TELLÉR GYULA
TELLÉR GYULA
TELLÉR GYULA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Az a helyzet, hogy gyakorlatilag minden vagy majdnem minden kérdés elhangzott már a két vitában, amire itt ki lehetne térni, úgyhogy újra elmondani semmi értelme sincs, legfeljebb a témákat megnevezem. De mielőtt idejutnék, szeretnék reagálni Jánosi képviselő úr legutolsó megjegyzésére, ami egybecseng Pető Iván bizottsági elnök úrnak a műfaji problémával kapcsolatos megjegyzésével.
Én ezt másképp gondolom. Az önök álláspontja szerint szerencsés, hogy két külön törvényjavaslat, illetve határozati javaslat foglalkozik a két beszámolóval, és ezért az egyiket pusztán számszaki helyesség szempontjából jól meg lehet ítélni és el lehet fogadni, függetlenül attól, hogy a másikban lévő esetleges médiapolitikai vagy tartalmi kérdésekkel nem értünk egyet. Én ezzel az elválasztással nem értek egyet. Egyet tudnék érteni, ha megvalósítható volna. De az egész vita azt mutatta, hogy ez nem megvalósítható, mert miközben a médiapolitikáról beszéltünk, állandóan előjöttek a finanszírozási problémák, például a szerződéshosszabbítással kapcsolatos vélt bevételveszteség formájában és más formákban. Ugyanakkor, amikor a zárszámadást elemeztük, akkor pedig újra és újra előjöttek a médiapolitikai kérdések, finanszírozáspolitikai kérdések.
Úgyhogy azt gondolom, hogy egyszerűen nem valósítható meg az elválasztás. Azt, hogy a két dolgot párhuzamosan vitatjuk, és hol a politika felől nézünk a finanszírozás felé, hol a finanszírozás felől nézünk a politika felé, ezt tudomásul veszem. Ez mondjuk, akkor is így volna, ha a két dolog együtt jelenne meg, egy korpuszban, és azt a korpuszt vitatnánk.
Elhangzott minden. Elhangzott alapvetően az, hogy kevés a pénz, és hogy ez strukturálisan van belefogalmazva ebbe a rendszerbe a médiatörvény üzembentartásidíj-felosztási szabályain és egyéb szabályokon keresztül. Azt is elmondtuk, hogy ahhoz, hogy az ORTT működni tudjon, ennek következtében trükközni kell, át kell csoportosítani, egyrészt pótlólagos elosztást kell megvalósítani az üzembentartási díjból, másrészt pedig átcsoportosításokat kell végrehajtani, részint a Műsorszolgáltatási Alap forrásaiból, részint az egyes fejezeti előirányzatokból az ORTT költségvetésén belül, különböző mentességeket lehet kapni időarányos teljesítések alól és a többi és a többi. Ez is elhangzott; és elhangzott az, hogy ehhez, hogy ezt meg lehessen valósítani, és így mégis biztosítani lehessen a működés feltételeit, a kétharmados médiatörvényt az évente alapvetően felesen elfogadott ORTT-költségvetési törvénnyel kell felülírni.
Itt van az egyik pont, amiben különbözünk. Én is egyetértek azzal, hogy az ORTT nem tehet erről, az ORTT ebben a jogi és finanszírozási környezetben egyszerűen benne van, anélkül, hogy ő szabná meg ezeket a feltételeket. Tehát ez nem róható fel az ORTT-nek. Ugyanakkor nem tudjuk másképpen, valaminek vagy valakinek felróni az ez ellen a technika és módszer ellen való tiltakozást, mint hogy azt a jogszabályi keretet, amiben ez van, elutasítjuk, és nem fogadjuk el a költségvetést. De nem azért, mert az ORTT-t akarjuk ezzel valamilyen módon hátrányos helyzetbe hozni, hanem mert maga a jogszabályi környezet jelenik meg ebben a dokumentumban, és ez nem fogadható el.
Elhangzottak továbbá a forrásszűkösség egyéb okai, így például elhangzott az üzembentartási díj problémája. Ráadásul az üzembentartási díjjal az a probléma is van, hogy azt egy becslés alapján adja a költségvetés, amely becslés egy korábbi beszedési rátán alapszik. Ha jól tudom, ez valami 64 százalék körüli beszedési rátát mond. Ez nem természeti törvény. Ennél lehetett volna magasabb beszedési ráta is, és akkor magasabbak volnának a források. Tehát itt is bele van fogalmazva tulajdonképpen egy végzetszerű forráshiány a dologba, ráadásul a költségvetés a mindenkori költségvetési helyzetnek megfelelően még nem is tartja be ezt a beszedési rátát és az ennek megfelelő állami juttatást, hanem leveszi, itt legutoljára a 2005-ös költségvetésben is jelentős forrásszűkítés következett be.
Ide beszámíthatjuk a két nagy kereskedelmi rádió koncessziós díja egy részének az elengedését vagy azt a bizonyos szerződéshosszabbításban rejlő valószínű jövedelemvesztést és így tovább. Az a helyzet, hogy ezzel a közszolgálati médiumoknak is zsugorodik a forrása. Például a Televíziónak. Például a Televízió hosszú évek óta, vagy amióta én látom, mindig forráshiányos, de az utolsó években kimondottan ilyen strukturális okokra megy vissza, hogy forráshiány, és akkor jön a mindenkori kormány, és egyszeri támogatásokkal tartja talpon a Televíziót. Ha valami rossz és elfogadhatatlan, akkor ez rossz és elfogadhatatlan, mert nem zárható ki, hogy ez a konstrukció, hogy egyfelől éheztetem a médiumot, másfelől pedig kézből etetem, ez a politikai póráz nyakába vetésének a lehetőségét tartalmazza. Én nem állítom, hogy ez meg is valósul, de maga a lehetőség is abszurd. Ha új médiatörvényt csinálnánk, biztos nem fogalmaznánk bele egy ilyen póráz-odavetési lehetőséget.
Ennek következtében újra azt mondom, az ORTT ezekben a finanszírozási kérdésekben egy olyan anyagi jogszabályi, eljárási és egyéb környezetbe van belehelyezve, amely környezet elfogadhatatlan - és nem az ORTT ennek az oka -, de nem választható el szerintem ez a bizonyos környezet a beszámoló érdemétől. És én ezért gondolom azt, hogy ezt nem szabad elfogadni, mert az elutasítását ennek a bizonyos rosszul felépített környezetnek nem tudjuk más formában kifejezni, mint abban a formában, hogy ezt a dokumentumot elutasítjuk.
Köszönöm szépen a figyelmet.
