PETTKÓ ANDRÁS
PETTKÓ ANDRÁS
PETTKÓ ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A 2005. évben kétségkívül a két legfontosabb kihívás az ORTT életében az országos vételkörzetű földfelszíni sugárzású kereskedelmi televíziók jogosultságának a meghosszabbítása és a digitális televíziózás, a digitális átállás stratégiájának az előkészítése volt. Az első kérdésről már itt, a parlament falai között a tisztelt képviselőtársaim elég sokat beszéltek, én inkább a második kérdésről szeretnék majd többet beszélni. Mindez olyan környezetben, ahol a testület munkáját folyamatosan beárnyékolták a politikai csatározások, amelyek enyhén szólva nem tesznek jót egy olyan szervezetnek, amely a jogalkotók szándéka szerint szakmai, médiajogi, hatósági döntések meghozatalára van predesztinálva.
A dolgok akkor vannak rendben, ha mi adjuk a híreket, és nem mi vagyunk a hírek - hirdette magát a királyi televízió a székház ostroma után. A dolgok akkor vannak rendben, ha az ORTT mint hatóság a médiatörvényben meghatározott feladatok és értékek mentén a médiarendszer mögött áll és azt vigyázza, nem pedig folyamatosan a politikai hírek alanyaként szerepel. Ennek persze rengeteg oka van, ami hosszabb taglalást igényelne, mindenesetre nem szerencsés, ha egy hatóság szakmai döntései folyamatosan a politikai hírek címoldalán szerepelnek, egyik vagy másik politikai oldal támadásainak a kereszttüzében. Ez persze nem azt jelenti, hogy a testület makulátlan, hiszen született néhány, politikailag elfogulatlannak nem nevezhető döntés is, általában kormánypárti nyomásra. Mégis elfogadhatatlan az a tendencia, hogy a kizárólag médiajogi és szakmai jogalkalmazói jellegű döntések folyamatos politikai támadásoknak vannak kitéve, nemegyszer személyeskedő módon, a testületi tagokat akár személyükben is támadva.
Ilyen kiélezett, a politika által átszőtt környezetben érte el a magyar médiavilág egészét, a hatóságot, a műsorszolgáltatót, a műsorelosztót, jogalkotót, jogalkalmazót a XXI. század első évtizedének legnagyobb, nemcsak technológiai, hanem - és ez a legfontosabb - érdemi szempontból is legrelevánsabb tartalomszolgáltatói kihívása, a digitalizáció.
Az átállás egyik kulcsszereplője pedig az ORTT, hiszen mind jogállása, mind feladatköre alapján komoly szerepe lehet a jövő médiavilágának a kialakításában. A digitalizáció jelen esetben - mint ahogy már említésre került - nemcsak egy technológiai fogalom, sőt érdemi szempontból inkább tartalomszolgáltatás, hiszen jóval több emberhez jobb minőségben jut el az eddiginél sokkal több információ.
A digitális televíziózás a személyi számítógép és a telefonos internet előfizetési áránál olcsóbb, egyszerűbb, átláthatóbb és megbízhatóbb technológia lehet. Ennek kiépülése a netpolgár-társadalom megerősítését szolgálná. Egyszerűsége révén alkalmas lehet az információs társadalmi szolgáltatások eljuttatására a társadalom olyan széles tömegeihez, amelyek jelenleg még költség-, illetve egyéb megfontolások miatt nem rendelkeznek számítógép-, illetve internet-hozzáféréssel. További társadalmi előny, amelyet a digitális televíziózás technológiája biztosítani tudna, az információhoz való hozzáférés esélyegyenlőségének a javítása. A digitális korban az interaktivitás által lehetőség nyílik majd arra, hogy akár az érintett, akár más rögtön visszacsatoljon olyan közlések tekintetében, amelynek tartalmával nem ért egyet. Az interaktivitás során tehát megszűnik a szolgáltató és a felhasználó közötti távolság. A nézőnek lehetősége lesz befolyásolni a tartalomkínálatot, sőt már maga állíthatja össze műsorát.
Mindez csak töredéke annak, amit a digitalizáció nyújthat majd, mégis mutatja, hogy az egész mai médiarendszer működőképességének teljes átértelmezését, új megvilágítását fogja magával vonni. Nagyon fontos, hogy az átállás milyen ütemben halad, az átállás lebonyolításával megbízott szervek milyen hatékonyan tudnak együttműködni, és hogyan tudják felkészíteni a mai médiavilágot, elsősorban a műsorszolgáltatókat, a fogyasztót a digitalizációra.
