DR. MIKOLA ISTVÁN
DR. MIKOLA ISTVÁN
DR. MIKOLA ISTVÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A magyar lakosság korai halálozásának kockázata az Európai Unió 25 tagállamának átlagához képest a férfiak körében kétszeres, a nők körében 1,7-szeres, ami nem pusztán a hazai népesség egészségi állapotának súlyos problémáit tükrözi, hanem a fenntartható fejlődés, a magyar gazdaság nemzetközi versenyképességének esélyeit is rontja. Általában elmondhatjuk, hogy Magyarországon a humán erőforrás, az emberi erőforrás kondíciója rossz - ez azért fájdalmas és sajnálatos, mert a gazdasági prosperitás és annak fenntarthatósága a mi véleményünk szerint elsősorban ezen múlik. A gyógyszerek és a gyógyászati segédeszközök nélkülözhetetlen szerepet töltenek be az egészségügyi állapot megőrzésében, a betegségek megelőzésében és a gyógyításban.
A biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászatisegédeszköz-ellátás, valamint a gyógyszerforgalmazás általános szabályairól szóló törvénytervezet két fejezetből áll, melyek logikailag és módszertanilag is szétválasztandók. Az első rész szorosan kapcsolódik a konvergenciaprogram megszorító csomagjaihoz, illetve a következő évi költségvetéshez, a második rész az 1994. évi LIV. törvény megnyitása - mondhatom: szétzilálása -, melynek semmiféle racionalitása nincs, a közvetlen költségvetési vonatkozása nulla. A patikaalapítás és a gyógyszerforgalmazás jelenlegi rendjének szétverése csakis a multinacionális pénzügyi befektetők korlátozhatatlan étvágyával és a kormányzatra gyakorolt egyre nagyobb nyomásával magyarázható. (Moraj az MSZP-frakció soraiban.)
A törvénytervezet néhány, kritikusnak mondható területének részletesebb elemzése előtt ki kell mondani, hogy a javaslat ellentétben áll a jogalkotásról szóló 1986. évi XI. törvény 18. § (1) bekezdésével, mely szerint: “A jogszabály megalkotása előtt a tudomány eredményeire támaszkodva elemezni kell a szabályozni kívánt társadalmi-gazdasági viszonyokat, az állampolgári jogok és kötelességek érvényesülését, az érdek-összeütközések feloldásának a lehetőségét, meg kell vizsgálni a szabályozás várható hatását és a végrehajtás feltételeit.” (Kovács Tibor: Megtörtént!) Hatásvizsgálatokról nem tudunk, valószínűsíthetően nem történtek, mi legalábbis ilyeneket nem kaptunk, közgazdasági számításokat az előterjesztés nem tartalmaz, végrehajtási rendelettervezeteket nem mellékeltek hozzá.
A törvénytervezetet benyújtó kormány figyelmen kívül hagyta, illetve megsértette a Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény 4. §-át is, mely szerint: “A jogalkalmazó szerveket, a társadalmi szervezeteket és az érdek-képviseleti szerveket be kell vonni az olyan jogszabályok tervezetének elkészítésébe, melyek az általuk képviselt és védett érdekeket, illetőleg társadalmi viszonyokat érintik.” Ez nem történt meg, így a szóban forgó törvénytervezet kapcsán komoly alkotmányossági aggályok is felvetődnek.
A kormányprogram úgy fogalmaz, hogy: “A lakosság érdekében átalakítjuk a gyógyszerellátás rendszerét.” Ezt még el is fogadhatjuk, ha az átalakítás a gyógyszerbiztonságot szem előtt tartva, a lakosság biztonságos és magas szakmai színvonalú gyógyszerellátását, illetve a gyógyszertárak egészségügyi jellegének megtartását jelenti, jelentené. Ma Magyarországon a patikák eloszlása közel egyenletes, több mint 900 településen működik egy vagy több, összesen 2050 közforgalmú gyógyszertár, továbbá 650 különálló településen van fiókgyógyszertár, így minden ezer fő feletti településen elérhető valamilyen gyógyszerellátási forma. A gyógyszerészek igényes, kulturált környezetet alakítottak ki, folyamatosan fejlesztik a gyógyszertáraikat.
Minden olyan kormányzati intézkedést támogatunk, mely a valós lakossági igények kielégítését, a gyógyszerhez való hozzáférés javítását szolgálja. Nem támogatjuk és kifejezetten károsnak véljük a korlátlan, kizárólag kereskedelmi jellegű hozzáférés bővítését. Ez jelentős és indokolatlan gyógyszerfogyasztás-növekedést eredményez mindenhol a világon, melynek káros egészségügyi következményei beláthatatlanok.
Önök mindig a szolgáltatók közötti verseny fontosságát hangsúlyozzák. De miféle verseny az, ahol a vevőért, vagyis a betegért a gyógyszertár és, mondjuk, a Shell Company vagy a Cora, az Auchan, a Tesco vetélkedik? (Dr. Kökény Mihály közbeszól.) Ez nem verseny, sehol a világon nem az, hanem ilyen helyzetekben, ahol ezek a helyzetek előállnak, kereskedelmi láncok uralják a piacot, és erőfölénnyel történő visszaélések történnek, a gyógyszerárak pedig az egekbe szöknek. Nem hiszem, hogy önök ezt akarják.
