DR. KÖKÉNY MIHÁLY
DR. KÖKÉNY MIHÁLY
DR. KÖKÉNY MIHÁLY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! A kormányt eddig azért bírálták, mert bár programjának egyik fő elemeként hangoztatta az egészségügy átalakításának ügyét, de ennek érdekében keveset tett. Tartok tőle, hogy a mai naptól kezdve, miután megkezdi a tisztelt Ház az egészségügyi reform megvalósítását szolgáló törvényjavaslatok vitáját, a bírálatok többségét ellenzéki oldalról majd azért kapjuk, mert a kormánynak volt bátorsága beterjeszteni ezeket a tervezeteket.
Abban szinte általánosnak mondható az egyetértés, hogy az egészségügy további átalakítása már nem halogatható. Ezt az elvi egyetértést kellene gyakorlati lépésekre váltani. Sajnos azonban az eddig elhangzott észrevételekből, kritikákból arra lehet következtetni, hogy az ellenzéki pártok ma sem fognak továbbjutni a puszta tagadáson, pedig jobb, ha tudomásul vesszük, hogy nemekből nem lehet fenntartható pályára terelni a magyar egészségügyet.
Itt, tisztelt képviselőtársaim, nem kerülhetem meg, nem is akarom megkerülni az ellenzék népszavazási ötleteit sem. Az egészségügyi reform egészére vonatkozóan úgy ítélem meg, nem lehet feltenni olyan kérdést, amely az állampolgárok által igennel vagy nemmel egyértelműen megválaszolható lenne, márpedig ez egy alapkövetelmény a népszavazás kiírásánál. Az általam megismert kérdések ugyanis az egészségügyi rendszer bonyolult világának brutális leegyszerűsítését és a reform fő kihívásainak a megkerülését jelentik. A tulajdonviszonyok kimerevítése, a vizitdíjak bevezetésének elhagyása vagy a gyógyszerek gyógyszertárba történő visszazárása a tervezett egészségügyi reform mellékutcái.
(9.50)
A fő útvonalakról nem tesznek említést ezek a kérdések, így nem beszélnek a fenntartható finanszírozásról, az ellátórendszerek hatékonyságának növeléséről vagy az egészségbiztosítás átszabásáról. De megkockáztatom, lehet, hogy ezekben a kérdésekben valójában egyetértünk, egyetért az ellenzék a kormány javaslataival.
Tisztelt Országgyűlés! A kormány ez ideig összesen négy törvényjavaslatot nyújtott be, és ezekhez majd rövidesen társul még egy. Ez az öt tétel tartalmazza a koalíció javaslatait, ezeket kell a tisztelt Házban részletesen megvitatnunk.
A ma tárgyalandó javaslat a gyógyszerellátás, a gyógyszerforgalmazás fő kérdéseire igyekszik választ adni. Sok tekintetben lezár egy korszakot, és új fejezetet nyit a biztonságos és magas színvonalú gyógyszer- és gyógyászatisegédeszköz-ellátásban, az egészségbiztosítási támogatások rendszerében, az Egészségbiztosítási Alap egyensúlyának megőrzésében, valamint a gyártók és forgalmazók teherviselésében.
A gyártók és forgalmazók szempontjából - de hozzáteszem, a gyógyszerpiac minden szereplője szempontjából - azt a korszakot zárja le a tervezet, amelyben a gyógyszer-, illetve a gyógyászatisegédeszköz-ellátásra fordított közkiadások Európában páratlan dinamizmussal növekedtek. A gyógyszer esetében az évi 15-20 százalékos növekedési ütemet nem szabad és nem is lehet folytatni. 2002 és 2006 között 210 milliárdról az idén várhatóan közel 400 milliárdra emelkednek a gyógyszertámogatásra fordított kiadások. A gyártók és forgalmazók megtalálták a számításukat ebben az időszakban, ugyanakkor kevés figyelmet fordítottak a támogatási kiadások egyensúlyban tartására, és valljuk meg, hogy az egymást követő kormányoknak sem sikerült megfelelő eszközt találni a tekintetben, hogy a gyógyszerkassza indokolatlan túlköltését meg lehessen akadályozni.
A régi mondás szerint, ha Rómában vagy, viselkedj úgy, mint egy római. Már több mint két éve tagja vagyunk az Európai Uniónak, ideje hát az Unió tagországaként megvizsgálni ezeket a kérdéseket. Úgy látom, hogy a törvénytervezetben található eszközöket az Európai Unióban szinte teljeskörűen alkalmazzák, mert megteremti ez a törvényjavaslat az uniós gyakorlatnak mindenben megfelelő egyszerűsített és kiszámítható támogatás-odaítélés rendszerét, így a gyártók, forgalmazók is reális alapokon alakíthatják üzleti terveiket, és bizony lássuk be, hogy a törvény sok szempontból követi a közelmúltban elfogadott és hatályba lépett német gyógyszer-gazdaságossági törvényt.
