GYURCSÁNY FERENC
GYURCSÁNY FERENC
GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Olyan sok tapasztalatunk van már arról, hogy nincsenek könnyű, egymondatos, egyszerű igazságok. Olyan sok tapasztalatunk van arról, hogy ennél sokkal kisebb vitákban és konfliktusokban is csak egy viszonylag árnyalt, sok irányból érkező megközelítés lehet az, ami segíthet abban, hogy megértsük, hogy mi is történt. Be kell valljam, képtelen vagyok megérteni, hogy akkor, amikor nyilvánvalóan millióknak az az élménye, hogy nem ünnepelhettek úgy, ahogyan szerettek volna, nyilvánvalóan önök is nem politikusként, hanem magánemberként érzékelik az országban lévő aggodalmat, eközben vannak olyan politikusok, akik itt, a parlamentben - miközben egyébként vitát kezdeményeztek az eseményekről -, egyetlenegy mondatot nem szólnak arról, hogy mi a véleményük azokról a milliókról, akik most megcsalva érzik magukat. Ha valakinek a jogát megsértette a közhatalom, akkor ennek a jogát meg kell védeni, igazuk van. De mondják, egyetlenegy mondatot nem kellett volna mondani azoknak a százezreknek a jogáról, akiket sértett mindaz, ami tegnap történt? Ők nem fontosak? Jogvédő szervezetet és tanácsadást nyújtani annak, aki egy tüntetés feloszlatásának kavalkádjában talán méltánytalanul sérelmet szenvedett, és ezért kell, hogy ő elégtételt kapjon, nem vitatom. De emellett egy fél mondat arra, hogy Magyarország, értem a kedvetlenségedet és a szomorúságodat, hogy nem ünnepelhettél? Talán nem kellene feltenni legalább egy mondatot önöknek is, hogy vajon nekünk, akik mi ostorozzuk a kormányt és a kormányfőt nap mint nap, van-e abban felelősségünk, hogy így alakult a helyzet? Hányszor és hányszor tettük meg, én személyesen az elmúlt hetekben, hónapokban, hogy feltettem a kérdést, hogy mit és hol hibáztunk, mi az, amit nem jól csináltunk, miben tévedünk. Hányszor tették fel ezt a kérdést?
Nincsen ellenemre, hogy a Kereszténydemokrata Párt frakcióvezetője kioktasson, nincs ellenemre, hogy nem is titkolt gyűlölettel a szemében vádlóként lépjen fel (Közbeszólások az MSZP soraiból: Keresztény! Mindent a szentatya nevében!), de azt tudom mondani, hogy 22-e délutánján a Bazilikában, az ökumenikus megemlékezésen azt hallottam, hogy keresztény imamondók azért fohászkodnak, hogy legyen erejük tisztességgel ítélni, megbocsátani; hogy legyen erejük az előítéletet, a fájdalmat, ami a lelkükben és a szívükben van, átadni sokkal inkább a megértésnek, a megbocsátásnak és a szeretetnek.
(14.00)
Én azt láttam, hogy emberek fájdalmasan arról beszéltek ott, hogy tudják, hogy az ő istenük azt kéri, hogy ha voltak is fájdalmaik, ha megalázva is érezték magukat, keressék meg az utat embertársaikhoz. S azt gondolja Semjén képviselő úr, hogy neki pedig itt pörölyként az a dolga, hogy fönntartsa az előítéletnek és az indulatnak ezt a fokát, ezt a hevét? Ez lenne az igazi keresztény magatartás? Ez? Valóban úgy gondolja, hogy azzal szolgálja szentnek tekintett nemzetét, hogy minden héten azt keresi, hogy hogyan szíthat még több indulatot és gyűlöletet? Ezt gondolja? Én nem ezt gondolom.
