GYURCSÁNY FERENC
GYURCSÁNY FERENC
GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Egyesek csúfos és felelőtlen hatalmi játszmába kezdtek (Dr. Géczi József Alajos belép a terembe, és helyet foglal dr. Semjén Zsolt mögött.), nemzeti önérzetünket, történelmi hagyományainkat megalázó kalandba kívánják belerángatni az országot. Nem fogjuk megengedni! (Közbeszólás az MSZP soraiból: Helyes! - Taps a kormánypártok padsoraiból.)
(13.10)
Nem adjuk fel hitünket, nem adjuk fel meggyőződésünket, hogy csak egy Magyarország van, hogy lehet tisztelni egymást, hogy nincsen helye durvaságnak. Nem adjuk fel hitünket, nem adjuk fel meggyőződésünket, hogy a szabadságot és a rendet össze lehet és össze tudjuk illeszteni. Szeretnék világosan és egyértelműen beszélni: a harmadik Magyar Köztársaság demokratikus rendjében tüntetni szabad, zavargást szítani, zavargásban részt venni tilos. A tüntetők jogait védeni kell, a zavargáskeltőkkel szemben a rendőrségnek viszont határozottan és törvényesen fel kell lépnie. (Taps a kormánypárti padsorokban.) Ez a köztársaság rendőrségének nemcsak joga, hanem kötelessége.
Mindenkinek döntenie kell: a rend pártján áll vagy a rendzavarók pártján áll. A kormány a rend pártján áll, azon milliók pártján áll, akik nyugalmat szeretnének, akik ünnepelni szerettek volna, sétálni, mesélni, játszani, emlékezni; emlékezni arra, hogy - milyen érdekes! - ezek az utcák korábban békét és nyugalmat sugároztak, azok az utcák, amelyek most kongtak az ürességtől, a félelem keltette ürességtől.
Milyen érdekes, volt itt egy ország, amely tudott örülni, amely büszke volt magyarságára és történelmére, még akkor is, hogyha ebben nemegyszer viták, kisebb-nagyobb viták szegélyezték. Milyen érdekes, ez az ország, miközben arra készült, hogy megünnepli ötven évvel ezelőtti fantasztikus forradalmát, voltak, akiknek fontosabb volt a kormány vagy a kormányfő elleni ellenszenvüket kifejezésre juttatni, és nem engedni, hogy az ország nyugodtan ünnepelhessen!
Én azt tanultam édesanyámtól, hogy fiam, lehetnek vitáink, fiam, lehet, hogy apáddal időnként veszekedek, de vannak pillanatok a család életében, amikor sem a veszekedés, sem a viták nem fontosak, amikor csak az a fontos, hogy egy család vagyunk, és összetartozunk. A karácsony békéjét, a húsvét nyugalmát, a nagymama születésnapját, bár ha veszekednek is, de apa és anya házassági évfordulóját azt békében ünnepeljük, és az asztalhoz hívjuk azokat is, azokat a messzi rokonokat és ismerősöket is, akik lehet, hogy éppen vitatkoznak. Mert nemcsak a konzervatívok, hanem valamennyi jóérzésű ember úgy tudja, hogy ezekben az ünnepekben sűrűsödik össze mindaz, amitől olyan jó embernek lenni: szeretni, megbocsátani, tisztelni egymást. És bár lehet, hogy vannak viták, de az ünnepeket megtartjuk, és az ünnepek pillanataiban azok is egy asztalhoz ülnek, akik lehet, hogy másnap folytatják a vitát.
Tegnap azt látta a Magyar Köztársaság, hogy vannak, akiknek a kormánnyal vagy a kormányfővel szembeni jogos vagy vitatott kritikájuk odáig megy, hogy elvették az ünnepet - nem tőlem, nem a kormányomtól: emberek millióitól. Rajtam akartak ütni, és Magyarországon álltak bosszút. Szerintem rosszul tették. Szerintem nem egyszerűen hibát követtek el, annál többet, de ezzel majd ők elszámolnak.