A törvény nem monopóliumellenes, hanem új monopóliumokat hoz létre. Az előbb, a kisebbségi véleményünk megfogalmazásában említettem, hogy a nemzeti érdekkörben működő patikáknak a tőkekoncentráció nagy, globális folyamatába való integrálása egyértelműen azt jelenti, hogy megszűnik a központi szabályozás, a kormánynak a betegellátás biztonsága és így a gyógyszerellátás biztonsága tekintetében viselt beavatkozási lehetősége, felelőssége.
Szakmai, gyógyszerbiztonsági okokból sem támogatjuk a gyógyszertáron kívüli gyógyszerforgalmazást, gyógyszer-kereskedelmet. A gyógyszert a gyógyszertárból elv érvényesülésével ma Magyarországon nincs forgalomban hamisított medicina. A minőségbiztosítás világszerte elfogadott zárt rendszere európai mércével mérve is kiemelkedő színvonalon biztosítja a lakosság ellátását. Egyébként a 25 európai uniós ország közül mindössze kilencben van patikán kívüli gyógyszerárusítás.
Fontos hangsúlyozni: a liberalizáció nem uniós álláspont - erre többször hamisan hivatkoznak a törvénytervezet vitája vagy előkészítése során.
(10.10)
A hazai lakosság 85-90 százaléka elégedett a gyógyszertárak működésével - szociológiai felmérés alapján, tudományos igényű felmérés alapján -, sőt hazánkban a gyógyszerészek iránt kiemelkedő bizalommal viseltetnek az emberek. Sikerszakma - hallottuk a kormányfő szájából - a gyógyszerforgalmazás.
Tisztelt Országgyűlés! Miniszter Úr! Kérem, amikor liberalizálni akarja a gyógyszerforgalmazást, ön is tartsa szem előtt a gyógyszerellátás személyi, szakmai és gazdálkodási felelősségi kérdéseit, garanciáit. Az éhes szájú pénzügyi befektetők közreműködésével kialakuló patikaláncok sem a lakosság, sem az egészségbiztosító, sem a patikusok számára nem kedvezőek.
Nem árt egy ilyen nagy hatású szabályozás, törvény elfogadása előtt egy kis nemzetközi áttekintést, kitekintést tenni. Azokban az európai országokban, amelyekben gyógyszertár-liberalizációt hajtottak végre, általában a patikák számának jelentős emelkedése volt tapasztalható. Halljuk, hogy itt is cél ez. Ez azonban csak a jó forgalmú, városi, belvárosi körzeteket érintette mindenhol. Vidéken az ellátás a kívánatos szint alatt maradt. Jó példa erre Norvégia, ahol három nagykereskedő kezébe került a teljes gyógyszer-kiskereskedelem, azaz a teljes patikai rendszer. A piacnak összesen 2 százaléka maradt a független gyógyszerészek kezében. Nem lehet számunkra ez cél.
Csalódással kellett számolni a vény nélkül kapható gyógyszerek piaci árszabályozása tekintetében is, ahol az államnak alig van beleszólása az ár kialakításába. Nagyobb árfluktuáció és növekedési ráta jellemezte az árakat. Nem várt, túlcsorduló gyógyszerköltségek voltak megfigyelhetők. Írországban, Norvégiában is ezt láttuk. Általában elmondható, hogy a költségmegtakarítás szempontjából a liberalizáció nem hozta az elvárt eredményeket. Vannak országok, amelyek a kudarcokat látván éppen visszacsinálják most ezt, Izrael a legjobb példa, ahol napjainkban történik a gyógyszer-liberalizáció megszüntetése. A város-vidék ellentét felerősödött. A gyógyszertárak tulajdonosai a nagykereskedők és a gyógyszergyártók lettek, a patikáknak azokat a készítményeket kell forgalmazniuk, amelyek új tulajdonosaik érdekkörébe tartoznak. Nesze neked gazdasági racionalitás!
A gyógyszerészek ezekben a helyzetekben már csak alkalmazottak. Egy szakmát tesznek tönkre vele. A gyógyszertárak létesítési szabályainak eltörlése nem jelentette a gyógyszertári szolgáltatásokhoz való könnyebb hozzáférést, hiszen azok csak a vonzóbb városi területekre koncentrálódtak, hiszen profitjukat ott találják meg, és már korábban létező vidéki patikák egy része is áttelepült a városokba.
Meg kellene tartani a gyógyszertárak szakmai és gazdasági személyi felelősségének rendszerét. Miniszter úr, ha mindenképpen változtatni akar, biztosítsa, hogy a gyógyszertárakat működtető társaságoknak kizárólag természetes személy, gyógyszerész végzettségű tagja lehessen, és a személyi jogos gyógyszerésznek minimum 51 százalékos tulajdonrésszel kelljen rendelkeznie. Ez jelentené a garanciát a gyógyszerbiztonságra és a minőségi gyógyszerellátásra. Nem tudom, miért nem akarjuk ezt tenni.