A 2005. év megmutatta, hogy rengeteg a hiányosság ezen a téren. Hiába alakult számos bizottság, készült rengeteg tanulmány, mégis nem teljesen átlátható, hogy hogyan fog lezajlani a teljes átállás 2012-ig, az 1021/2005. kormányhatározat által megjelölt időpontig. Persze van már konkrét időpontokra lebontott ütemterv, azt azonban még nem lehet látni, hogy a mai, analóg szemléletű médiarendszert hogyan lehet majd - csúnya szóval - rászocializálni a digitális átállásra, pedig, tisztelt képviselőtársaim, a 2010-es afrikai labdarúgó-vb-t már ilyen technikával fogják közvetíteni, reméljük, a magyar csapat részvételével.
A hatóságok hiányolt együttműködésére csak egy rövid példa: az IHM 2005-ben elkészítette az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény digitális átállással kapcsolatos módosítását, amelyben például az ORTT-t és az egész médiatörvényt megkerülve próbálta szabályozni a digitális átmenetet, számos olyan kérdést rendezve, amely a médiatörvény hatálya alá tartozik. Vagyis az igazságügyi tárca egy feles többséggel elfogadható törvénytervezettel próbált rendezni kétharmados törvényi szabályozás keretébe tartozó kérdéseket. A tervezet továbbá egyáltalán nem választotta szét az infrastrukturális és tartalomszolgáltatási kérdéseket. Így a legfontosabb tartalmi kérdéseket - médiafinanszírozás, kiskorúak védelme és egyéb kérdéseket - kizárólag hírközlési alapon kezelte, amely az elektronikus médiapiac teljes torzulását jelentené. Miután az ORTT ezen véleményeket megírva visszaküldte az IHM-nek a tervezetet, a minisztérium - idézőjelbe téve - “átdolgozás” után érdemben az előzővel szinte megegyező tervezetet küldött vissza. Ennyit az együttműködésről.
Az illetékes hatóságoknak, így az ORTT-nek is hatalmas a felelősségük abban, hogy hogyan alakul az átállás. Éppen ezért az eddigieknél hatékonyabb előkészítő munkára és együttműködésre van szükség, mert a jövő médiája most alakul, és az, hogy húsz év múlva milyen képet mutat, sok esetben a mai napokban fog eldőlni.
A 2005. év másik fontos eseménye a koncessziók meghosszabbítása volt. Számos érv és számos ellenérv született ez ügyben. Nagyon nehéz eldönteni, hogy helyes döntés született-e 2005. július 20-án, amikor az ORTT a médiatörvény 107. § (1) bekezdése alapján a két kereskedelmi csatorna 2007-ben lejáró műsorszolgáltatási jogosultságát további öt évvel, pályázat nélkül megújította. Az érvek-ellenérvek súlya közel azonos, mégis úgy érezzük, ha nem is egyértelműen igazságos, de jog- és célszerű döntés született a következők miatt.
(19.20)
Idézem a médiatörvény 107. §-át: “(1) A műsorszolgáltatási jogosultság televízió esetén legfeljebb tíz évig, rádió esetén legfeljebb hét évig érvényes, és lejártakor a műsorszolgáltató kérelmére pályázat nélkül egy ízben öt évre megújítható. A megújításra vonatkozó igényt a lejárat előtt 14 hónappal a testülethez be kell jelenteni.
(2) A testület az (1) bekezdés szerinti bejelentés hiányában, vagy ha nincs helye a megújításnak, 12 hónappal a jogosultság lejárta előtt köteles a nyilvános pályázati felhívást közzétenni.
(3) Nem lehet megújítani a jogosultságot, ha a jogosult a szerződést ismételten vagy súlyosan megszegte.
(4) A jogosultság megújítására irányuló eljárásra egyebekben az annak létesítésére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.”
Egyrészt tehát a testület pályázat nélkül megújíthatja a szerződést, az erre vonatkozó szándék és kérelem pedig bőven a határidő előtt megjelent a műsorszolgáltatók részéről. Másrészt a súlyos szerződésszegés fogalma nincs definiálva a törvényben. A műsorszolgáltatási szerződés és egy korábbi testületi állásfoglalás szerint ez a meghatározás a műsorszolgáltatási díj beérkezésének elmaradása és a műsorszolgáltató írásbeli figyelmeztetése esetén értelmezhető. Ilyen eset pedig nem történt. Az ismételt szerződésszegés a legnehezebben védhető - mármint mellette szóló érv -, azonban itt is a testület diszkrecionális joga marad ennek a nyelvtani értelmezése.
