MÁRTON ATTILA
MÁRTON ATTILA
MÁRTON ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Tudja-e, hogyan lesz 8 malacból 14? Akkor én most elmondom önnek! (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Ismerjük!)
Valamikor anno 8 malac született a Vörös Csillag Tsz-ben. A téeszelnök fogta a fejét: a központi pártutasításban 14-et írtak elő, nem írhat be 8-at a lajstromba; beírt hát 10-et, az mégiscsak közelebb van a 14-hez. A járási pártbizottságon az elvtárs rágcsálja a ceruzája végét: a 10 kicsit kevés lesz a felettes elvtársaknak, így aztán beírt 11-et. Így megy ez fokról fokra, ahogy halad fölfele az információ az egyre magasabb rangú elvtársakhoz, egyre nő a statisztika, növekszik a malacok száma. Végül a megyei pártbizottság ülésén örömmel látják, hogy teljesült az ötéves terv egyik célkitűzése: a Vörös Csillag Tsz teljesítette a kvótát. (Folyamatos zaj a teremben.)
Tisztelt Miniszter Úr! De tudja-e, hogyan lesz a magas hiányból alacsony hiány? Találkozunk, mondjuk, egy 1100 milliárdos hiánnyal. A minisztériumi referens meglátja ezt: te úristen, 1100 milliárd hiány nem lehet, hát 600-ról volt szó! Írjunk be 1000-et, az azért mégsem 1100.
Amikor eljut a főosztályvezetőhöz, akkor már csak 800 milliárd a hiány, aki azt mondja, hogy ez mégiscsak egy kicsivel kevesebb; számoljuk újra, nézzük meg, hátha ebből valamit még ki lehet húzni; nézzük meg a maradványértéket, a kötelezettségvállalásokat. És a végén egyszer csak 600 milliárd forintnál tartunk.
Tisztelt Miniszter Úr! Az első történet az ötvenes évekről szól, Hofi Géza vicceiben szerepelt még a hetvenes években. A második történet viszont Kóka János miniszter úrtól hangzott el 2006. október 3-án az Inforádió műsorában. Az első az ötvenes évek paródiája, a második Kóka János tényfeltáró nyilatkozata arról, hogy hogyan is működik az államapparátus 2006-ban.
Kóka János nyilatkozatából most már mindannyian tudjuk, hogy önök éppen úgy hamisították meg a statisztikai adatokat, mint ahogy azt az ötvenes években tették. Az önök jóvoltából 2006-ban ismét az ötvenes években képzelhetjük magunkat. Ha igaz Kóka János állítása, akkor az ön felelőssége vitathatatlan, hiszen ön vezeti azt a hivatalt, ahol mindez megtörténhetett.
De lehetséges, hogy Kóka miniszter úrnak nincs igaza, a Pénzügyminisztérium dolgozói mégsem a saját szakállukra manipulálták az adatokat, hanem az ön utasítására, tisztelt miniszter úr. Ebben az esetben önt nem megvezette a minisztérium, hanem egyenesen ön a felbujtó.
Kóka János három héttel ezelőtt kimondta azt, amit már régóta sejtettünk. Kóka úr rádiónyilatkozatából logikusan következik, hogy ön vagy szakmailag, vagy erkölcsileg, de mindenképpen alkalmatlan a Pénzügyminisztérium vezetésére. Örülök, hogy mindezt már a liberálisok is belátták.
Október 1-jén a választópolgárok nemet mondtak a politikai hazugságokra, két nappal később már az SZDSZ egyik meghatározó politikusa is (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) elítélte a Pénzügyminisztérium gyakorlatát.
Miniszter úr, igazak-e ezek az állítások? Kérem őszinte válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)