Korlátozni kellene, hogy egy gyógyszerész hány gyógyszertárat működtető társaságnak lehetne a tagja. A fiatal gyógyszerészek személyi joghoz jutását államilag garantált hitellehetőségekkel kellene segíteni. Erre sok nemzetközi példa van. Mindezek hiányoznak a parlament elé benyújtott törvénytervezetből. A gyógyszerészek kulcsfontosságú egészségügyi szakemberek, fontos szerepük van az egészségvédelemben, a betegségek megelőzésében, a gyógyszerek kiváltásában, a személyre szóló tanácsadásban.
Érdekes, hogy a tervezet felettébb zavarosan fogalmaz, nem alakít ki egységes koncepciót az intézeti gyógyszertárakkal kapcsolatban. Véletlenül vagy valamilyen általunk még nem ismert hátsó gondolattal teszi ezt? Az intézeti gyógyszertár a kórház része. Létesítésének, működésének, tevékenységének szabályait a fekvőbeteg-gyógyintézetekre vonatkozó szabályok között kell megadni. A klinikai gyógyszerészet ezen műhelyei kiemelkedő, központi szerepet töltenek be a racionális, költséghatékony gyógyszeres terápia alakításában. Ebben a minőségükben a kormányzati egészségpolitika fontos intézményét képezik. A tervezet által bevezetett fogalom, az intézeti gyógyszerellátó, illetve a definíciójaként megadott gyógyszerellátási forma a hatályos szabályozásban ismeretlen, attól idegen, értelmezhetetlen kategóriák. Ezen fogalmak bevezetése egy sor kapcsolódó szabályozás újragondolását tenné szükségessé, például az intézeti gyógyszerellátással foglalkozó 34/2000. számú egészségügyi miniszteri rendelet, de az intézeti gyógyszerészi szakma is meghatározatlanná válik a képzésre vonatkozó szabályokkal együtt.
Ellentétben a többi gyógyszertártípussal, az intézeti gyógyszertár szerződés alapján harmadik személy egészségügyi szolgáltatóval történő működtetése megengedett. Ennek részletszabályait sem adja meg a törvénytervezet. Ez is csak további indoka annak, hogy az intézeti gyógyszertár működtetésének szabályai alapvetően eltérnek a közforgalmú gyógyszertárakétól, és helyük a fekvőbeteg-gyógyintézetekre vonatkozó szabályok között van, kell legyen. Nyilvánvalóan nem egy átgondolt megoldás az intézeti gyógyszertárak mint gyógyszertártípus megszüntetése. Különösen végiggondolatlannak tűnik az az ötlet, mely szerint az intézeti gyógyszertár még csak nem is egészségügyi intézmény, mint a többi gyógyszertártípus, azaz megszűnik létezni.
Nyilván sokan és sok szempontból fogják ma itt értékelni az előttünk álló törvénytervezetet. Nem szándékom az, hogy minden egyes részletére kitérjek, hiszen itt többórás parlamenti vita kezdődik, amelynek során ellenzéki oldalról is el fognak a törvény részleteivel kapcsolatban nyilván bölcs megjegyzések, konstruktív vélemények hangzani. Véleményünk szerint az egész törvénytervezetet újra kell gondolni, azért, mert címével és szándékával ellentétben nem növeli, hanem éppen rontja a gyógyszerbiztonságot, és nem teszi gazdaságosabbá a gyógyszerellátást, a betegekre indokolatlan terheket ró. Az pedig nem lehet célja egy népéért felelős kormánynak, hogy a hozzá közelálló új tőketulajdonosakat minél gyorsabban és minél olcsóbban piacterekhez juttassa, elvéve a lehetőséget azoktól, akik kemény munkával európai színvonalú rendszert alakítottak ki, az etikus, gondoskodó gyógyszerészetet.
A T/1037. számú törvényjavaslat, amennyiben jelenlegi formájában hatályosul, tragikusabb hatással lesz a magyar gyógyszerész-társadalomra, mint az évtizedekkel ezelőtti államosítás volt. Ennél is nagyobb baj érheti a lakosságot, a betegeket, hiszen követhetetlen gyógyszerárakkal, a gyógyszerbiztonság elvesztésével, álmedicinák, hamisított gyógyszerkészítmények rémével kell számolniuk.
Miniszter úr, hova egyáltalán ez a rohanás? Újra felvetjük a kérdést: miért ez a rohanás? Miért ennek a törvénytervezetnek a sürgősségi tárgyalása? Mit akarnak ezzel elérni? Hatalmas horderejű, még fel nem mért kihatású szabályozásról van szó, ennek a vitájára időt kellene hagyni. Felkérjük a kormányzatot, tegyen eleget törvényi kötelezettségének, kezdjen végre érdemi egyeztetéseket a szakmai szervezetekkel, az érdekképviseletekkel. Ez biztosan nem fog fájni.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
