BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Nagy jelentőségű törvény vitáját kezdi meg, kezdte meg ma a parlament. A törvény címéből kiindulva szeretném magunkat elsősorban emlékeztetni arra, hogy ez a biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászatisegédeszköz-ellátásról és -forgalmazásról szól, és mind a két fogalmat rendkívül hangsúlyosnak tartom, amit a törvény előterjesztői a törvény címében kiemeltek.
A gyógyszer, illetve a gyógyászati segédeszköz egy rendkívül speciális piac. A miniszter úr a bevezetőjében szólt arról, hogy a gyógyszer a gyógyulás legfontosabb eszköze, rendkívüli jelentőségű alapérték számunkra, amikor hozzányúlunk ennek a kérdésnek a szabályozásához, hogy a jövőben is mindenki hozzájuthasson ehhez a gyógyulást garantáló eszközhöz.
(10.20)
Ez egy speciális piac keresleti oldalról és kínálati oldalról is. Keresleti oldalról mindenekelőtt azért, mert nem a fogyasztó, nem a beteg dönti el, hogy mit vásárol ezen a piacon, hanem van még egy szereplő, az orvos, aki elrendeli a szakmai tudása birtokában, hogy mire van szükség. Kínálati oldalon is nagyon speciális a piac. Pontosan azért, mert ilyen kitüntetett fontossága van ennek a terméknek, a gyógyszergyártók rendesen tudják diktálni az árat ezen a piacon, és teszik is.
Úgy készültem, hogy három kérdésről szeretnék beszélni. Először arról, hogy milyen a jelenlegi helyzet, amely alapján indokolható az, hogy a szabályozáshoz hozzá kell nyúlni. Arról is szeretnék szólni, hogy mi lenne, ha nem nyúlnánk hozzá ehhez a szabályozáshoz; harmadrészt arról, hogy mi a változtatás fő célja és e cél elérésének az eszközei micsodák a javaslatban.
De mielőtt rátérnék ezekre, engedjenek meg egy megjegyzést, mert az előbb Mikola képviselőtársunktól egy nagyon kritikus beszédet hallhattunk. S amíg hallgattam, nekem az volt az érzésem, hogy képviselőtársam ezt a törvényt nagyon a patikusok nézőpontjából olvasta, elemezte. Én pedig nem vagyok sem orvos, sem patikus. Én szükségképpen és képviselőként a fogyasztók nézőpontjából olvastam és elemeztem, és egészen más következtetésre jutottam, mint ellenzéki képviselőtársam.
Rátérve az első kérdésre, milyen a jelenlegi helyzet, erről többen szóltak előttem. Óriási hiánnyal küzd a gyógyszerkassza. Ebben a Házban két hete zajlik a 2005. évi zárszámadás vitája. Ebben a vitában már kitértem rá, de most fontosnak tartom megismételni, hogy az a hiány, ami a gyógyszerellátás, gyógyszertámogatás területén keletkezik az Egészségbiztosítási Alapban, egyszerűen nem tartható tovább.
2001-ben mindösszesen 180 milliárd forint lett a tényadat a gyógyszerkasszánál. Akkor még 32 milliárdos volt a hiány. A hiány gyakorlatilag 30-40-50 milliárdos szinteken mozgott az elmúlt öt évben, mígnem 2005-ben 65 milliárd forint a hiány. Tehát a 2001-esnek éppen a duplája, miközben maga a kassza összesen 349 milliárdra nőtt föl. Ugye, mindannyian tudjuk, hogy ez egy nyitott kassza, amit nem lehet bezárni, mert gyógyszereket akkor is kell felírni, amikor már éppen a tervezett összeg elfogyott. Miközben a tervezett összeg is durván a duplájára terveződött öt év alatt, a hiány is durván a duplájára emelkedett. Ezen az úton nem lehet továbbmenni. Még csak összehasonlításként jegyezném meg, hogy az egész gyógyító-megelőző kassza közel 700 milliárdos, tehát ennek a nagyságrendnek a felét teszi ki a gyógyszerkassza.
Ha elkezdjük firtatni, hogy mi is az oka ennek az irgalmatlan volumennek, illetve hiánynak, akkor egyrészt mindenképpen szólnunk érdemes arról az árrobbanásról, amely ezen a területen van. Részben az orvostudomány fejlődéséből kifolyólag, részben pedig a gyógyszeripar fejlődéséből kifolyólag érzékelhető egy árrobbanás, aminek a gyártók önmaguktól nem akarnak fékeket szerelni az alakulására.