Azt gondolom, hogy nálunk is a gyártók eddig is elismerték és tudomásul vették, hogy a nyereségüket nem növelhetik tovább anélkül, hogy ne vállalnának több részt a közterhekből. Az elmúlt években kötött, jól-rosszul teljesülő megállapodások már mutatták ezt a szándékot. A törvényjavaslat most ezt a folyamatot beemeli a törvény keretei közé, azonban meghagyja változatlanul azt az alternatívát, hogy a gyártók termékeik árának csökkentésével, önmérséklettel hozzájárulhatnak a közkiadások növekedésének lassításához, illetve ahhoz is, hogy a törvényben előírandó befizetési kötelezettségeiket jelentősen mérsékelhessék.
Tisztelt Országgyűlés! Jelentős előrehaladást ígér a javaslat a gyógyászati segédeszközök támogatása és forgalmazása terén, itt is lezárva a gyors növekedés és az alulszabályozottság időszakát. Itt is fő cél azonban, hogy a betegek az egészségbiztosítási támogatások révén korszerű gyógyászati segédeszközökhöz jussanak. A törvényjavaslat a gyógyszertámogatás transzparens rendszerét modellül alkalmazva igyekszik megteremteni a gyógyászati segédeszközök egészségbiztosítási támogatásba történő befogadásának átlátható és kiszámítható követelményrendszerét. Hozzá kell tennem, hogy a segédeszközök területén nincs egységes európai uniós gyakorlat, azonban meggyőződésem, hogy jó úton járunk, ha követjük a gyógyszer-transzparenciával kapcsolatos szabályozási elemeket, és a törvényjavaslatban foglalt megoldások talán más országok érdeklődését is felkeltik.
Tisztelt Képviselőtársaim! Évente hozzávetőlegesen 70 milliárd forint értékű gyógyszer kerül a szemétbe. Ezt nálunk gazdagabb országok sem engedhetik meg maguknak. A törvényjavaslat ezért is adja fel az ingyenes gyógyszer fogalmát, és azoknál a gyógyszereknél is önrészt igényel a betegektől, amelyek árához egyébként százszázalékos támogatást biztosít. Ez a jelképes nagyságrendű önrész meggyőződésem szerint alkalmas arra, hogy takarékosabban bánjunk a közpénzekből támogatott gyógyszerekkel.
A javaslat új követelményeket fogalmaz meg az orvosok számára is, és nem a gyógyítás szabadságának a korlátozásáról van szó, sokkal inkább az egészségbiztosítási források, valamennyiünk adó- és járulékforintja hatékony felhasználása felelősségének a kérdéséről. Amikor egy orvos recepten gyógyszert rendel, egyben dönt arról is, hogy ez mennyibe fog kerülni az egészségbiztosításnak, és mennyit kell fizetnie a betegnek. Ezt a döntési felelősséget erősíti a törvényjavaslat. Az orvosnak is szem előtt kell tartania, hogy nem állnak rendelkezésre korlátlan források. Nem károsodik a beteg, ha az egyenértékű, de olcsóbb gyógyszert írja fel. Nem kíván a javaslat egyéni kereteket meghatározni az orvosnak, de a jövőben minden gyógyszert rendelő orvosnak számolnia kell azzal, hogy gyógyszerrendelési szokásait az egészségbiztosító összeveti más orvosok gyakorlatával, és a kiugró eltéréseket alaposan megvizsgálja. Biztos vagyok abban, hogy az orvosok többsége megérti ezeket a célokat, és együttműködik ezek megvalósításában.
Tisztelt Országgyűlés! A gyógyszerekhez való hozzájutás az elmúlt tizenhat évben jelentősen fejlődött. Ma azonban már nem elégséges összevetni a gyógyszerellátás színvonalát a tíz-tizenhat évvel ezelőttivel. 1994-ben született egy jó patikatörvény, de az azóta eltelt időszak ennek a kereteit már feszegeti. A kialakult gyógyszertári hálózatot össze kell vetni a lakosság változó igényeivel, a gyógyszerellátás új, korszerű eszközeinek a követelményeivel. Ebben az összevetésben a kialakult rendszer indokolatlanul merev, és a változó lakossági igényektől elmarad.