A legfontosabb érv az előbbiekben felsorolt jogi érveléssel szemben azonban üzlet- és médiapolitikai. A médiatörvény alapján a befolyt összeg visszakerül a körforgásba, támogatva ezzel többek között - pont a kereskedelmi csatornák ellensúlyozásaként - a közszolgálati műsorszolgáltatókat, továbbá a hazai kábelhálózat fejlesztését. A közszolgálatnak tehát érdekében áll, ha minél magasabb összeg folyik be, a piacon pedig jelenleg nincs más olyan szereplő, aki az évi közel kétmilliárd forintos koncessziós díjat fizetni tudná. A két nagy kereskedelmi csatorna a televíziós reklámtorta 90 százalékát lefedi, nem is beszélve arról, hogy több más szakosított csatorna film- és reklámidejét is ők értékesítik, így tehát a jelenlegi helyzetben könnyedén kigazdálkodják a díjat, sőt.
Azonban a reklámpiac helyzete szakértők szerint változni fog a nem is olyan távoli jövőben. A digitalizáció, a tematikus csatornák megjelenése, az internet egyre nagyobb térnyerése miatt elképzelhető, hogy reklámpiaci részesedése a két kereskedelmi csatornának csökkenni fog, és akkor most a szerződésben lefektetett összeg értéke még inkább meg fog növekedni. Így tehát könnyen lehet, hogy a most kialakult helyzet a jelenlegi piaci helyzetük ellenére is a későbbiekben mégiscsak az ORTT alkupozícióját fogja erősíteni.
És még egy fontos érv: a médiatörvény szerint az RTL műsorszolgáltatási díja egy az egyben a hazai kábelhálózat fejlesztését segíti elő, ennek köszönhetően az elmúlt évben közel 90 százalékos lett a kábellefedettség, ami azt jelenti, hogy Magyarországon a háztartások elenyésző részéhez jut csak el klasszikus úton, antennán keresztül a két földfelszíni frekvencia, amiért egyébként évi közel kétmilliárd forint műsorszolgáltatási díjat fizet a két csatorna.
Nem is beszélve arról, hogy a reklámpiac szempontjából potenciális célközönség szinte száz százalékához valamilyen kábelszolgáltatón keresztül jut el a műsor. Mit is jelent ez? Ha a megújítás nem történt volna meg, akkor valószínűleg kábelen - az egyes szolgáltatókkal külön-külön leszerződve - továbbra is eljutott volna a két csatorna a háztartások jelentős részéhez, csak nem országos földfelszíni csatornaként, hanem valamilyen más módon, például digitális műholdon vagy egy-két éven belül digitálisan.
Az ORTT beszámolójának első fejezetében taglalja a testület döntéseit, erőfeszítéseit a médiában megjelenő alkotmányos jogokat sértő tartalmakkal kapcsolatban. Az ORTT rendelkezésére ez ügyben a médiatörvény 3. § (2) bekezdése áll, amely a törvény védelme alá helyezi az alkotmányos jogokat, emberi méltóság, kisebbségi jogok, egyéb kérdések. Köztudomású, hogy számos alkalommal merült fel különböző sorozatok, délutáni show-műsorok kapcsán, hogy az ott bemutatott viselkedésminták vagy a beszélgetős műsorokban megjelenített élethelyzetek sokszor súlyosan alapjogokat sértenek, azonban az ilyen jogsértések ellen hivatalból a 3. § (2) bekezdése alapján indított eljárás komoly jogi akadályokba ütközött, és általában az ORTT presztízsveszteségével zárult, mert a bíróságok konzekvens álláspontja az volt, hogy az alapjogok megsértésével szemben pert csak a jogsértést elszenvedett személy indíthat.
Ezért fontosak a testület és a médiaszabályozás szempontjából az olyan, 2005-ben az ítélőtáblán született döntések, amelyek kimondják, hogy a testületnek kötelessége a médiatörvény 3. § (2) bekezdésében foglaltak megvalósulását felügyelni, és megsértésük esetén szankciót alkalmazni; mindezt nem az alanyi jogvédelem, hanem az alkotmányos alapjogok védelmében.
Mindez csak arra világít rá, hogy a testület lehetőségei, hatásköre folyamatosan változóban van. Bizonyos szemszögből erősödik a testület, bizonyos hatások viszont gyengítik. Azonban, hogy a 2005-ös irányvonal helyes volt-e, azt csak a jövő, a digitalizáció várható eredményessége vagy eredménytelensége és a koncessziók megújítása által kialakított médiapiac életképessége mutatja csak meg számunkra.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps a Fidesz soraiból.)