A másik, amit legalább ekkora jelentőségűnek tartok hangsúlyozni, a rendszerben meglévő pazarlás, ami érinti a gyógyszert rendelő orvosokat éppúgy, mint a fogyasztókat, a betegeket. Egyszerűen cipeljük magunkkal az ingyenesség hamis látszatát, hamis illúzióját, mintha természettől fogva ezek a termékek szükségképpen ingyenesek, illetve támogatottak lennének. Az a helyzet, hogy annak, ami ingyen van, nincs igazán értéke az emberek szemében. Ami ingyen van, az szükségképpen az emberek mentalitása, magatartása miatt pazarláshoz vezet. Előttem Kökény képviselőtársam említette azt a tényadatot, hogy éves szinten 70 milliárd forint kerül a szemétbe gyógyszer formájában. A saját ismeretségi körömből tudnám hozni hosszasan, vég nélkül azokat a példákat, hogy hogyan vannak tele a lakások fiókjai nem használt, egyébként sok pénzbe kerülő gyógyszerekkel, amin ott van a szavatossági idő, ami eltelik, lejár, és onnan kezdve már csak a szemétben landolhat ez a drága termék. S az a tapasztalat, hogy az orvosok sem fogják vissza a tollukat akkor, amikor receptet kell kiállítani.
Egyébként ennek az egész szabályozási kérdésnek ez a legérzékenyebb pontja véleményem szerint, mert itt egy olyan szakmai meggyőződés az, amivel legalább vitába kell szállni, amit nagyon nehéz felülírni. Nagyon fontos, hogy az orvos a legjobb tudása, a legjobb szakismerete, a legjobb meggyőződése alapján rendeljen el terápiát, gyógymódot és gyógyszert, ezt ne írja felül a gyógyszer-gazdaságossági szempont, ugyanakkor mégiscsak legyen valamilyen mértékben figyelembe véve.
Feltettem az imént a kérdést, hogy mi lenne, ha nem változtatnánk ezen, hiszen az ellenzéki oldalon ismételten halljuk, hogy hova ez a nagy sietség, miért kell ilyen nagyon dinamikusan foglalkozni ezzel a kérdéssel. Azt gondolom, könnyen belátható, hogy ha nem változtatnánk ezen a szabályozáson, ami jelenleg van, akkor a betegeknek és éppen a betegeknek kellene többet fizetniük rövid időn belül a gyógyszerekért. Akkor mindannyiunknak, akik járulékfizetők vagyunk, kellene többet fizetni a gyógyszerekért, azért, hogy ez a kassza finanszírozható maradjon. Akkor nem tudnánk teljesíteni a konvergenciaprogramban vállalt követelményeket, akkor folytatódnának azok a teljesen ellenőrizetlen, a nyilvánosság kizárásával születő alkuk, amelyekre időről időre sor kerül a gyártók és az egészségügyi kormányzat között. És hát folytatódna az a pazarlás, gátlástalanul folytatódna az a pazarlás, amelyről az imént szóltam.
Mi tehát a változtatás célja? Én nagyon szeretném hangsúlyozni, hogy a költségérzékeny térítési díjak kialakítása, a költséghatékonysági szempont csak az egyik cél. Ez is fontos, de legalább ennyire fontos a másik cél, amire kísérletet tesz ez a javaslat, és ez egy igazságosabb teherviselés, az igazságosabb teherelosztás.
Ennek a területnek legalább öt szereplője van. Azt gondoljuk, hogy mind az öt szereplőnek valamilyen mértékű terhet cipelnie kell ebben a folyamatban. Az öt szereplő: a gyártók, a forgalmazók - legyen az nagyker, kisker, patika -; az orvos, aki elrendeli a gyógyszert; a biztosító, amely fizeti vagy részben fizeti a gyógyszert; és hát a beteg, aki eddig is többé-kevésbé fizette, hiszen a támogatások köre már régóta nem százszázalékos a termékek többségében.
(10.30)
Ahhoz, hogy a kasszán belül tudjunk maradni, az egészségügyi kormányzat időről időre újraszabályozta a termékek körét, a támogatás mértékét, zajlott ez a szűkítési folyamat, zajlott az a folyamat, hogy egyre nagyobb teher került át a gyógyszerfogyasztókra.
Ez a törvényjavaslat nagyon szisztematikusan végiggondolja mindegyik szereplőnek a felelősségét, és olyan szabályozást próbál meg ajánlani a számunkra, amivel a felelősség megosztható. Ezekből a javaslatokból kitüntetett fontosságúaknak tartom azokat, amelyek a gyártók többletteher-vállalásának a szabályozására irányulnak. Nagyon jó javaslatnak tartom azt, hogy kötelező árkedvezményt kell fizetni a forgalom után, merthogy a piaci életben - hogy úgy mondjam - más termékek vonatkozásában teljesen természetes magatartás a gyártók részéről, hogy tudniillik ott, ahol nagy a forgalom, adnak valamekkora árkedvezményt.
