GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Iván képviselő úrhoz először egy bővített mondatot: tisztelt képviselő úr, mélységesen egyetértek önnel, a prevenció… A példám nagyon egyszerű: az oktatásban erőltetjük a tornaórát, az úszásoktatást, aztán érdekes módon az életünknek bekövetkezik az a szakasza, amikor mi magunk sem megyünk el egy héten egyszer sem, nemhogy háromszor, hogy valamit tennénk annak érdekében, hogy idős korban, mondjuk, kevesebbet menjünk orvoshoz, kevesebb gyógyszert szedjünk, tehát kevesebb terhet rójunk az államháztartásra.
(11.30)
Sajnos, ez az egyéni magatartásbeli problémánk, ebben is kellene valamit tenni, tehát ezért egyetértek önnel a prevencióval kapcsolatban. Igenis, az most látszólag semmiben nem hasznosul, majd évtizedek múlva látszik ennek az eredménye, tehát ezzel foglalkoznunk kell.
Tisztelt Képviselő Úr! A másik kérdés: azt gondolom, hogy ön is, én is, családapaként is, de mondhatnék bárki mást, kerül olyan helyzetbe, amikor azt mondják, hogy nem csináltál semmit. De mi van e mögött a “nem csináltál semmit” mögött? - mert ön is megpróbál akkor a felszínen maradni.
Tisztelt Képviselő Úr! Igaza van önnek. Tényleg nem töröltük el a lakásépítés-támogatási rendszert, miközben a 2005-ös költségvetésben tökéletesen látszik, hogy milyen felelőtlen volt az a vállalás, amit 2001-ben indított az Orbán-kormány, és valójában ennek minden terhe csak 2002-től érvényesült. Évről évre látható, hogy százmilliárdokkal nő a költségvetés terhe, igen, nem tettünk semmit, nem állítottuk meg.
Mondhatjuk azt, hogy nem tettünk semmit, mert nem fogadtuk be azokat a felelőtlen javallatokat, amelyek... - roppant érdekes, tegnap Orbán Viktor arról beszélt (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy nem teljesültek az adóbevételek. Azóta kikerestem, hogy hány milliárd forintos adóemelési javaslatot tettek az ellenzéki képviselő urak arra az évre. Hogy van ez? Köszönöm szépen, elnök úr.