Sokan kérdezik, hogy honnan kerültek elő ezek a rendzavarók, hogyan van, hogy egyszer csak itt, a harmadik Magyar Köztársaság 17. születésnapja környékén olyan emberek és csoportok jelennek meg az utcán, amelyek létezéséről, hát lássuk be, nem is nagyon tudtunk.
Azt kell mondjam önöknek, hogy énszerintem ezek az emberek és ezek a csoportok eddig is itt voltak, csak úgy tudták - és nagyon helyesen -, hogy amit gondolnak és amit tenni szeretnének, az szégyenteljes, úgy tudták, hogy amit gondolnak és amit tenni szeretnének, az nem fér össze a Magyar Köztársaság normájával, mi több, nem fér össze sok millió magyar ember meggyőződésével. Úgy gondolták - és helyesen gondolták -, hogy amit gondolnak és képviselnek és amit szívük szerint tenni szeretnének, arról a többség azt gondolja, hogy az rossz, az méltatlan, az törvénysértő, azzal nem akar azonosulni Magyarország. Ezért aztán a háttérben maradtak, ezért aztán legfeljebb a futballpályán volt nagy a szájuk, ezért legfeljebb három fröccs után a kocsmában engedték meg maguknak mindazt, amit most megengednek tereinken.
És miért teszik ezt meg? Mert jöttek politikusok, akik a nemzet egyetlen képviselőjének kiáltották ki magukat, és azt mondták, hogy érzik a puskapor szagát. Jöttek politikusok, akik azt mondták, hogy az embereknek nemcsak joguk, de kötelességük is, hogy szembeforduljanak a kormánnyal, hogy eljött az ideje a radikális fellépésnek. Jöttek politikusok, akik azt mondták, hogy a köztársaság semmi, hogy az nem fontos, legfeljebb levethető ruha a nemzet testén, nyilván ahogyan a törvények meg a szabályok is. Jöttek politikusok, akik azt mondták, hogy nem fontos a törvény és nem fontos a köztársaság. De akkor mi a fontos, tessék mondani?
És utcára hívták mindazokat, akik csak a pillanatra vártak, hogy mindaz, amit eddig szégyelltek, az mostantól kezdve ne szégyen legyen, hanem büszkén törjenek és zúzzanak szóval és tettel; utcára hívták azokat, akikkel később szövetséget is kötöttek. Mára nem tudjuk, hogy ki az, aki köztársaságpárti, és ki az, aki az utca pártján áll, ki az, aki mérsékelt, és ki az, aki radikális. És mindezt úgy tették, hogy a rombolást, a durvaságot, az alávalóságot hazafias tettnek, hazafias cselekedetnek állították be.
Kérdezem én: hazafias dolog lenne rátámadni a rendőrökre? Hazafias dolog lenne Molotov-koktélt dobni emberekre és házaikra? Hazafias dolog lenne túszul ejteni az országot, elvenni 1956 ünnepét, arra rávenni emberek millióit, hogy belülről zárják magukra az ajtót vagy hagyják el a várost? Hazafias dolog lenne 1956 hőseit lehazaárulózni? Hazafias dolog volt Kosáry Domokost kiátkozni? Hazafias dolog volt Mécs Imrét, a halálraítéltet megfenyegetni? Hazafias dolog lenne elfogadni a kitüntetést, de elutasítani a javaslatot tévők kézfogását? Ez lenne az új hazafiasság? Ez?! Hazafias dolog lenne elvenni az ünnepet, az örömöt, és a dicsőséget félelemre cserélni? Ezt akarják, mondják?!
(13.20)
Olyan fontos lenne saját hitük, meggyőződésük - gondoljanak róla bármit is -, hogy megéri mindaz, amit csináltak? Olyan fontos lenne Pest legforgalmasabb csomópontján a nemzet szent ünnepén tüntetést tartani a kormány ellen, megmutatni, hogy ki az erősebb? Nem értik? Nem értik, mivel játszanak?!