Ez a törvény szabályozott módon a gyógyszergyártók számára ezt az árkedvezményt kötelezővé teszi, de alternatívát is kínál hozzá - szerintem nagyon ügyesen -, és azt mondja, hogy ha nem akarja megadni ezt az árkedvezményt, kiválthatja árcsökkentéssel. Tehát egy olyan alternatíva szerepel, amelyik ennek az árkedvezménynek a volumene erejéig árcsökkentést írhat elő a gyártók számára, ha vállalják, hogy legalább három évig a csökkentett áron fogják forgalmazni a terméküket. Én ezt nagy jelentőségű változásnak tartom ebben a viszonyrendszerben, mint ahogy ezt a szemléletmódot is, hogy a kockázatmegosztás történjen meg a gyártók és a biztosítók között, hogy a kassza túllépése szabályozott módon kerüljön kompenzálásra egy sávos kockázatmegosztással.
Mint ahogy nagyon fontosnak tartom azokat a részleteit is a törvénynek, ahol a reklámozás szabályaihoz nyúl hozzá a minisztérium, a javaslattevő, és egyértelműen szigorítja azt a típusú pénzkiáramlást, amit a gyártó reklámra, ismertetésre fordít, és természetesen a termék árába beépít, és aztán megfizettet velünk. Mint ahogy szigorítja azt, hogy milyen eszközökkel, konferenciák, rendezvények finanszírozásával, juttatásokkal próbálja érdekeltté tenni az orvosokat a termék felírásában. Azt gondolom, ezekre a lépésekre már jó ideje nagyon nagy szükség volt és van.
És fontosnak tartom azt is, hogy javaslatok vannak már szabályozás formájában a biztosító felelősségének az erősítésére. A szabályozás változna a gyógyszer-befogadási támogatási rendszert illetően, a szabályozás próbálja ösztönözni az olcsó generikus készítmények befogadásának a könnyítését, hogy ne csak normál, hanem egyszerűsített eljárás is legyen a befogadás mentén, és legalább ilyen jelentős számomra, hogy az ellenőrzést is szigorítja ezen a területen.
Az előbb már kitértem rá, hogy a legérzékenyebb pontja a szabályozásnak az orvosi felelősség kérdése. Ilyen módon bizonyos vagyok benne, hogy nagy vitát váltanak ki azok a részei a törvényjavaslatnak, hogy hogyan is kerüljön szankcionálásra, ha egy orvos indokolatlanul és ismételten a drágább gyógyszert írja fel, miközben azonos hatóanyaggal olcsóbb készítmény is rendelkezésre állna.
Megvan a dologban a beteg felelőssége is. A betegek eddig is fizettek hozzájárulást, hiszen utaltam rá, hogy százszázalékos térítés már csak egy nagyon kis szűk termékcsoport vonatkozásában van jelenleg is érvényben. Több-kevesebb önrészt a betegek eddig is hozzátettek a számlához. A változás most az, hogy a százszázalékos térítési díjú gyógyszereknek keletkezne egy dobozdíja, egy jelképes 300 forint, hogy azok a fogyasztók is érezzék, hogy nem teljesen ingyenes az, amit kiváltanak, illetve szükségük van rá.
A változás legfontosabb célja tehát szerintem az igazságosabb teherviselés, amihez számos eszközt kínál ez a törvényjavaslat. Itt a bevezetőben ellenzéki oldalról utalást hallottunk az egyeztetés hiányáról. Nagyon fontosnak tartom, hogy ez egy technikai kérdés, egy formális kérdés, és azt remélem, hogy ha csak ezért akarják elutasítani, akkor még változhat a véleményük magáról a javaslatról. Azt kérem az ellenzéki képviselőtársaimtól is, hogy ne a megszületés körülményeit nézzék, hanem a dolog tartalmát. Azt nézzék, hogy mi van a javaslatban, és mert nagyon sok jó gondolat, szabályozási eszköz került itt kodifikálásra, azt remélem, hogy megnyerhető ebben a vitában a támogatásuk.
Elhangzott, hogy itt egy olyan reformról van szó, amivel a patikamonopóliumot kell, kellett ledönteni. Azt gondolom, hogy amikor ennyire érzékeny monopolhelyzethez nyúl hozzá a jogalkotó, akkor nincs remény arra, hogy feltétlenül konszenzussal szülessen a javaslat, de azt is remélem, hogy a javaslat, ami a patikaalakítás, gyógyszerforgalmazás ügyében született, fogyasztóbarát, egyértelműen fogyasztóbarát, amit a lakosság örömmel fogad.
Azt említettem a beszédem közben, hogy öt szereplője van a történetnek. Nos, van egy hatodik, az Egészségügyi Minisztérium, az egészségpolitika, aki ezt a javaslatot megfogalmazta, és szeretném magunkat emlékeztetni arra (Az elnök csenget.), hogy van egy hetedik is: a parlament, amelyik a szabályozást megalkotja, mindannyiunk közös felelőssége benne van abban, hogy jó törvény szülessen. Ezért módosító javaslatokra van lehetőség.
Köszönjük a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból.)
