DR. HILLER ISTVÁN
DR. HILLER ISTVÁN
DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Igen tisztelt Képviselő Asszony! Osztozom abban az aggodalomban, amelyet a kérdésében megfogalmazott. Hogy közösen értelmezzük: arról van szó, hogy a mai magyar oktatási rendszer, ezen belül is a közoktatási rendszer egyik alapvető jellemzője, hogy az esélykülönbségeket nem képes csökkenteni. Ha két ugyanolyan tehetségű fiatalt veszünk - az egyik, mondjuk, az ön által említett megye kistelepülésén született és él, a másik pedig egy nagyváros belvárosában, még egyszer mondom, ugyanolyan képességekkel -, akkor bizony az érvényesüléseik között éppen az említett oktatáskutatási felmérések szerint jelen pillanatban hétszeres különbség van.
(15.10)
Ez azt jelenti, hogy a magyar oktatási, ezen belül közoktatási rendszert olyan irányba kell tudni módosítani, hogy valóban az esélykülönbségeket csökkentse, a tehetséget pedig megpróbálja, bárhol született is az, a legjobb irányba terelve kihozni.
Ennek egyik megfelelő eszköze a többcélú kistérségi társulás. Nem azt mondom, hogy kizárólag, de hogy ez egy megfelelő segítőeszköz, abban biztosak vagyunk. Ezért az interpellációjának végén megfogalmazott kérdésére már most, válaszom közepén megadom a választ: egyértelműen igen, támogatjuk, és úgy szervezési, mint költségvetési eszközökkel ezt elősegíteni kívánjuk.
A többcélú kistérségi társulások közoktatási feladatainak jogi alapjait a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény, aztán a 2004. évi CVII. törvény szabályozza, a kistérségi társulásokat ösztönző támogatások pénzügyi hátterét is ez utóbbi törvény teremtette meg. Én őszintén szívesen venném, ha nemcsak a képviselő asszony, hanem a parlament egésze, legalábbis az oktatásügy iránt érdeklődők és ahhoz értők a többcélú kistérségi társulás kérdéskörét még egyszer, újból elővennénk, mert biztos vagyok benne, hogy ebben a jelenleg fönnálló véleménykülönbségek sokkal inkább egyfajta politikai, semmint szakmai nézetkülönbségeket tükröznek. Márpedig ha ez így van, akkor éppen azon fiatalok, azon gyermekek érdekében, akikért, nem kétséges számomra, hogy mindannyiunknak kiállni kötelessége, ez oldhatja.
Az előbb hivatkozott jogi szabályozás biztosítja a feladatellátáshoz szükséges intézményi hátteret, egyben lehetséges alapot teremt a szükséges szervezeti kerethez is, és a leghatékonyabban valósítható meg a gazdasági összetevők szerint is. Ezzel elérhető, hogy a kistelepülésen élő tanulók is felvételi nélkül juthassanak a 18 éves korig tartó tankötelezettség végéig úgy, hogy a középiskolát is elvégzik.
Ahogy ön az interpellációjában megfogalmazta, én egyetértek ezzel a megfogalmazással, a kistérségi társulások létrejötte és működése egy sikertörténet. Bárcsak még számosabb helyén az országnak értenék és akarnák ezt, hát ha még a parlamentben is mindenki értené és akarná, és nem utasítana el egy kétharmados módosításról szóló törvényt, akkor már, azt gondolom, hogy szakmai indokok alapján is előbbre tartanánk. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)
A válaszomat, tisztelettel kérem, fogadja el. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)