Van, aki azt mondja, hogy mindez a kormány és a miniszterelnök hibája. Vajon tényleg így van ez? Kérem szépen, nem kellett ahhoz sem őszödi beszéd, sem reform, sem kiigazítás, hogy az ellenzék vezére - aki itt nem meri elmondani a véleményét, csak az utcán nagyon határozott és bátor - arról értekezzen, hogy a magyar baloldal, amikor csak tehette, rárontott nemzetére. Ez a mondat nemcsak sérti a politikai közösség egyik felét - magunk között szólva: pár millió embert -, de azt is mondja, hogy a magyar baloldalt megtámadni hazafias tett.
Nem kellett ahhoz, kérem szépen, sem őszödi beszéd, sem reform, sem kiigazítás, hogy az ellenzék vezére - aki most nem áll ide elmondani, hogy mit gondol Magyarországról, az utcát választotta inkább, nem pedig parlamentáris (Közbeszólás az MSZP soraiból: Gyáva!) és demokratikus politikushoz méltó helyet, a magyar parlament plenáris ülését - azt mondja, miután elveszíti a választást, hogy a haza nem lehet ellenzékben, és ezzel önmagát és csak a saját támogatóit tekinti a haza részének, és mindenki mást kiátkoz a hazából. Ehhez nem kellett sem őszödi beszéd, sem kiigazítás, sem reform. Ehhez semmi nem kellett! Ehhez kellenek olyan politikusok, akik nem ismernek sem Istent, sem embert, csak saját maguk hatalmát, akik nem ismerik az alkotmányos rend szentségét, de legalábbis el nem ismerik; akik nem fogadják el, hogy a népfenség és a népakarat törvényes és egyetlen képviselője és kifejezője két választás között a Magyar Országgyűlés.
Radikális szavakból radikális tettek lettek. Az ellenzék vezére ideológiát adott az utcai rendbontáshoz. Teljesen világos a kapcsolat. Elmagyarázta az elmagyarázhatatlant. Felmentette az alól az erkölcsi gátlás alól emberek százait, ezreit, de épp eleget ahhoz, hogy ezt műveljék a városban és az országban, ami alól nem lehet felmenteni senkit sem. Felszabadította az egyébként mindenkiben működő normális emberi gátlást és megfelelni vágyást a törvényeknek és a közös kultúrának. A köztársaság demokratikus politikai erői helyett a radikálisokkal kötött szövetséget, és talán büszke is arra, hogy elvette azt a hitünket, de legalábbis mélyen megsértette, hogy egy politikai közösség tagjai vagyunk, bár akárhányféleképpen gondolkodunk.
Elvenni könnyű. De ki fogja ezt visszaadni? Ki fogja visszaadni a lányomnak, hogy nem mehetett el sétálni? Ki? Ki fogja visszaadni nyugdíjas néniknek és bácsiknak az elmúlt napokat, amikor féltek és rettegtek? Ki fogja visszaadni Magyarország nyugalmát? Mert elvenni könnyű volt. Könnyű utcára vinni az embereket. Ki fogja majd hazavinni őket? Tessék megmondani!
Az egyetemisták alig voltak kettőezren - tisztességgel, kulturáltan elmondták a véleményüket, hogy nem értenek egyet a tandíjjal. Lehet respektálni a véleményt. A nyári szakszervezeti tüntetésen alig voltak ötezren. El kell fogadni, amit mondanak.
Ne játsszanak velünk! Ne akarják velünk elhitetni, hogy Magyarország rendbetételének egyébként nem könnyű, helyenként kifejezetten fájdalmas, nehéz terhei viszik utcára az embereket! Az öt választásból négyet elveszített parlamenti ellenzék egyik pártja képtelen elviselni, hogy tagolt, demokratikus jogrendben élünk, és hogy most a választók úgy döntöttek, hogy nem ők kormányoznak. A tűzzel játszottak, de a nemzetet égették meg vele. És hogy ne kelljen szembenézni, inkább elhagyják a képviselőház termét. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Így van!) Hetykén odafordulnak, és nem érdekli őket, hogy mit okoznak az országban. Ez lenne a magyar konzervativizmus, a nemzeti liberális hagyomány igazi öröksége, ez a magatartás? Így segítjük az embereket és a családokat?
