DR. RUBOVSZKY GYÖRGY
DR. RUBOVSZKY GYÖRGY
DR. RUBOVSZKY GYÖRGY (KDNP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Nagyon örülök Hiller miniszter úr utolsó mondatainak. Nagyon örülök annak, hogy szívesen látja azt, ha az országgyűlési képviselők a politikai problémákat az Országgyűlésben próbálják megoldani. Ez nagyon szép lett volna, csak, elnök úr, a képviselőcsoportjának is így kellett volna gondolkodni.
Elmondom, hogy miért kértem szót. Tegnap a televízió nézése közben, és az összes csatornán az utca történetét lehetett látni, megbeszéltük azt, hogy e kérdés kivitatására feltétlenül rendkívüli vitanapot fogunk kezdeményezni az Országgyűlésben. Nem túl egyszerűen, de az őrezred közreműködésével sikerült üzenetet küldeni a házelnök asszonynak, és ezúton is köszönöm, hogy a házelnök asszony visszahívott, és így este 10 órakor volt lehetőségem kezdeményezni a ma reggeli rendkívüli házbizottsági ülést. A rendkívüli házbizottsági ülésre már úgy érkeztem, hogy kezdeményeztem a Kereszténydemokrata Néppárt és a Fidesz képviselőcsoportja nevében, hogy az Országgyűlés a tegnapi napon történteket feltétlenül vitassa meg itt, a Házban, és haladéktalanul.
Ennek a kezdeményezésnek az lett a következménye, hogy a kormánypárti képviselőcsoportokat képviselő frakcióvezető-helyettes urak, személyes véleményüket közölve, felhívták a figyelmünket arra, hogy majd a frakcióülést követően tudnak nyilatkozni. A frakcióülést követően először kifogásolták a vitanap címét. Ezt követően mi közöltük, hogy készek vagyunk kompromisszumos megoldásra, és kizárólag a 23-án történtek okainak megvitatása legyen a címe a vitanapnak. Majd közölték, hogy nem hajlandók a Házszabálytól eltérni, nem hajlandók megengedni azt, hogy a vitanap az eseményeket 15 napon belül kövesse.
Elnök Úr! Nincs ellentmondás? Ön azt mondja, hogy vitatkozzunk itt, a frakcióvezetők pedig azt mondják, hogy nem adnak lehetőséget az ellenzéknek arra, hogy a történtek után azonnal kifejthessék az álláspontjukat. Hallom Kiss Péter miniszter úr megjegyzését, hogy én itt most beszélek. Igen, tisztelettel azt hiszem, hogy a tegnapi nappal nem elég 5 percig foglalkozni. Azt hiszem, hogy az egész ülésnapnak erről kellett volna szólni. Mégpedig nem olyan vidáman, tisztelettel, ahogy a szocialista és a szabad demokrata frakció az ülés kezdetén tette! (Nagy taps az ellenzéki oldalon.) Itt számtalan kérdés elhangzott azzal kapcsolatban, hogy mi történt, hogyan kellett volna, mint kellett volna csinálni.
(14.30)
Igen, azt hiszem, minden körülmények között a Magyar Országgyűlés felelőssége az, hogy az egész lakosság nyilvánossága előtt ezt a kérdést töviről hegyire kivitassa. Igen, mert egy olyan ünneplésünk volt, tisztelettel, tegnap, ahol minden szónok arról beszélt, és minden műsorvezető úgy vezette fel, hogy az 1956. október 23-ai forradalom és szabadságharc 50. és a köztársaság kikiáltásának 17. évfordulója. Ezt követően az ország miniszterelnöke az ünnepi beszédében azt az ideiglenes köztársasági elnököt, aki 1989. október 23-án a köztársaságot kikiáltotta, meg se említette, és meg se említette azt a Pozsgay Imrét (Moraj az MSZP soraiban.), aki önök közül először mondta azt, hogy ez nem ellenforradalom volt, hanem népfelkelés. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Úgy van! - Taps a Fidesz és a KNDP padsoraiból.) Ezeket a kérdéseket kellett volna kivitatni.
Miniszter úr, úgy kellene irányítani a kapcsolatot a frakcióval, hogy azzal összhangban, ahogy ön elvárja, hogy itt politizáljunk, ők is engedjék meg az ellenzéknek, hogy itt politizáljon. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Úgy van!) Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)
