jól, hogy a Közbeszerzések Tanácsa megpróbálja ezt segíteni, oldani, ajánlásokkal - hallhattuk elnök urat -, tájékoztatókkal, állásfoglalásokkal, sőt még a hirdetményszerkesztő, hirdetmény-ellenőrző osztály is megteszi a maga dolgát, maga kötelességét, ha úgy véli, hogy egy ajánlati felhívás nem adekvát a törvény szellemével, akkor bizony visszaküldi azt a hirdetményt az ajánlatkérőnek, gondolja át, biztos, hogy így akarja-e ezt megjelentetni.
Azt gondolom, ezek azért elég garanciák arra, hogy segítsék a résztvevőket. De mégis, mégis szükséges, hogy a stabilitás mellett a jó cél érdekében bizony hozzá kell időnként nyúlni a törvényhez. Ilyen jó cél most például a vállalkozói körbetartozások mérséklésének a kérdése is.
A másik nagy terület az esélyegyenlőség kérdése. Az átláthatóság és a tisztaság rendkívül fontos szempont a közpénzek felhasználásánál, de ma fontos cél lehet az is, hogy a kis- és középvállalkozások megerősödjenek ezen a piacon. A számokkal nem lehet vitatkozni, legfeljebb lehet másképpen értelmezni majd őket, tehát az, hogy nagyságban 67, értékben 41 százalék a kis- és középvállalatok részvétele ezen a piacon, az természetesen üzenetet hordoz mindenki számára. Nyilván nem kívánjuk ezt szimpla kormányzati befolyásolással módosítani, az Európai Közösség rosszallását, azt gondolom, nem szívesen hallanánk ebben az ügyben.
Akkor mégis hogyan lehet? Hát a versenyszabályok stabilitásával lehet egyfelől. A versenyszabályok egyszerűsége segítheti a külön apparátussal nem rendelkező kis- és középvállalatokat. Mire gondolok pontosan? Az elmúlt négy évben azon a munkahelyen, ahol én dolgoztam, Pest megye közgyűlésében, mintegy 8 milliárd forint értékű beruházást bonyolítottunk le, ennek nyilván jelentős részét közbeszerzési eljárások mentén tettük meg. Egyetlenegy esetben sem fordult elő, hogy az ajánlattevők jogorvoslati eljárással fordultak volna a Közbeszerzések Tanácsához vagy a döntőbizottsághoz, és nem azért, mert mi olyan nagyon-nagyon jól tudtuk a dolgunkat - természetesen ez így van -, mégis inkább azt gondolom, hogy rendelkezésre állt egy olyan apparátus, ami bizony a kis- és középvállalatoknál, illetőleg a kisebb tehetséggel megáldott, kisebb költségvetéssel rendelkező ajánlattevőknél, kiíróknál nem áll rendelkezésre. Azt gondolom, amikor a törvény egyszerűségéről, áttekinthetőségéről beszélünk, akkor az ajánlattevői oldal mellett az ajánlatkérői oldalnak a dolgát is könnyíteni kell.
Látszólag jó a helyzet, hiszen a magyar vállalatok viszik el a pályázatok 97,5 százalékát, értékben azonban természetesen más ez a szám, hiszen azt látjuk, hogy értékben ez már csak 85 százalék, azaz ezeknek a beruházásoknak a 15 százalékot külföldiek nyerik el. Persze, természetesen ebben van olyan is, amit Magyarországon magyar vállalat nem tud teljesíteni. Akkor is négyszer - szemben Balla képviselőtársam ötös szorzójával, ugye, ha a 3,7-et megszorozzuk néggyel, az közelebb van a 15-höz, mintha öttel szorozzuk meg, tehát akkor is négyszer - több külföldi nyert 2005-ben, mint 2004-ben. Persze, ezt a tényt finomíthatja természetesen, hogy 2005-ben több olyan nagy értékű tender bonyolódott és zajlott le, aminek kapcsán természetes a külföldi vállalkozások térnyerése, de nyugodtak azért ebben a dologban nem lehetünk.
Azt viszont nem tiltja semmi, hogy a kormány vagy akár a szakmai kamarák - ahogy az elnök úr is említette - segítsék a magyar vállalatok uniós belső piacra, külföldi piacokra jutását információval, ha kell, valamilyen szabályozással, legyen szó akár adózási szabályok átgondolásáról, mert a magyar vállalkozók külföldi szerepvállalása gyakorlatilag nem is mérhető, szinte nulla. Tehát a megoldás az, hogy ha a külföldiek vállalkozhatnak nálunk, akkor mi is tudjunk vállalkozni az uniós belső piacon legalább.
