DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Miniszter úr, egyrészt, amit jósoltam, bekövetkezett, hogy amikor Bogsch Erik levelét idéztem - és csak idéztem, nem alkottam róla véleményt -, annak a félelmemnek adtam hangot, hogy önök ezt úgy fogják aposztrofálni, mintha mi valakik mellett kiállnánk. Valóban impozáns azoknak a beszélgetéseknek a sora, amelyet ön fölsorolt. De hadd hívjam föl a figyelmét arra, hogy ideje lenne már, ha tanulmányozná az 1987. évi XI. törvényt, amit úgy hívnak, hogy jogalkotás, ami nem arról szól, hogy nemcsak ilyen horderejű, bármilyen törvény esetében beszélgetések formájában egyeztetünk.
A törvény taxatíve azt írja, hogy a kodifikált törvényjavaslatot véleményezésre kiknek kell megküldeni, mennyi időt kell hagyni a vélemény megalkotására. Ezt nem helyettesíti semmiféle beszélgetés akár telefonon, akár e-mailen, akár eszpresszóban, bárhol zajlik le. Nem véletlenül idéztem Bogsch Eriket, hiszen lehet, hogy önök beszélgettek, lehet, hogy önök valamiben megállapodtak, de vélhetőleg maga a termék teljesen ellentétessé vált a megbeszélésekhez képest. Úgyhogy én úgy gondolom, hogy a jogalkotáshoz kellene visszatérni.
Nem tudom, hogy a miniszter úrnak mi a véleménye, de én úgy gondolom, hogy a sorból kimaradt az önkormányzat, amely a szubszidiaritás elve alapján az egészségügyi ellátásért felelős, még ha közvetlenül nem is felelős a patikarendszer működtetéséért, de a területén működő egészségügyi intézményekre bizonyos fokú hatása van. Ezekben a beszélgetésekben nem szerepeltek az önkormányzati szövetségek, nem szerepelt a főváros, pedig ha valakiket mélyen érint egy patikarendszer átalakítása, egy ilyen liberalizáció, és mégis valószínűleg a farok csóválja a kutyát - meg kell állapítani az általam felsorolt idézetek alapján -, akkor talán azt is prezentálni kellene, és ezeknek az egyeztetéseknek az eredményét a törvényalkotónak be kell mutatni. Ez is része ennek a jogalkotási törvénynek. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