Azt gondolom, hogy talán inkább azt kellene keresni, hogy milyen módon találunk utat egy jobb Magyarországhoz. (Dr. Semjén Zsolt: Nem azt!) Azt gondolom, hogy azt kellene keresni, milyen módon érthetjük meg, hogy melyikünknek mi a felelőssége és mi a lehetősége. Azt gondolom, hogy fel kellene tenni azt a kérdést, miért történik az meg, hogy heteken keresztül vagy talán hónapokon keresztül azt próbáljuk meg elhitetni Magyarországgal, hogy új forradalom fog érkezni '56 ötvenedik évfordulóján, hogy hergeljük és szítjuk az embereket, majd mikor itt van '56 ötvenedik évfordulója, minden előzmény nélkül nagygyűlést hirdetünk egy olyan helyre, ahol soha korábban nem volt nagygyűlés, csak egy dolog biztos, hogy szinte kikerülhetetlen, hogy Budapest belvárosában nem lehet úgy a rendfenntartó erőknek megmozdulni, ha rendet akarnak tenni, hogy előbb-utóbb valamilyen irányban az Astoriára éppen igyekvőkkel vagy az azt elhagyókkal találkozzanak.
Soha, egyetlenegyszer nem találkoztunk azzal a magyarázattal, hogy mi vitte arra azt az ellenzéki pártot, amelyik egyébként 23-ára az utcára hívta, sőt küldte az embereket, hogy ő ugyanezen a napon Pest legforgalmasabb pontján, nem másutt, Pest legforgalmasabb pontján nagygyűlést szervezzen. Én nem gondolom - miért gondolnám? -, hogy provokálni akarnak. De azt hiszem, talán fel kellene tenni a kérdést, hogy helyes-e, amit ezekben az ügyekben tesznek, hogy talán a mellett a hihetetlen erő mellett, amelyet tanúsítanak abban, amivel és ahogyan támadják a kormányt, talán egy halk kérdést megérne: mi, kereszténydemokraták, mi, fiatal demokraták mindent jól tettünk az elmúlt években? Vagy úgy gondolják a rendet, úgy gondolják a megnyugvást, hogy mindenki más változzon meg, lehetőség szerint úgy, hogy ugyanazt gondolják, mint amit önök? Ez lesz majd a megoldás?
Azt gondolják, hogy miniszterelnököt kell cserélni, közben pedig egész oldalon megírják, hogy nem a miniszterelnökkel van a baj, hanem úgy az egész korhadt és rohadt baloldallal, ahogyan van, történelmileg és a jelenben, sőt talán a jövőben is. És ha elment a miniszterelnök - mostanáig nagyjából öt minisztert szólítottak fel lemondásra -, akkor kik jönnek? Ugye, számolták, hogy hány MSZP-alapszervezetre dobtak az elmúlt egy napon Molotov-koktélt? Ugye, számolták? És mondják, nem kérdezik meg maguktól, hogy vajon lehet-e ebben szerepe annak, hogy mit mondtunk és mit csináltunk az elmúlt időszakban?! Vagy ha esetleg azt mondtuk volna az elmúlt időszakban, hogy ugyan száz kérdésből kilencvenben vitatkozunk a kormánypárttal, ugyan a kormánypártok miniszterelnökénél tudunk legalább tíz jobbat ebben az országban, sőt lehet, hogy ezret, de egyvalami biztos: soha nem fogom megengedni a támogatóimnak, hogy ne tiszteljék riválisainkat, soha nem engedem meg támogatóinknak, hogy fenyegessék őket, soha nem engedem meg támogatóimnak, hogy azt mondják, hogy a parlamenten kívül kell megoldani ezt a konfliktust, mert ugyan semmiben nem értek velük egyet, de egyvalamiben nemcsak egyetértek, de ahhoz ragaszkodom, hogy a dolgainkat egymást tisztelve itt, a parlamentben kell megoldani.
Mondják, legalább egy kérdéssel nem tartoznak maguknak végre sok év után!? Tényleg azt hiszik, hogy önök tökéletesek? Tényleg azt gondolják, hogy mindent megtesznek annak érdekében, hogy itt nyugalom legyen? Tényleg azt gondolják, hogy ennyit megér? Önökön kívül, azt hiszem, hogy senki.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban. - Dr. Gyenesei István tapsol.)