Ilyen szabály az, ami a kis- és középvállalkozások életét könnyíthetné, hogy az elmúlt négy évben duplájára nőtt az egy közbeszerzésre jutó beszerzési érték, 157 millióról 341 millió forintra. Ez nyilvánvalóan szűkíti a kisebb vállalkozások lehetőségeit, vállalkozási kedvét. Hát akkor csökkentsük az egy eljárásra jutó költségeket, csökkentsük a határidőket, és nézzük át a törvénynek a sokat favorizált azon részeit, amelyek összevonási kényszereket alkalmaznak, néhol akár életszerűtlen megoldásokkal is. Nyilván ezen lehet és kell is majd segíteni. De megoldást jelenthet az is, hogy ha nagyon óvatosan és nagyon finoman, hiszen egy működő, organikus egység most már lassan a törvény, ezért csak nagyon óvatosan, de meg kell nézni azt, hogy ha a beszerzés tárgyától függő eljárási határidőket választunk, ez mennyiben könnyíti a magyar vállalkozások vagy a kis- és középvállalkozások dolgát. És ha kell, akkor a közösségi irányelvek jövőbeni módosítását is kezdeményeznünk kell, ezt a kérdést is el kell vállalnunk.
Itt említeném meg azt, hogy Balla képviselőtársam említette azt, hogy a nyílt eljárások rovására a tárgyalásos eljárások növekednek, és ebből messzemenő következtetéseket vont le. Én nem lennék ilyen bátor ebben az esetben - hiszen miről is van szó? A nyílt eljárások számának 8 százalékos csökkenése, azt gondolom, csak látszólagos, hiszen sem a tárgyalásos eljárások számának aránya, sem a jelentéktelen nagyságrendű meghívásos eljárások száma nem változott jelentősen. Hanem miről van szó? Arról van szó, hogy ezek a fajta tárgyalásos eljárások tulajdonképpen nem mások, mint a hagyományoshoz képest jóval rövidebb időráfordítással lefolytatható nyílt közbeszerzési eljárások. Tehát magyarul, ismételten a törvényhez kell visszanyúlnunk, ismételten a határidőket kell áttekinteni, és a lehetőségeket ebben az ügyben tovább nyitni.
Nos, a fentiek miatt is úgy véljük, hogy szükséges a törvény korrekciója, nyilván nem ma, de hosszú távon ez megoldandó feladat. Szükséges azért, mert például nincs jól együtt szabályozva a szakhatóságok közreműködése a közbeszerzési törvényben és az építési beruházási piacon. Mondok egy példát: például amikor az építési engedélyben egy beruházás megkapja a szakhatóság engedélyét, nagyon sok esetben, mondjuk, sem a műemlékvédelem, sem a tűzoltóság nem jelzi későbbi igényeit. Majd amikor a beruházás a vége felé közeledik, és folynak a különböző egyeztetések, jegyzőkönyvek, akkor a szakhatóság - jogosan, természetesen - azt mondja, hogy kérem szépen, tűzjelző hálózatot kell kiépíteni, különben nem lesz használatbavételi engedély. És akkor a beruházó vagy az ajánlatkérő morfondírozhat, hogy most mit is tegyen, vonja össze ezt az új értéket az előzővel, és akár nemzeti értékhatárt meghaladó közbeszerzési eljárást generáljon, vagy folytasson le egy tárgyalásos eljárást, nyilván avval az ajánlattevővel, aki eleddig, mondjuk, másfél-két évig végezte ezt a munkát, kockáztatva, hogy itt valami rosszat fog lépni. Nem is beszélve arról, hogy ez a beruházási célokmányokban, a beruházás eredeti költségeiben, mondjuk, nem is szerepelt. Tehát nyilván a szakhatóságokkal történő együttműködést a közbeszerzési törvényben az építési törvény mellett szabályozni kell.
Végezetül és talán nem is legutoljára nagyon fontos az, hogy találjuk meg azt a szabályozási módot, ahol továbbra is lehetőség van a jóhiszemű résztvevőknek a jogorvoslatra, de nincs lehetőség a joggal való visszaélésre, a közbeszerzések, beruházások, ki tudja, milyen - gazdasági vagy verseny, vagy talán akár politikai - szempontból történő megakasztására.
(12.50)
Azt véljük, hogy a közös cél a közpénzek megfelelő felhasználása, hogy oda kerüljenek a forintok, ahol a legnagyobb szükség van rá, legyen lehetősége ezáltal mindenkinek persze, akár külföldieknek, akár a nagyoknak, de a kicsiknek is, a vállalkozásoknak, a kisvállalkozásoknak is piacra jutnia és ott megmaradnia, azért, hogy megmaradjunk mindannyian.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)
