DR. HILLER ISTVÁN
DR. HILLER ISTVÁN
DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Igen tisztelt Képviselő Asszony! Vannak különbségek, és vannak azonosságok. Különbség például, hogy bár sok tekintetben nem értek egyet azzal, amit ön mondott, de tisztelettel és csendben végighallgattam. Itt voltam, mert érdekel, hogy mi a véleménye, itt voltam, mert fontosnak tartottam, hogy meghallgassam egy hős, 1956 egyik hősének véleményét.
Én természetesen nem vindikálhatom magamnak a jogot, mint aki nyolc évvel a forradalom után született, hogy '56 hőseinek, szereplőinek, résztvevőinek egésze nevében akár csak egy mondatot is mondjak. De őszintén kérdezem a képviselő asszonytól, mint 1956 egyik résztvevőjétől: egy másik résztvevő mellé, mondjuk, Mécs Imre mellé, aki '56 egy másik hőse, igaz hittel, jó szívvel odaáll-e? Ugye, szívesen hallgatja képviselő asszony Kosáry Domokosnak, aki más módon volt résztvevője 1956 forradalmának, a gondolatait, a megemlékezésen elmondott szavait?
Többeknek, akik biztos, hogy egyek voltak annak idején, 1956-ban, egy jobb Magyarország megteremtésének reményében, most 50 évvel később tudnak-e egymásnak kezet nyújtani, képviselő asszony? Mert '56 öröksége nem lehet és nem egyszerűen az, hogy az akkor éltek és az akkor az '56-os forradalomban részt vettek hogyan vélekednek. Felnőtt egy új nemzedék, tisztelt képviselő asszony, azon nemzedék, akik már a szabad Magyarország megteremtésekor születtek. Szép lassan nyílik az értelmük, 17-18 éves fiatal lányok és fiúk, amikor bemennek a Corvin moziba, vajon valóban meglátják-e a Corvin mozi mellett a “pesti srác” képmását és szobrát? Vajon gondolnak-e arra, hogy mi történt ott, akkor? Nagyon kevéssé. És ezért az elmúlt 16 év Magyarországa keveset tett.
Mint ahogy a tegnapi nap megítélése tekintetében is bizony különbség van a véleményünk között. Mert nem kétséges, hogy történt provokáció. Én például provokációnak tartom azt, ahogy egy tank, egy kiállítási tárgy egyszer csak beindul. (Derültség a Fidesz és a KDNP soraiban.) Magától nem indul be, képviselő asszony, oda bizony el kellett vinni a megfelelő felszerelést, például akkumulátort, hogy az beinduljon, és azután egyfajta részese legyen ennek a dolognak. Mint ahogy provokációnak tekintem azt is, hogy tüntetők, méghozzá természetesen itt azokra gondolok, akik a törvényt áthágva randalírozásba csaptak át, elsőként rendőrökre támadtak az Alkotmány utcánál, és megkéseltek egy rendőrt. Ezután történt a rendőri fellépés.
(Az elnöki széket dr. Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke foglalja el.)
Mindenesetre, igen tisztelt képviselő asszony, azt gondolom, hogy 1956 örökségéről és a tegnapi nap történéseiről többet és valóban a parlament falai között is kell beszélni. Ezért örülök, hogy a Fidesz képviselőjeként legalább ön nemcsak az utcán, hanem itt is elmondja a véleményét. Ha parlamenti képviselőként ezután is a parlament falai között fejti ki véleményét, biztos vagyok benne, még akkor is, ha nézeteink, véleményünk különbözik, előnyére szolgál a magyar demokráciának. Ha pedig az utcán és kizárólag az utcán, mások felhergelésével - és valóban könnyű az embereket utcára vinni (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból: Próbáld meg!) - próbálnak élni, ez nemcsak a magyar parlamentarizmusnak, hanem ennek az országnak a teljes jövője számára káros. Tisztelettel kérem, hogy ezt ön is vegye figyelembe.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