Látjuk a következményeket mindenütt. Felzaklatták az országot. Úgy látom, ehhez volt tehetségük. Nem baj, ha így gondolják, akkor elfogadom a szereposztást. Mi meg majd azért fogunk tenni, hogy az országban visszaköszönjön a nyugalom. (Nagy taps a kormánypárti padsorokban.) Hát akkor, Magyarország, tessék választani: a rend vagy a rendetlenség; rend vagy rendzavarók? Ez a kérdés! Mi tudjuk, hogy melyik oldalon állunk.
Ha az volt a cél, hogy kárt okozzanak, hölgyeim és uraim, azt tudom önöknek mondani: sikerült. Kárt okoztak, súlyosat. Ha az volt a cél, hogy építsenek, akkor azt szeretném önöknek mondani, hogy kudarcot vallottak. Nem építettek - romboltak. Leromboltak illúziót, leromboltak hitet, elvettek álmokat, tönkretettek tereket és utcákat, széjjeltörték - remélem, hogy csak percekre és órákra, de széjjeltörték - városok és falvak biztonságát. Mi meg majd helyreállítjuk.
Ha úgy gondolják demokratikus politikusként, hogy ez a dolguk, jelentem: eddig jelesre vizsgáztak. Ajánlanék mást: akarjunk inkább építeni. Ajánlok mást: akarjuk megteremteni a szabadság rendjét. Sok a tanulság: van politikai, van jogi, van a közrendre vonatkozó. Nem tudok mást mondani, mint a politikában türelem kell és elhivatottság. Bármit tesznek, a kormányoldal nem fogja elveszíteni a hitét és a türelmét. Hitét, hogy amit tesz, az ugyan nem könnyű, de az ország számára az egyetlen lehetséges járható út. Mert programot eddig mást sajnos nem láttunk - biztosan van, de nem láttunk. Nem lesz ez könnyű. Nem tudom azt mondani Magyarországnak, hogy ez holnapra megoldódik. Azt gyanítom, hogy napok kellenek hozzá, vagy hetek - ki tudja. Azon leszünk, hogy megóvjuk a rendet és a biztonságot.
Azt kérem a rendőrségtől, hogy minden eszközt használjon fel arra, hogy ezt a rendet és ezt a biztonságot védje - minden törvényes eszközt. Magyarországnak rendre van szüksége, mert azokat a százezreket és milliókat látom, akiket ezrek túszul ejtettek. Van joga mindenkinek kifejezni a véleményét, de nincs joga randalírozni, nincs joga megtámadni rendőröket, nincs joga sakkban tartani ezreket, százezreket. A rendőrök lépjenek fel keményen, határozottan, egyértelműen, a törvény teljes szigorával - ezt várja el tőlük az ország. Ez az első számú érdek. És tessék eldönteni: a rendzavarók - nem a tüntetők, a rendzavarók - pártjára állnak, vagy a rend pártjára állnak?
(13.30)
Mi a rend pártjára állunk és nem fogok ebből engedni egy tapodtat sem. Egy tapodtat sem! Aztán majd Magyarország eldönti, az istenadta nép, hogy önökkel tart-e egy rendetlen világban, a sértegetés, az erőszak világában, vagy olyanokkal, akik azt mondják, hogy nehéz ugyan a demokrácia, de lehet tisztelni egymást kioktatás nélkül, lehet nyugalmat teremteni, és nemcsak lehet, hanem ez a kötelességünk is. Egy jobb országért, azért, hogy ’56 örökségéért ne szégyenkezni kelljen, hanem büszkék lehessünk, és hogy mindenki maga dönthesse el az ország, a maga sorsát.
Köszönöm szépen. (Hosszan tartó taps a kormánypárti oldalon.)