Sajnálom azt, hogy van olyan érdekképviselet, amely az egyeztetésen kívül - mondjuk ki - az utcán keresi a megoldást, és a gyógyszertár-tulajdonosok érdekeinek védelme során dráguló gyógyszerekkel és a gyógyszerellátás biztonságának lazulásával riogatja a betegeket. Erősen kétlem ugyanis, tisztelt képviselőtársaim, hogy az lenne a többségi vélemény, hogy mily remek dolog éjszakai ügyeletes patikát keresni egy lázcsillapítóért. És abban is biztos vagyok, a legtöbben pontosan tudják, hogy nem a fülbe kell dugni az otthoni polcról levett Aspirint, akkor miért tennék ugyanezt egy szupermarketben vagy egy benzinkútnál vásárolt termékkel. És ki hiszi azt el, hogy hamisító bandák szerveződnek olyan filléres orvosságok gyártására, amelyeknek drágább a csomagolásuk, mint a hatóanyaguk? És miért baj az, ha - mondjuk - egy közeli kórház gyógyszertára kiváltja azoknak a betegeknek a receptjeit is, akiket nem abban a kórházban ápolnak? És azt gondolom, baj, hogy nagy forgalmú bevásárlóközpontban ma azért nem nyílhat patika, mert néhány száz méterre már van egy, igaz, hogy kicsi, igaz, hogy nem tart ügyeletet, igaz, hogy nem készletez drágább medicinákból, és ott hitelkártyával sem lehet fizetni.
Tisztelt Országgyűlés! Nem hiszem tehát azt, hogy a betegek ne lennének érdekeltek abban, hogy a mindennapi életvitelükhöz jobban igazodó, a gyógyszerhez való hozzájutást kiszélesítő gyógyszerellátási rendszer jöjjön létre. Megjegyzem, hogy az érdekképviseleteknek - a Magyar Gyógyszerész Kamarának is - sok év állt rendelkezésre ahhoz, hogy ezeknek a változásoknak az élére álljanak.
(10.00)
Egyébként a javaslat - és ezt szeretném nyomatékosan hangsúlyozni - nem a magyar gyógyszerészek szakmai munkájának a kritikája, és azt is hozzáteszem, hogy a Magyar Gyógyszerész Kamarának vannak olyan indítványai, például a fiókgyógyszertár engedélyezésével összefüggő garanciák erősítésében, amelyeket majd megfontolásra ajánlunk az Országgyűlésnek.
Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat céljait az MSZP-frakció támogatja, ugyanakkor néhány, korántsem mellékes kérdésben további finomítást lát szükségesnek, ezeket majd módosító javaslatokkal kívánja megvalósítani. Ezekről részletesen szólnak képviselőtársaim, én csak példaként említem, hogy a törvényjavaslat közgyógyellátásra vonatkozó szabályain, a tervezeten változtatni kell, mert nem lehet megrendíteni több mint 500 ezer közgyógyellátott ember szociális biztonságát, és azt is lehetségesnek tartjuk, hogy a közgyógyellátás kérdését ebből a törvényjavaslatból kiemeljük, és a szociális törvény készülő módosításába tesszük át.
Vagy egy másik példát is hadd említsek meg: az egyetemeken, kórházakban dolgozó intézeti gyógyszerészek szakmai tevékenységének az átszabása nem szerepelt az eredeti célok között. Frakciónk úgy látja, hogy a törvényjavaslat feladata az intézeti patikáknak a közvetlen lakossági ellátásba történő bekapcsolása, illetve az ezt akadályozó rendelkezések kiiktatása. Ezért is benyújtunk majd olyan indítványokat, amelyek ezt a kérdést rendezik, mert ez segíti elő az intézeti gyógyszerészet szakmai fejlődését.
Elfogadjuk azt a megoldást, hogy a gyógyászati segédeszköz egészségbiztosítási támogatása a gyógyszertámogatásokhoz hasonlóan átlátható és kiszámítható legyen, de azt láttuk, hogy a részletszabályok némelyike most inkább zavart, mint előrelépést okoz. Ezeket is korrigálni kell, ugyanúgy, mint a patikán kívüli forgalmazásra javasolható medicinákra vonatkozó engedélyezést.
Tisztelt Országgyűlés! A tervezet az eseti alkuk, a bizonytalan kimenetelű megállapodások, a biztosító és a biztosítottak számára robbanásszerű költségemelkedés helyett a gyógyszerpiac valamennyi szereplőjének a kiszámítható, biztonságos, tervezhető magatartás és a pénzügyi stabilitás esélyét nyújtja, a beteg számára pedig a jobb hozzáférést és a szolgáltatás minőségének lehetőségét teremti meg. Ezért támogatjuk ezt a törvényjavaslatot.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
